„Szent Ágoston sírjától induljunk el ismét, annak örömével szívünkben, hogy a Szeretet tanítványai vagyunk” – mondta a vesperáson XVI. Benedek pápa

„Paviai látogatásom utolsó eseménye a zarándoklat formáját ölti magára, amelynek során Szent Ágoston földi maradványai előtt kívánom leróni tiszteletemet. Az egész katolikus egyház tiszteletét ki kívánom fejezni az egyik legnagyobb egyházatya előtt, illetve személyesen is lerovom hálámat az iránt, akinek olyan nagy szerepe volt életemben, úgy is mint teológus és lelkipásztor, mint ember és mint pap. A Gondviselés akaratából utazásom lelkipásztori jelleget öltött, ezért a Kegyelem tanítómesterének sírja előtt jelképesen szeretném átnyújtani az egyháznak és a világnak első enciklikámat, amely az evangélium központi üzenetét tartalmazza: „Deus caritas est” – Az Isten szeretet. Ez az Enciklika, főleg első része, sokat köszönhet Szent Ágoston gondolatainak, aki szerelmese volt a Szeretet Istenének, megénekelte őt, elmélkedett róla, hirdette őt minden írásában, és főleg tanúságot tett róla lelkipásztori szolgálata során – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta homíliáját:
„Meggyőződésem, követve a II. vatikáni zsinat tanítását és elődeim, XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál nyomába lépve, hogy a mai emberiségnek szüksége van erre az alapvető üzenetre, amely Jézus Krisztusban testesült meg: az Isten szeretet. Mindennek ebből kell kiindulnia, és mindennek ehhez kell elvezetnie: minden lelkipásztori tevékenységnek és minden teológiai értekezésnek.
Ez az az üzenet, amelyet Szent Ágoston ma is ismétel az egész egyháznak, és különösen ennek az egyházmegyei közösségnek, amely olyan nagy tisztelettel őrzi ereklyéit: a Szeretet az egyház életének és lelkipásztori tevékenységének a lelke.
Krisztust szolgálni mindenekelőtt szeretet kérdése. Különösen a fiataloknak van szüksége arra, hogy meghallják a szabadság és az öröm jó hírét, amelynek titka Krisztusban van. Krisztus az igazi válasz nyugtalan szívük elvárásaira, kérdéseikre. Ágoston személyesen megélte és a végsőkig vizsgálta azokat a kérdéseket, amelyeket az ember a szívében hordoz és kutatta azokat a képességeit, amelyekkel megnyílhatott a végtelen Isten felé.
A Pápa arra buzdította a paviai híveket, hogy Ágoston példáját követve haladjanak előre a személyes és közösségi tanúságtételben, a tevékeny szeretetben. Továbbra is éljenek a keresztény élet „magas mércéje”, az evangélium erkölcsi követelményei szerint, amelyek ellentétesek világ szempontjaival.
A Szentatya végül ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját: „számomra valóban ajándék volt, hogy megoszthattam veletek ezeket a pillanatokat Szent Ágoston sírjánál. Innen induljunk el ismét, szívünkben annak örömével, hogy a Szeretet tanítványai vagyunk. Kísérjen el bennünket mindig Szűz Mária, akinek anyai oltalmába ajánllak benneteket.”