Krisztus Feltámadt! Valóban Feltámadt!

A keleti egyház ősi köszöntésével kívánunk áldott Húsvétot minden kedves hallgatónknak, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztősége nevében.
Húsvéthétfő az Angyal Hétfője, mivel az angyal adta hírül a Feltámadást az asszonyoknak, akik Jézus testét keresték a sírban. Ma a Feltámadásról elmélkedünk, miközben belépünk a Pünkösdhöz vezető időszakba, amelyben a Szentlélek befogadására készülünk.
Ehhez kívánunk hozzájárulni műsorunkkal, amelyben a Feltámadás témáját feldolgozó irodalmi alkotásokat hallhatnak. A szépirodalom gyöngyszemeit Ulbrich András rádióbemondó tolmácsolta hallgatóinknak. A verseket Török Csaba atya fűzte egybe elmélkedésével.

  Elmélkedés
Az ünnep napjai elcsöndesednek, és hosszú, mondhatni elmélkedő kicsengést nyernek Húsvét nyolcadában. Az egyház öröme, allelujás boldogsága hatalmas ünnepélyességgel állt szemünk előtt a Szent Éjszakán, a feltámadás ünneplésekor és Húsvétvasárnap. Az ezt követő nyolcad, a fényes hét minden egyes napja egyfajta visszhang, a szívben megfogalmazódó gondolatok lecsöndesedésének, letisztulásának ideje.
Az ember ezekben a napokban mindazt, amit Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának kegyelme szívébe rejtett, apránként ízleli, s ez áthatja őt. Új szemmel kezdi el látni a világot, s megérzi, hogy a hatalmas titok egyszersmind a legkisebb is: mindenben jelen van, mindent átfon, mindenbe önnön erejét önti. Húsvét nem csak ünnep, nem csak fény és ragyogás, de egyfajta magával ragadó szépség is, az élet, a létezés szépsége, amely a világ arcát szebbíti. Erre mutat rá Ady Endre A szép Húsvét című versében.


Ady Endre
A szép Húsvét

Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérről,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Husvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?

 Isten feltámadásának ereje így teszi széppé a teremtett világot. A reménynek, a teljességnek az üzenetét hordozza magában. Isten mintegy beleárad a világba, meghalva életet ajándékoz, s ezáltal a világ maga talál utat Isten bensejébe. Az első teremtésben az Úr teremtői működése és gondviselése, a második teremtésben pedig ez az újjáteremtői átható, átlelkesítő valóság fűz egységbe mindent az Istennel. Ennek az érzülete köszön vissza Angelus Silesius párrímeiben.
Egészen más hangon szólal meg a Feltámadásról Nemes Nagy Ágnes. A költőnő egy sajátos versciklust szentelt Ekhnaton fáraónak, a nagy egyiptomi vallásreformernek. A ciklus darabjai mégsem a történelmi személyt, hanem az önmagának istent állító embert éneklik meg. Itt hangzik fel A tárgy fölött című költemény is.


Nemes Nagy Ágnes
A Tárgy fölött

Mert fény van minden tárgy fölött
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönnek sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását –
hiszem a test feltámadását.

 Ez a vers egy egészen másfajta élet és új életre támadás képét nyújtja, mint az eddigiek. A 92 elem, a periódusos tábla részei, az anyagvilág egységei arra a sajátos tényre vetnek világot, hogy a mindenség nagy kérdését nem lehet csak lélekben, csak szellemben megválaszolni. A létezők, az anyag is választ követel magának, s minden kísérlet, amely ezzel nem számol, kudarcra van ítélve. Itt érezzük meg a krisztus Húsvét-üzenet erejét, amelyet az őskeresztények is megvallottak a Credoban: hiszem a test, a hús feltámadását.
A kozmosz, az anyagvilág és Isten között tehát nem áll fenn szakadék. Egyfajta otthonosságban, bensőséges közvetlenségben vannak a húsvéti titok fényében. Ennek a gondolatnak magvát ragadja meg a maga emberi őszinteségével, nyíltságával József Attila Isten című versében.

 
József Attila
Isten

Láttam Uram a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek. Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

 József Attila számára Isten örök rejtély, közeli, emberi, gyermeki egyszerűséggel megpillantható, de mégis megragadhatatlan, elérhetetlen titok lett, amely mellé a hit horgonyát levetni oly nehéz. Szabó Lőrinc ugyanezt a közvetlenséget fedezi fel, de immár a kételkedő, mondhatni hinni vergődő hitben való emberi megragadás tapasztalatával egyetemben. Az árny keze című költeményében ez sajátos, már-már túl profán, és mégis mélyen krisztusi igazsággal áll előttünk. Minden vergődésre, minden emberi bealkonyulásra a feltámadás hajnala nyújtja a kezét.
 

Szabó Lőrinc
Az árny keze

,,Maradj velem, mert beesteledett!''
Bibliát hallgat a gyülekezet.
Alkony izzik a templom ablakán.
Hitetlen vagyok, vergődő magány.
,,Maradj velem, mert beesteledett!''
- Ha így idegen, vedd emberinek,
súgja egy hang, s ahogy látó szemem
elmereng a régi jeleneten,
az emmausin és felejtem magam,
a sugár-hídon némán besuhan
egy örök Árny: lehetne Buddha is,
de itt másképpen hívják, és tövis
koronázza: én teremtem csupán,
mégis mint testvérére néz reám,
mint gyermekére, látja, tudja, hogy
szívem szakad, oly egyedűl vagyok,
s kell a hit, a közösség, szeretet.
S kezét nyujtja. Mert beesteledett.

 Az embert a legnagyobb sötétségben, kételyben, elesettségben is utolérő Isten ünnepe Húsvét. Mindaz, ami földre ver, megkötöz, benne talál oldást, felemelkedést. Feltámadni annyit is jelent, mint megkapni az esélyt a sebek gyógyulására, a kötelékek megoldására, a harcok győztes megharcolására. A mindenség megrendült, sötétbe borult Nagypénteken, a sziklák megrepedtek, a Nap elsötétedett. Nagyszombat sírja a szürke szikla hamuszínjébe vonta a mindenséget. Húsvétvasárnap hajnala azonban a fényt hozza el, amely minden árnyat legyőz, amely mindent fölemel és éltet, amelyben remény van, túl a bukásokon, erőszakon, bűnön. Élet, amely fény, amely béke, csönd és öröm.
Lehet, hogy az élet megannyi harca nehezedik ránk, befödhet az élet megannyi gondja és keresztje. Most mégis reményt kaptunk, hogy a föld alatti gyökerekhez hasonlatosan megérezzük a fényt, az igazi, az árnyékoktól és félelmektől mentes élet ízét. Krisztus él. Resurrexit tertia die. Benne támadunk fel és élünk immár mi is. A harmadik nap misztériuma ez, amelyről Pilinszky így énekel:


Pilinszky János
Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.