XVI. Benedek pápa beszéde a szír-katolikus rendkívüli szinódus tagjaihoz
Krisztus Péter apostolnak és utódainak hagyott parancsa késztetett arra, hogy összehívjam
ezt a rendkívüli szinódust, amelyen nevemben Tarcisio Bertone bíboros államtitkár
elnökölt – kezdte beszédét a Szentatya, majd mindenkinek köszönetét fejezte ki a szinóduson
való tevékeny részvételéért, azért, hogy hozzájárultak a szír-katolikus egyház problémáinak
megoldásához. A rendkívüli közgyűlés összehívásával az volt a Szentatya szándéka,
hogy megerősítse azokat az évszázados kapcsolatokat, amelyek a szír-katolikus egyházat
az Apostoli Szentszékhez fűzik, illetve hogy kinyilvánítsa Róma püspökének nagyra
becsülését mindnyájuk iránt, akik Isten Népe kicsiny, de ősi eredetű és jelentős csoportjának
pásztorai. A húsvéti időszak liturgiája arra szólít fel bennünket, hogy tekintetünkkel
és szívünkkel a keresztény hit alapvető eseménye, Krisztus halála és feltámadása felé
forduljunk. Az Apostolok Cselekedeteiben ezekben a napokban a születő egyház előrehaladásáról
olvasunk. Ez az út nem mindig egyszerű, de gazdag apostoli gyümölcsökben. A kezdetektől
fogva nem hiányoztak az ellenségeskedések, a kívülről jövő üldözések, a feszültségek,
és ellentétek a hívek közösségein belül sem. Az árnyak és a nehézségek ellenére, amelyekkel
az első keresztényeknek szembe kellett nézniük, az egyház Jézus Krisztusba vetett
hitének ragyogó fénye azonban soha nem vezetett csalódáshoz. Az egyház, már első lépéseitől
kezdve, az Apostolok és munkatársaik vezetésével, rendkívüli bátorsággal és belső
erővel eltelve, mindig meg tudta őrizni és növelni tudta az egység és a szeretetközösség
értékes kincsét, a személyek, nyelvek, kultúrák különbözősége ellenére. Ennek
a rendkívüli szinódusnak a végén, az elmúlt évek nehézségeinek tudatában, hálával
gondolok tisztelt Elődömre, II. János Pál pápára, aki olyan sokféle módon állt mellettetek
– folytatta beszédében XVI. Benedek pápa. Meghallgatott benneteket, találkozott veletek
és fáradhatatlanul több ízben is arra buzdított titeket, - mint például 2003. augusztusában
írt levelében - hogy keressétek az egységet és a kiengesztelődést, mindenki részvételével.
Ami engem illet, folytattam az általa elkezdett művet 2005. októberében írt levelemmel,
mivel mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ma, csakúgy, mint a kereszténység hajnalán,
minden közösség arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen a testvériségről. A Pápa
ezután idézte az Apostolok Cselekedeteinek megható sorait: „A hívők sokaságának egy
volt a szíve-lelke”. Ebben a Szentlélektől kapott ajándékban, vagyis a szeretetben
való osztozásban van az apostoli hatékonyság titka – mondta XVI. Benedek pápa. A
Szentatya utalt rá, hogy a szír-katolikus főpásztorok ezekben a napokban megvitatták,
hogy hogyan küzdhetik le azokat az akadályokat, amelyek megnehezítik az egyházi élet
normális folyását. Tudatában vannak annak, amire szükségük van, sőt, ami nélkülözhetetlen.
Ezt igényli az a szolgálat, amelyet az Úr bízott rájuk, ezt igényli a szír-katolikus
egyház java, illetve az a sajátos helyzet, amelyben a Közel-Kelet él és az a tanúságtétel,
amelyet a katolikus egyházak adhatnak az egységről. Korunkban, amikor a keresztény
közösségeknek világszerte számos kihívással kell szembenézniük, veszélyek és csapdák
azzal a kockázattal fenyegetnek, hogy elhomályosítják az evangéliumi értékeket. A
szír-katolikus egyházban a nyáj egy részét az erőszak és a konfliktusok jelölik meg.
Ez fokozza a nehézségeket és még inkább veszélyezteti nemcsak a békét, hanem a személyek
életét is. Ezekben a helyzetekben fontos, hogy a szír-katolikus egyházi közösség életerősen
hirdethesse az evangéliumot és a poszt-modern társadalom kihívásainak megfelelő lelkipásztori
tevékenységet mozdítson elő, továbbá megosztott világunkban ragyogó példát nyújtson
az egységről. A Pápa emlékeztetett a II. Vatikáni Zsinat tanítására: a keleti
katolikus egyházak, válaszolva Krisztus „ut unum sint”, „hogy egyek legyenek” imájára,
arra kaptak meghívást, hogy sajátos szerepet töltsenek be az ökumenikus előrehaladás
útján. Az Orientalium Ecclesiarum k. határozat szerint a következő módon: „elsősorban
imádsággal, példás élettel, az ősi keleti hagyományokhoz ragaszkodó kegyeletes hűséggel,
egymás kölcsönös és jobb megismerésével, együttműködéssel, egymás ügyeinek és lelkületének
testvéri nagyrabecsülésével.” Szent Pál damaszkuszi megtéréséhez hasonlóan a szír-katolikus
egyház is lelkesen, bizalommal és kitartással folytassa Pál apostol missziós tevékenységét,
lépjenek antióchiai Szent Ignác, Szent Efrém és szent patrónusaik nyomába. Végül
a Szentatya Mária oltalmát kérve adta apostoli áldását a szír-katolikus egyház szent
szinódusának tagjaira és minden hívőjére.