„II. János Pál szeretetének illata betöltötte az egész egyházat” - XVI. Benedek szentmiséje előde lelki üdvéért

Hétfőn délután fél 6-kor XVI. Benedek pápa az Apostoli Palota Bronzkapujától induló körmenetet vezetve érkezett a Szent Péter bazilika előtt felállított oltárhoz, hogy bemutassa az engesztelő szentmise áldozatot előde, II. János Pál lelki üdvéért.
A Szentatyával koncelebrált mintegy 50 bíboros és püspök, valamint több száz pap. A teret megtöltő mintegy 30 ezer hívő, főleg fiatalok, többször is tapssal szakította félbe XVI. Benedek pápa homíliáját, amelynek összefoglaljuk tartalmát:
Két évvel ezelőtt ezen a napon elindult ebből a világból az Atya háza felé szeretett II. János Pál pápánk. Ezzel a szentmisével mindenekelőtt ismételten megköszönjük Istennek, hogy nekünk adta őt 27 éven át, mint atyát és biztos vezetőnket a hitben, mint buzgó pásztort és a remény bátor prófétáját, mint Isten szeretetének fáradhatatlan tanúságtevőjét és szenvedélyes szolgáját. Ugyanakkor a szentmisét engesztelésként ajánljuk fel kiválasztott lelke üdvéért, soha el nem feledve mély odaadását és áhítatát, amellyel a szent titkokat ünnepelte és imádta az Oltáriszentséget, életének és fáradhatatlan apostoli küldetésének középpontját.
XVI. Benedek pápa köszönetét fejezte ki Stanisław Dziwisz bíborosnak, Krakkó érsekének, a lengyel zarándokoknak, a sok-sok fiatalnak, akiket II. János Pál olyan különlegesen szeretett.
A szeretett Pápa távozásának második évfordulója olyan időszakra esik, amely különösen alkalmas az imára, hiszen Virágvasárnappal megkezdődött a Nagyhét, amikor a liturgiában újra átéljük Jézus földi életének utolsó napjait – mondta a Szentatya, majd a szentmise evangéliumi szakaszához fűzte gondolatait. A betániai vacsorán Mária illatos olajjal megkeni Jézus lábát. Ez a jelenet felidézi II. János Pál ragyogó tanúságtételét, amelyet Krisztus iránti fenntartás nélküli szeretetéről adott. Szeretetének illata betöltötte az egész egyházat – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta homíliáját: „Természetesen mi voltunk az elsők, akik ezt éreztük, akik közel voltunk hozzá, és ezért hálát adunk Istennek, de azoknak is jutott belőle, akik csak távolról ismerték, mert Wojtyła pápa Krisztus iránti szeretete túláradó volt a világ minden részén. Erről tanúskodott ékesszólóan halálakor a hívők és nemhívők nagyrabecsülése, tisztelete és szeretete. Szeretett Pápánk intenzív és termékeny péteri szolgálata és még inkább agóniájának kálváriája, majd derűs halála azt mutatta meg az emberek számára, hogy Jézus valóban mindene volt.”
Tanúságtételének termékenysége a Kereszttől függött. Karol Wojtyła életében a „kereszt” nem pusztán egy szó volt. Már gyermek- és fiatalkorától kezdve megismerte a fájdalmat és a halált. Mint pap és mint püspök, majd mint Pápa nagyon komolyan vette a feltámadt Krisztus Simon Péternek szóló hívását: „Kövess engem!” Különösen betegségének lassú, de könyörtelen előrehaladtával, amely apránként mindentől megfosztotta, egész létét teljesen Krisztusnak ajánlotta, Krisztus kínszenvedését életével hirdette, a Feltámadásba vetett hittel eltelve.
Pápasága a bőkezűség jegyében folyt, nagylelkűen, fenntartás nélküli szolgálatban. Mi más volt ennek indító oka, ha nem a Krisztus iránti misztikus szeretet? Krisztus 1978. október 16-án, a szertartásmester révén ezekkel a szavakkal hívta: „Magister adest et vocat te”. Itt van a Mester és hív téged. 2005. április másodikán a Mester ismét visszajött, és ekkor már közvetítő nélkül hívta magához, hogy visszavigye az Atyai Házba. És a Pápa ismét készséggel válaszolt, ezt suttogva: „Hagyjátok, hogy az Úrhoz menjek”.
Már régóta készült erre az utolsó találkozásra Jézussal, mint ahogy ezt tanúsítják Végrendeletének írásai. Magánkápolnájában hosszasan beszélgetett Jézussal, teljesen átadva magát akaratának, és Máriára bízva magát, gyakran ismételve: Totus tuus. Egészen a Tiéd vagyok. Isteni Mesteréhez hasonlóan imádkozott haláltusájában. Életének utolsó napján, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén azt kérte, hogy olvassák fel János evangéliumát. A körülötte lévők segítségével minden imádságban részt kívánt venni, az imaórákban, a szentségimádásban, az elmélkedésben. Imádkozva halt meg, valóban mondhatjuk, hogy elszenderedett az Úrban.
„És a ház betelt az olaj illatával” – a Pápa hite, reménye és szeretete betöltötte házát, a Szent Péter teret, az egyházat és elterjedt az egész világon. Az, ami halála után történt, a hívők számára ennek az illatnak a hatása volt, amely minden emberhez eljutott, és egy olyan ember felé vonzott, akit Isten fokozatosan Krisztushoz tett hasonlóvá. „Isten Szolgája” volt mindig is és most így hívjuk őt az egyházban, miközben gyors léptekkel halad előre boldoggá avatási eljárása, amelynek egyházmegyei szakasza életéről, erényeiről és életszentsége híréről éppen ma délelőtt zárult le – mondta hétfői homíliájában XVI. Benedek pápa. „Isten Szolgája” – ez a cím különösen illik II. János Pálra. Az Úr meghívta őt szolgálatára a papságban, és egyre szélesebb távlatokat nyitott meg számára: egyházmegyéjétől kezdve egészen az egyetemes egyházig. Az egyetemességnek ez a dimenziója, legnagyobb kiterjedését halála pillanatában érte el, amelyet az egész világ a történelemben eddig soha nem látott részvétellel élt meg.
A szentek közösségében úgy tűnik, hogy meghalljuk II. János Pál hangját, aki az Atya Házából továbbra is elkíséri az egyház útját. A szeretett Pápa Totus tuus jelszava bátorítson bennünket, hogy magunkat Krisztusnak adjuk, a Szűzanya közbenjárására – mondta a Szentatya, majd Mária anyai oltalmába ajánlotta II. János Pált, aki „atyánk, fivérünk és barátunk, hogy nyugodjék Istenben és örvendezzen békében”. Ámen.