Szeretet és igazságosság a népek és nemzetek közötti kapcsolatokban

Ezzel a címmel tartja április 27. és május 1-je között plenáris ülését a Pápai Társadalomtudományi Akadémia a Vatikánban. Az ötnapos konferenciáról kiadott tájékoztatóban a szervezők kiemelik, hogy az idei témaválasztás a korábbi évek ülésein megvitatott globalizáció tanulmányozásának eredménye. Az előző plenáris ülések során arra a megállapításra jutottak, hogy a mai világban hiányzik a szeretet és az igazságosság, amely a következő jelenségekben foglalható össze: a javak aránytalan újraelosztása, meg nem valósított ígéretek és egyenlőtlenség.
A konferencia során a népek és nemzetek közötti kapcsolatokat vizsgálják a fejlett, a fejlődő, a feltörekvő és a szegény országok között. Arra a kérdésre keresik a választ, hogy ezek a kapcsolatok igazságosabbá és békésebbé válhatnak-e az Egyház társadalmi tanítása tükrében és milyen úton érhető ez el. Más szavakkal, hogy a szeretet és az igazságosság érdekében megteremtett összefogás lehetséges-e a globalizált világban?
Bár általános nézet, hogy a szeretetre és igazságosságra való törekvés nemzetközi szinten kulcsfontosságú lenne, aggasztó jelekkel is találkozunk, amelyek az ellenkező irányba mutatnak: a nacionalizmus újabb felbukkanása, a gazdasági és társadalmi különbségek a fejlett és fejlődő országok között, a nagyméretű szegénység, a multilaterális szervezetek gyengülése, a milleniumi célkitűzések háttérbe szorulása, nem elegendő és nem hatékony segélyelosztás, a terrorizmus és a háborúk.
A megbeszélések XVI. Benedek pápa „Deus caritas est” k. enciklikájából kívánnak ösztönzést meríteni. A pápai dokumentum emlékeztet bennünket arra, hogy a szeretet teológiai és emberi értelemben vett erényének kell uralkodnia a társadalmi tanítás valamint az Egyház és minden tagjának szociális tevékenységében. A pápai körlevél a társadalmi enciklikák hosszú sorában helyezkedik el nemcsak azért, mert a szeretet erényével foglalkozik, hanem azért is, mert elsődleges jelentőséget tulajdonít az igazságosság erényének. Valójában jelentős utalás található benne Szent Ágostonnak erről az erényről szóló egyik híres mondására: „Az olyan állam, amelyet nem az igazságosság határoz meg, csak egy nagy rablóbanda lenne.”
A Pápa enciklikájában korunk mindezidáig legerősebb elképzelését fogalmazta meg a politika és az igazságosság kapcsolatáról: „A társadalom és az állam igazságos rendje a politika központi feladata”. A humán- és társadalomtudományok számos szakembere által kínált, csupán leíró jellegű és az emberi cselekvés értékmentes értelmezésével ellentétben a Pápa hangsúlyozza a gyakorlati ész fontosságát, újra felveti a legigazságosabb politikai rendszer kérdését – olvassuk a Pápai Társadalomtudományi Akadémia által kiadott tájékoztatóban.
A konferencia számos neves résztvevője között felszólal Tarcisio Bertone bíboros államtitkár, Renato Martino bíboros, Celestino Migliore érsek, a Szentszék ENSZ melletti állandó megfigyelője, David Rosen rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság vallásközi ügyeinek nemzetközi igazgatója.
A Pápai Társadalomtudományi Akadémiát II. János Pál pápa hozta létre 1994-ben, elnöke Mary Ann Glendon, az amerikai Harvard Egyetem jogprofesszora.