Szent Ágoston életének kulcsszava az igazság iránti szenvedély volt – mondta a Pápa a Paviában bemutatott szentmisén, majd a Regina Coeli elimádkozásakor jelképesen a fiatalokra bízta „A názáreti Jézus” c. könyvét

A kórházlátogatás után XVI. Benedek pápamobilon érkezett meg a Borromeo Kollégiumhoz, amelynek udvarán szentmisét mutatott be mintegy 20 ezer hívő részvételével, akik a környező egyházmegyékből is érkeztek. A szertartás elején Giovanni Giudici paviai püspök köszöntötte a Szentatyát, bemutatva egyházmegyéje életerős jelenét, illetve utalt a példaadó keresztényekben gazdag múltra. Az egyházmegyét ma is a szenvedők iránti nagylelkű elkötelezettség, az önkéntesek buzgó tevékenysége jellemzi.

Homíliájában XVI. Benedek pápa a megtérést állította elmélkedése középpontjába. Az első olvasmányból indult ki, amely az Apostolok Húsvét utáni első hithirdetéséről szólt.
Mit jelent a megtérés? - tette fel a kérdést a Pápa. Az egyház történetében számos példa van rá, kezdve Pétertől és Páltól, de Paviában különösen ékesszóló Szent Ágoston megtérése. Ez nem egyetlen pillanat eseménye volt, hanem lelki útvonal, amelynek a Pápa három szakaszát jelölte meg: „Az első állomás a kereszténységre való megtérés volt. Ágoston kora gyermeke volt, úgy élt, mint kortársai, mégis mindig a keresők közé tartozott. Meg akarta találni az emberre, az életre, a világra vonatkozó igazságot.” Az igazság iránti szenvedély életének kulcsszava – mondta homíliájában a Szentatya. Már gyermekkorától kezdve sejtette, hogy van Isten, és Ő mindig gondoskodik rólunk. A filozófia azonban nem adott választ arra, hogy hogyan lehet eljutni a világmindenség kezdetéhez, amely a teremtő értelem. Ezért a Logos távoli és érinthetetlen maradt. Csak az egyház hitében találta meg a második alapvető igazságot, az Igét, a Logost, amely testté lett. Isten megtestesülésének alázatára kell hitünk alázatának válaszolnia, hogy belépjünk Krisztus testének szeretetközösségébe.

A megtérés második szakaszáról maga Ágoston ír Vallomásaiban. A keresztség felvétele után Ágoston Afrikában kis kolostort hozott létre, ahol életét az Istennel való párbeszédnek és Isten Szava igazságáról való elmélkedésnek szentelte. Több boldog év után, ahogy erről maga Ágoston ír, a hívek közkívánatára pappá szentelték a város szolgálatára. Ezért könnyekkel fizetett, mivel szertefoszlott a szemlélődő életre vonatkozó álma. Fel kellett hagynia a magányos elmélkedéssel, és ettől kezdve Krisztussal kellett élnie mindenki szolgálatára. A nagy filozófiai mű, amelyről álmodozott, nem íródott meg. Ennél értékesebb művet hagyott ránk: lefordította az evangéliumot a mindennapi élet nyelvére. Napi tevékenységeit ő maga így foglalta össze: „szüntelenül prédikálok, vitát folytatok, másokat helyre igazítok, nevelek, mindenkinek rendelkezésére állok – óriási feladat, nagy súly, végtelenül fárasztó.”

Végül megtérésének harmadik állomása annak a felfedezése volt, hogy csak Krisztus tökéletes. Az egész egyháznak, mindnyájunknak, beleértve az Apostolokat is, minden nap imádkoznunk kell: „bocsásd meg vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ágoston megtanulta az alázat még további fokozatát: nemcsak azt, hogy rendkívüli nagy tudását a hithirdetés egyszerűségére kellett lefordítania, hanem annak az alázatát is, hogy neki és az egész zarándok egyháznak szüntelenül szüksége van egy olyan Isten irgalmas jóságára, aki minden nap megbocsátja vétkeinket.

Mi akkor válunk hasonlóvá Krisztushoz – tanította Ágoston, - ha a lehető legnagyobb mértékben mi is irgalmassá válunk. Imádkozzunk az Úrhoz – mondta végül homíliájában a Pápa, hogy nap, mint nap adja meg számunkra a szükséges megtérés kegyelmét, és vezessen el bennünket az igaz élet felé.
Nem sokkal déli 12 óra előtt, a Regina Coeli elimádkozásakor a Szentatya még külön köszöntötte a szertartáson jelen lévő fiúkat és lányokat, akiknek azt kívánta, hogy egyre inkább fedezzék fel Krisztus követésének örömét és váljanak Krisztus barátaivá.

„Ez volt az az öröm, amely engem is arra késztetett, hogy megírjam „A názáreti Jézus” c. könyvet, amely most jelent meg. A fiatalabbak számára nagyobb elkötelezettséget igénylő mű, de most jelképesen átnyújtom nektek, hogy elkísérje az új nemzedékek hitbeli előrehaladását”.
A Szentatya még emlékeztetett rá, hogy Olaszországban vasárnap tartják a Szent Szív Katolikus Egyetem napját. Jelentős eseményről van szó, mert a Katolikus Egyetem fontos vonatkozási pont az egyházi közösség számára. Továbbá értékes tudományos, kulturális és képzési hozzájárulást jelent az egész országnak. A Pápa végül az egész paviai egyházmegyét a Szűzanya szívének oltalmába ajánlotta.