„Ne engedjétek, hogy az élet ide-oda sodorjon benneteket, keressétek Isten arcát” – buzdította a fiatalokat XVI. Benedek pápa virágvasárnapi homíliájában.

A virágvasárnapi körmenetben a tanítványok sokaságához csatlakozunk, akik örömteli ünneplésben kísérik el az Urat Jeruzsálembe való belépésekor. Hozzájuk hasonlóan dicsőítjük az Urat, mert láttuk csodáit – kezdte szentbeszédét a Pápa. Igen, mi is láttuk és most is látjuk Krisztus csodáit: látjuk hogyan késztet arra férfiakat és nőket, hogy lemondjanak az élet kényelmeiről és maradéktalanul a szenvedők szolgálatának szenteljék életüket, hogyan ad bátorságot az embereknek, hogy ellenálljanak az erőszaknak és a hazugságnak és helyet adjanak az igazságnak. Látjuk, hogy Krisztus, rejtve, hogyan serkent arra férfiakat és nőket, hogy másokkal jót tegyenek, hogyan indít kiengesztelődésre ott, ahol gyűlölet van, hogyan teremt békét ott, ahol ellenségeskedés uralkodott. A virágvasárnapi körmenetben Krisztus királyságát valljuk meg, elismerjük, hogy Jézus a béke és az igazságosság királya. Királyként elismerni Jézust, annyit jelent, mint elfogadni Őt annak, aki megjelöli az utat, akiben bízunk, akit követünk. Azt jelenti,hogy nap, mint nap elfogadjuk szavát, mint életünket irányító szempontot. Azt jelenti, hogy Őbenne látjuk azt a tekintélyt, akinek alávetjük magunkat. Azért vetjük alá magunkat Krisztus tekintélyének, mert ő az igazság tekintélye.
A Pápa arra buzdította a híveket, hogy mondjanak „igent” Krisztusnak, bízzák rá magukat maradéktalanul vezetésére. De mit jelent ténylegesen az, hogy Krisztust követjük? – tette fel a kérdést a Szentatya. Azt, hogy belsőleg megváltozik életünk. Krisztus követése megkívánja, hogy ne zárkózzunk önmagunkba, ne tekintsük önmegvalósításunkat életünk fő értelmének. Megkívánja, hogy szabadon átadjuk magunkat egy Másiknak, az igazság, a szeretet, Isten kedvéért, aki Jézus Krisztusban megelőz minket és megjelöli számunkra az utat. Arról az alapvető döntésről van szó, hogy ne tekintsük életünk végső céljának a hasznot, a nyereséget, a karriert, a sikert, hanem hiteles szempontként az igazságot és a szeretetet ismerjük el. Arról van szó, hogy választanunk kell a kettő között: vagy csak magunknak élünk, vagy átadjuk magunkat a legnagyobb célnak. Az igazság és a szeretet nem elvont értékek: Jézus Krisztusban személlyé váltak. Ha Őt követjük, az igazság és a szeretet szolgálatában kötelezzük el magunkat. Akkor találunk önmagunkra, ha elveszítjük saját magunkat –mondta a Szentatya.
A virágvasárnapi liturgiában felhangzó 24. zsoltár szavaihoz fűzve gondolatait, XVI. Benedek pápa a következőket mondta: Kedves fiatal barátaim! Ne hagyjátok, hogy az élet ide-oda sodorjon titeket. Ne elégedjetek meg azzal, amit mindenki gondol, mond és tesz. Keressétek Isten arcát. Ne hagyjátok, hogy az Istenre vonatkozó kérdésetek szerte foszoljon. A zsoltárban megénekelt ártatlan kezekről és tiszta szívről szólva a Pápa a következőket mondta: Azok az ártatlan kezek, amelyeket nem használnak erőszakos cselekedetekre, amelyeket nem piszkol be a korrupció, a csúszópénz. A szív pedig mikor tiszta? Amikor nem színlel, amikor nem piszkítja be magát hazugsággal és álszent dolgokkal. Amikor átlátszó, mint a forrásvíz, mert nem ismer kettősséget. Akkor tiszta a szív, amikor nem idegenül el a gyönyörök mámorában, amely számára a szeretet nem csak egy pillanat szenvedélyét jelenti. Akkor lesz kezünk ártatlan és szívünk tiszta, ha Jézussal haladunk. Akkor megtaláljuk azt a megtisztulást, amely valóban elvisz bennünket arra a magaslatra, amelyre az ember hivatott: vagyis az Istennel való barátságra – mondta XVI. Benedek pápa, majd így folytatta homíliáját:
Jézus a kereszttel szélesre tárta Isten ajtaját, az ajtót Isten és az emberek között. Az ajtó most már nyitva van. De az Úr kopogtat a világ ajtaján, szívünk ajtaján, amely olyan gyakran bezárul Isten előtt. És ezekkel a szavakkal fordul felénk: „ha azok a bizonyítékok, amelyeket Isten a teremtésben adott neked létezéséről, nem elegendők, hogy megnyílj számára, ha Isten szava és az egyház üzenete közömbös számodra, akkor nézz rám, Istenre, aki érted vállalta a szenvedést, aki személyesen veled együtt szenved – nézd, irántad való szeretetből szenvedek, nyílj meg nekem és az Atyának.
Segítsen bennünket az Úr, hogy megnyissuk szívünk ajtaját neki, hogy Ő, az élő Isten, Fiában belépjen életünkbe – fejezte be homíliáját XVI. Benedek pápa.