2007-05-08 18:42:42

Magyar bencés jelenlét Brazíliában


Pongrácz Attila, a Nyugat-Magyarországi Egyetem győri Apáczai Csere János Karának tanársegédje ismerteti a Szent Imre nevét viselő brazíliai iskola történetét, a magyar bencések jelenlétét az országban.
A beszámolóból többek között megtudhatjuk, hogy II. János Pál pápa is megszállt Sao Pauloban, a magyar alapítású Szent Gellért bencés kolostorban, 1980-as brazíliai látogatása során. RealAudioMP3

Magyar bencések Brazíliában

A 19. század utolsó harmadától kezdődően egyre növekvő számban kerültek magyar bevándorlók Brazíliába, akik közül sokan katolikusok voltak. Lelki életük gondozását kezdetben Czezarovics Balázs szalézi atya látta el, bár ő nem magyar lelkészként működött Brazíliában. Amint fentebb utaltunk rá, a katolikusok kérésére és dr. Boglár Lajos közbenjárására 1931. márciusában megérkezett a várva várt lelkipásztor Szelecz Arnold bencés pap személyében. Rövid időn belül megszervezte az egyházközségi munkát, hitbuzgalmi egyesületeket alapított. 1932. júniusában kezdte meg működését a Szent István Király Római Katolikus Egyházközség (Comunidade Católica de Rei Santo Estevão). A hét minden napján São Paulo városának más-más kerületében tartott misét, megszervezte a magyar iskolákban a hitoktatást. Történelmi és irodalmi előadásokat tartott, cikkei jelentek meg a korabeli brazíliai magyar lapokban és a Pannonhalmi Szemlében. Felkereste az interiori (az ország belsejében lévő) magyarlakta településeket. 1934-ben fogadta a dél-amerikai missziós körúton lévő Bangha Béla és Nyisztor Zoltán jezsuita atyákat. Ők is tudósítanak könyvükben az éppen épülő anastácioi templomról. 1932 és 1937 között Szelecz Arnold segítségére és a kolónia szolgálatára volt Bali Béla szalézi atya is. 1934-ben érkezett Horváth Anzelm, majd 1937-ben Markos János bencés atya. Ők néhány év múlva visszautaztak Magyarországra, de segítségükkel valósult meg az Új Pannonhalmának nevezett kis monostor, amely otthont adott a magyar bencéseknek (addig a város központjában lévő brazil bencések kolostorában laktak). 1939-ben két újabb rendtárs, dr. Jordán Emil és dr. Hets Aurelián érkezett. Ez lehetővé tette, hogy a magyar atyák immár a brazilok lelki gondozásába is bekapcsolódjanak. Különböző lelkiségi mozgalmak vezetésére is jutott idejük. A háború után ismét érkeztek bencések Magyarországról, így 1950-ben már hatan voltak. Felmerült tehát az iskolaalapítás gondolata, hiszen mindegyiküknek volt középiskolai tanári végzettsége, és így újabb munkaterülettel adhattak értelmet kényszerű brazíliai tartózkodásuknak. A katolikus magyarok lelki gondozását egyébként mind a mai napig a bencés atyák látják el, a Balázs Péter Otthon (főleg magyar idősek otthona) lakóinak és a város különböző kerületeiben élő magyaroknak Linka Sándor atya tart havi rendszerességgel misét. A brazíliai magyar bencések lelkipásztori, oktatási és tudományos munkájuk mellett szociális és karitatív jellegű feladatokat is ellátnak.


A magyar iskolák

"Két olyan intézmény van, amely vezető szerepet játszik a nyugati magyar fiatalság magyarságtudatának megtartásában. Az egyházak magyar iskolái és a cserkészet." -állapítja meg egy nyugaton élő magyar. São Pauloban az első magyar elemi iskola 1925-ben nyílt meg Moóca nevű városrészben, 1927-től már Anastácio-n is tanítottak magyarul. Szintén 1927-ben létrejött az Iskola Bizottság is. Szükség volt egy koordináló szervezetre is, mert 1931-re már 10 kerületben (Moóca, Vila Anastácio, Vila Pompeia, Ipiranga, São Bernardo do Campo, Vila Maria, Vila Ipojuca, Taipas, Freguesia do Ó), illetve más településeken (Colônia Árpád –Árpádfalva – Presidente Epitácio és Colônia de Nossa Senhora – Boldogasszonyfalva – Santo Anastácio) is működött magyar iskola, több, mint 600 diákkal, így 1934-ben megalakult a Magyar Iskolák Szövetsége. 1936-ban Santo André városrészben, illetve 1936-ban Rákóczifalva – Bury, 1937-ben pedig Mátyáskirályfalva – szintén Bury, illetve Szentimrefalva – Eng. Maia – Itaré településeken működött magyar nyelvű iskola. Ezen kívül még Anastáció negyedben óvoda, Moócán pedig egy napközi otthon is volt. Az iskolák anyagi bázisát a Segélyegylet, némi magyarországi támogatás, tandíj és a koloniális ünnepélyek bevétele biztosította.

"Iskoláink tananyaga jóval bővebb, mint a brazil iskoláké, de azért bátran állítható, hogy az elért eredmények alapján megállják a helyüket (...). A brazil hivatalos körök elismerésüket fejezték ki az elért eredmények fölött. A tanítás ideje hosszabb, a tanítók képzettsége felette áll más tanítók képzettségének." Többek között e vélekedésnek –valamint annak, hogy a korszakban nem volt elegendő brazil iskola- volt köszönhető, hogy a második világháború idején a magyar iskolákat nem záratták be, a tanítókat sem küldték el, bár az intézményeknek egységesen fel kellett venniük az "Escolas Marechal Hermes da Fonseca" nevet. 1951-ben zárták be az utolsó magyar iskolát. Ennek ellenére nem szűnt meg teljesen a magyar nyelvű oktatás, hiszen a cserkészet keretében mind a mai napig gondot fordítanak erre is. A magyar bencések által 1951-ben alapított Szent Imre Iskola, mint ahogyan látni fogjuk, nem magyar iskolaként jött létre, de ott is volt időnként magyar nyelvi oktatás. Legutóbb 1995-ben indult egy magyar nyelvi kurzus Iróffy Zsolt („brazil” nevén Dom Gabriel) bencés atya vezetésével, melyen brazilok és magyar származásúak egyaránt részt vettek. A 90-es évek közepén a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos egyik örvendetes kezdeményezés volt - melyet a Brazíliai Magyar Evangélikus Egyházközség a Segélyegylet és a Magyar Ház támogatásával igyekezett megvalósítani - a Magyar Óvoda megszervezése, amely jó alap lehet a magyar identitás megőrzéséhez. Hasonló céllal 2001/2-ben egy magyarországi nyelvtanárt is szerződtettek a magyarországi anyanyelvápoló intézmények segítségével, és ezzel létrejött egy ún. Magyar (Nyelv)Iskola.








All the contents on this site are copyrighted ©.