Hivatásgondozás Észak-Amerikában

Észak Amerikában hivatáshiányról beszélnek, hiszen az elmúlt években sok szerzetes közösség volt kénytelen bezárni nagy múlttal rendelkező iskoláit, kórházait és egyéb intézményeit mert nem volt utánpótlásuk. Hasonlóképpen számos egyházmegyében is kritikusan alacsonnyá vált a papnövendékek száma. A kép azonban mégsem egyoldalúan negatív, mert vannak egyházmegyék és szerzetes közösségek melyek újból virágoznak és erős vonzást jelentenek a fiatalok számára.
A papi és szerzetesi hivatás az Isten ajándéka- szoktuk mondani - de vajon a Teremtő miért halmoz el ajándékaival egyes közösségeket, míg máshol alig ad néhány hivatást? Vagy talán mégsem az isteni bőkezűség egyensúly hiányáról van szó, hanem az emberi, az egyházi közreműködés meglétéről illetve hiányáról? A hivatásgondozással foglalkozó papok és szerzetesek tanúsága inkább ez utóbbi hipotézist látszik megerősíteni. Kanadában és az Egyesült Államokban az utóbbi években nagyon komoly hivatásgondozó programokat indítottak el. A módszerek sokrétűek, nehéz lenne csak felsorolni is őket. Eredményük is különböző, de mégis néhány fontos tanulságot már le lehet vonni a tapasztalatok alapján.
A sikeres hivatásgondozó programok első fontos jellemzője, hogy ezekben a lelki élet elsőbbségét kapott. Ezek a szerzetes közösségek és egyházmegyék nagy hangsúlyt fektetnek az imádságra. Jelenti ez a hivatásokért való rendszeres imát, de még inkább a közösségek életében az imádságos légkört. Számos hivatásgondozó számol be a gyakori szentségimádás különösen nagy jelentőségéről. A lelki élet elsőbbségéhez tartozik a fiatalok imádságra tanítása is. A Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat segítése az egyik leghatékonyabb hivatásgondozói munkának bizonyul. Az a fiatal, aki rendszeresen imádkozik az sokkal fogékonyabb az esetleges szerzetesi vagy papi hivatás elfogadására.
A második tapasztalat, hogy a hivatásban gazdag közösségekben a közösség minden tagja aktívan vesz részt a hivatásgondozásban. Mindenki a saját apostoli területén igyekszik jobban odafigyelni azokra a fiatalokra, akik alkalmasnak tűnnek a papi vagy a szerzetesi életre. Mindenki hivatásgondozó, nem csak az ezzel a feladattal megbízott személy. Ugyanakkor az ilyen közösségek erőfeszítését az is jelzi, hogy komoly személyi és anyagi áldozatokat is vállalnak a hivatásgondozás érdekében. Szinte minden úgymond sikeres közösségben főállásban foglalkozik valaki hivatásgondozással és évekre lebontott hivatásgondozási tervet dolgoztak ki. E mellett kommunikációs szakemberek közreműködésével tervezik meg hirdetéseiket, melyeket világi napilapokban is közzétesznek. Az internet manapság különös jelentőséggel bír a fiatalok világában. Sok hivatás gazdag közösség rendelkezik jól megtervezett, rendszeresen frissített, igényes web honlappal.
A kommunikációs szakemberek alkalmazása a hirdetési és internet területen lehetővé teszi hogy a szerzetesek, vagy az egyházmegye papjai jobban felszabaduljanak arra a munkára, ami az ő sajátos feladatuk, és amit csak ők tudnak elvégezni: mégpedig az érdeklődőkkel való személyes kapcsolatra. Sok hivatásgondozó szerint a személyes kapcsolatok döntő jelentőségűek. Ebbe bele tartozik az érdeklődőkkel való alkalmi lelki beszélgetés, később lelki vezetés. De ez egyben egy aktív törekvés is a fiatalok bátor megszólítása. Lehet ez meghívás komolyabb lelki életre, egy lelkigyakorlatra, vagy akár a kérdés felvetése, hogy "nem gondoltál esetleg arra, hogy pap is lehetnél?" Sokszor egy ilyen vagy hasonló személyes kérdés vagy meghívás kiinduló pontja lehet egy hivatás fejlődésének.
Hivatásgondozók elbeszélése szerint a hivatásgondozás egyik legfőbb alapja a fiatalok körében végzett igényes lelkipásztori munka. Az egyetemi és középiskolai lelkészségek munkája nagyon jelentős ebből a szempontból. Itt a fiatalok olyan lelki és emberi formációt kapnak, ami nélkül lehetetlen meghallani a hívást. Egyes egyházmegyékben ifjúsági vezetőképző programok működnek, ahol az életszentségre, a szolgálatra, és közösségre való meghívás áll a középpontban, amely hívásra a fiatalok meglepően lelkesen válaszolnak és közülük számos papi és szerzetesi hivatás kerül ki.
Nem utolsó szempont a láthatóság kérdése sem. Nemrégiben a Time magazin számolt be arról, hogy az Egyesült Államokban egyfajta reneszánsza van a szerzetesi életnek azon közösségek körében, amelyek szerzetesi ruhát viselnek. Ez világosan jelzi, hogy a láthatóság, a szerzetesi vagy papi identitás világos felvállalása vonzó a fiatalok számára, főleg egy olyan korban amikor sok amerikai fiatal csak filmen látott szerzetest. Teréz anya nővérei például nem küzdenek hivatáshiánnyal, pedig nincs is semmilyen hivatásgondozó programjuk azon a radikális evangéliumi életen kívül, amit naponta gyakorolnak a legnyomorultabbak között. Viszont ők láthatóak, egyszerű szerzetesi ruhájuk hangos prédikáció az amerikai nagyvárosok utcáin.
Végül meg kell említeni az Egyházhoz való viszony szempontját is. Érdekes módon azok az egyházmegyék, és közösségek ahol már évtizedek óta sokat beszéltek és vitatkoztak a hivatás krízisről és ennek megoldásaként a papi nőtlenség eltörléséről vagy a női papság kérdéséről, itt a krízisről szóló próféciák mintha önbeteljesítő jóslatokká váltak volna, és valóban hivatáskrízissel küzdenek. Úgy látszik, hogy azok a közösségek melyekben intézményes Egyházzal szembeni kritikus légkör uralkodik alig tud elköteleződésre vonzani fiatalokat. Ugyanakkor az intézményes Egyház iránt elkötelezett egyházmegyék és szerzetes közösségek sokkal nagyobb számban vonzzák a fiatalokat. Egy jezsuita hivatásgondozó említette, hogy ma Amerikában döntő mértékben az úgynevezett "GPII (dzsi pi to) nemzedék", jelentkezik papnak vagy szerzetesnek, azaz azok a fiatalok, akik szerették II. János Pált, és komolyan vették az ő üzenetét. Az Egyház iránti szeretet és tisztelet fontos sajátossága ezeknek a fiataloknak.
Az Észak-Amerikai példa mutatja, hogy a hivatás az Isten ajándéka, de ez az ajándék az egyházi közösség aktív közreműködése által adatik. Vajon meglátjuk-e, hogy mi a mi feladatunk ebben a közreműködésben? Vajon mi észre vesszük-e az idők jeleit?
Koronkai Zoltán SJ.