Michel Sabbah jeruzsálemi latin szertartású pátriárka húsvéti homíliája

A szentek közösségében, itt Jeruzsálemben, Urunk üres sírja előtt újból a feltámadt Krisztusra emlékezünk. Miért kellett Jézusnak meghalnia? Miért a szenvedés ösvénye vezet el az élethez és miért van ez ma is így? – tette fel a kérdést a pátriárka, majd így folytatta homíliáját: „Ugyanennek a misztériumnak van egy másik dimenziója is: mivel Isten képmására lettünk teremtve, miért jelent meg a bűn már az emberi történelem legelején, amikor féltékenységből bekövetkezett az első testvérgyilkosság? És ez azóta is szüntelen valóság egészen a mai napig a világ minden részén, csakúgy, mint a Szentföldön, ahol ma a Feltámadás dicsőségét ünnepeljük. Vitathatatlan tény, hogy Isten képmására lettünk teremtve. Az is vitathatatlan, hogy itt a Szentföldön, továbbra is testvérháború dúl. Mindnyájan Isten kezének műve vagyunk: keresztények, zsidók és muzulmánok. Mindnyájan ugyanazt a parancsolatot kaptuk, hogy legyünk tökéletesek és legyünk szentek, de nem követjük szavát.

A Feltámadás új életet jelent, amit ajándékba kaptunk, és amit meg kell őriznünk. Éljetek szabad emberként, - írja Szent Péter, - de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják, hanem mint Isten szolgái.
Ez a felszólítás szól azoknak, akik a Feltámadás és szabadság földjén a békéért és a háborúért felelősek. Egy évszázada tart a konfliktus, aminek az emberek képtelenek véget vetni. Idén van negyven éve a megszállásnak, a bizonytalanságnak és annak, hogy az ember képtelen ezeket megszüntetni.

Húsvét lelkülete mindenkit arra szólít fel, akik a Szentföldön a háborúért és békéért felelősek, hogy új szempontokat keressenek. Idáig az elnyomás erőszakot szült, az erőszak pedig elnyomást eredményezett. Ahhoz, hogy eltökélten elinduljunk a béke felé vezető úton, alapvetően fontos, hogy megszűnjön a kezdeti elnyomás, megszállás, valamint egymás elismerésének elutasítása.

A zsidók a Húsvétot, a Pészahot, kiszabadulásuk emlékeként ünneplik, mint minden nép szabadságának jelképét. Izraelnek lesz-e egy napon bátorsága arra, hogy a Húsvétot úgy ünnepelje, hogy szabadságot ad a palesztin népnek? Ez vetne véget annak a száz éve tartó békére való képtelenségnek és a Feltámadás, az új élet kezdetét jelentené ezen a földön.
Michel Sabbah jeruzsálemi pátriárka a következő imával fejezte be homíliáját: „húsvéti örömünkben és imánkban, az Úr sírja előtt, imádkozunk egész egyházmegyénkért és minden egyházért Palesztinában, Izraelben, Jordániában és Cipruson. Imádkozunk országaink minden lakójáért, muzulmánokért, zsidókért, keresztényekért és drúzokért. A Pészahot ünneplő zsidóknak szent, szabad és békével teli ünnepet kívánunk. Az egész palesztin népnek, keresztényeknek és muzulmánoknak, akik megszállás alatt élnek, szabadságot kívánunk, és azt, hogy érjen véget szenvedésük. Szabadságot kívánunk a politikai foglyok ezreinek, a négy izraeli fogollyal együtt.
Krisztus feltámadt. Szenvednie kellett, hogy beléphessen dicsőségébe. Arra szólít fel bennünket, hogy szenvedésünk legyen a Megváltás forrása mindnyájunk számára – fejezte be homíliáját Michel Sabbah jeruzsálemi latin szertartású pátriárka.