Pongrácz Attila, a Nyugat-Magyarországi Egyetem győri Apáczai Csere János Karának
tanársegédje ismerteti a Szent Imre nevét viselő brazíliai iskola történetét, a magyar
bencések jelenlétét az országban. A beszámolóból többek között megtudhatjuk, hogy
II. János Pál pápa is megszállt Sao Pauloban, a magyar alapítású Szent Gellért bencés
kolostorban, 1980-as brazíliai látogatása során.
Magyar bencések
Brazíliában
A 19. század utolsó harmadától kezdődően egyre növekvő számban
kerültek magyar bevándorlók Brazíliába, akik közül sokan katolikusok voltak. Lelki
életük gondozását kezdetben Czezarovics Balázs szalézi atya látta el, bár ő nem magyar
lelkészként működött Brazíliában. Amint fentebb utaltunk rá, a katolikusok kérésére
és dr. Boglár Lajos közbenjárására 1931. márciusában megérkezett a várva várt lelkipásztor
Szelecz Arnold bencés pap személyében. Rövid időn belül megszervezte az egyházközségi
munkát, hitbuzgalmi egyesületeket alapított. 1932. júniusában kezdte meg működését
a Szent István Király Római Katolikus Egyházközség (Comunidade Católica de Rei Santo
Estevão). A hét minden napján São Paulo városának más-más kerületében tartott misét,
megszervezte a magyar iskolákban a hitoktatást. Történelmi és irodalmi előadásokat
tartott, cikkei jelentek meg a korabeli brazíliai magyar lapokban és a Pannonhalmi
Szemlében. Felkereste az interiori (az ország belsejében lévő) magyarlakta településeket.
1934-ben fogadta a dél-amerikai missziós körúton lévő Bangha Béla és Nyisztor Zoltán
jezsuita atyákat. Ők is tudósítanak könyvükben az éppen épülő anastácioi templomról.
1932 és 1937 között Szelecz Arnold segítségére és a kolónia szolgálatára volt Bali
Béla szalézi atya is. 1934-ben érkezett Horváth Anzelm, majd 1937-ben Markos János
bencés atya. Ők néhány év múlva visszautaztak Magyarországra, de segítségükkel valósult
meg az Új Pannonhalmának nevezett kis monostor, amely otthont adott a magyar bencéseknek
(addig a város központjában lévő brazil bencések kolostorában laktak). 1939-ben két
újabb rendtárs, dr. Jordán Emil és dr. Hets Aurelián érkezett. Ez lehetővé tette,
hogy a magyar atyák immár a brazilok lelki gondozásába is bekapcsolódjanak. Különböző
lelkiségi mozgalmak vezetésére is jutott idejük. A háború után ismét érkeztek bencések
Magyarországról, így 1950-ben már hatan voltak. Felmerült tehát az iskolaalapítás
gondolata, hiszen mindegyiküknek volt középiskolai tanári végzettsége, és így újabb
munkaterülettel adhattak értelmet kényszerű brazíliai tartózkodásuknak. A katolikus
magyarok lelki gondozását egyébként mind a mai napig a bencés atyák látják el, a Balázs
Péter Otthon (főleg magyar idősek otthona) lakóinak és a város különböző kerületeiben
élő magyaroknak Linka Sándor atya tart havi rendszerességgel misét. A brazíliai magyar
bencések lelkipásztori, oktatási és tudományos munkájuk mellett szociális és karitatív
jellegű feladatokat is ellátnak.
A magyar iskolák
"Két olyan intézmény
van, amely vezető szerepet játszik a nyugati magyar fiatalság magyarságtudatának megtartásában.
Az egyházak magyar iskolái és a cserkészet." -állapítja meg egy nyugaton élő magyar.
São Pauloban az első magyar elemi iskola 1925-ben nyílt meg Moóca nevű városrészben,
1927-től már Anastácio-n is tanítottak magyarul. Szintén 1927-ben létrejött az Iskola
Bizottság is. Szükség volt egy koordináló szervezetre is, mert 1931-re már 10 kerületben
(Moóca, Vila Anastácio, Vila Pompeia, Ipiranga, São Bernardo do Campo, Vila Maria,
Vila Ipojuca, Taipas, Freguesia do Ó), illetve más településeken (Colônia Árpád –Árpádfalva
– Presidente Epitácio és Colônia de Nossa Senhora – Boldogasszonyfalva – Santo Anastácio)
is működött magyar iskola, több, mint 600 diákkal, így 1934-ben megalakult a Magyar
Iskolák Szövetsége. 1936-ban Santo André városrészben, illetve 1936-ban Rákóczifalva
– Bury, 1937-ben pedig Mátyáskirályfalva – szintén Bury, illetve Szentimrefalva –
Eng. Maia – Itaré településeken működött magyar nyelvű iskola. Ezen kívül még Anastáció
negyedben óvoda, Moócán pedig egy napközi otthon is volt. Az iskolák anyagi bázisát
a Segélyegylet, némi magyarországi támogatás, tandíj és a koloniális ünnepélyek bevétele
biztosította.
"Iskoláink tananyaga jóval bővebb, mint a brazil iskoláké,
de azért bátran állítható, hogy az elért eredmények alapján megállják a helyüket (...).
A brazil hivatalos körök elismerésüket fejezték ki az elért eredmények fölött. A tanítás
ideje hosszabb, a tanítók képzettsége felette áll más tanítók képzettségének." Többek
között e vélekedésnek –valamint annak, hogy a korszakban nem volt elegendő brazil
iskola- volt köszönhető, hogy a második világháború idején a magyar iskolákat nem
záratták be, a tanítókat sem küldték el, bár az intézményeknek egységesen fel kellett
venniük az "Escolas Marechal Hermes da Fonseca" nevet. 1951-ben zárták be az utolsó
magyar iskolát. Ennek ellenére nem szűnt meg teljesen a magyar nyelvű oktatás, hiszen
a cserkészet keretében mind a mai napig gondot fordítanak erre is. A magyar bencések
által 1951-ben alapított Szent Imre Iskola, mint ahogyan látni fogjuk, nem magyar
iskolaként jött létre, de ott is volt időnként magyar nyelvi oktatás. Legutóbb 1995-ben
indult egy magyar nyelvi kurzus Iróffy Zsolt („brazil” nevén Dom Gabriel) bencés atya
vezetésével, melyen brazilok és magyar származásúak egyaránt részt vettek. A 90-es
évek közepén a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos egyik örvendetes kezdeményezés
volt - melyet a Brazíliai Magyar Evangélikus Egyházközség a Segélyegylet és a Magyar
Ház támogatásával igyekezett megvalósítani - a Magyar Óvoda megszervezése, amely jó
alap lehet a magyar identitás megőrzéséhez. Hasonló céllal 2001/2-ben egy magyarországi
nyelvtanárt is szerződtettek a magyarországi anyanyelvápoló intézmények segítségével,
és ezzel létrejött egy ún. Magyar (Nyelv)Iskola.