Krisztus vérző léptei ma is nyomot hagynak világunk útjain - Gianfranco Ravasi atya elmélkedése a Colosseumnál tartandó nagypénteki Keresztútra

Amint már előzetesen jeleztük, április 6-án, Nagypénteken a hagyományos keresztúti ájtatosságon, amelyet XVI. Benedek pápa ezúttal másodízben vezet majd a Colosseumnál, Gianfranco Ravasi prelátus, az Ambrosiana Könyvtár prefektusa készítette az elmélkedést. A hatvanöt éves Ravasi atya a milánói egyházmegye papja, ismert biblia- és héberszakértő. Az észak-olaszországi teológiai fakultás bibliai exegéta tanára, a Pápai Biblikus Bizottság tagja interjút adott a Vatikáni Rádiónak, amelyben ismertette a keresztúti elmélkedés vezérfonalát:
"Exegétaként az volt a szándékom, hogy a Lukács evangéliumából vett passió szakaszait árnyaltabban végigjárjam elmélkedésemben. Nem kimondottan teológiai vagy költői jellegre törekedtem, hanem arra, hogy a meditáció, a szemlélődés segítségével láttassam azt, hogy Krisztus vérző léptei bizonyos értelemben ma is nyomot hagynak világunk útjain. A keresztény teológia szerint Krisztusra, az Emberfiára az emberiség barátjaként kell tekintenünk. Az evangelisták részletesen leírták fizikai szenvedését, a haláltól való félelmét, azt, hogy barátai magára hagyták, elárulták, és végül Isten hallgatását is. Krisztus tehát valóban testvérünk az emberiség valamennyi keresztútján, minden szenvedésünkben. Krisztus kiáltása: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?" (Mt 27,47) nem a reménytelenséget, hanem a végletes elhagyatottságot jeleníti meg. Ezt mi is átéljük életünk egyes pillanataiban, és talán létünk utolsó állomása, a halál előtt is.
Krisztus azonban Isten fia is, aki fájdalmunk, halálunk sötét alagútján végigjárva egy szikrát is felvillant: az örökkévalóság, az élet, a remény, a Húsvét csíráját. Ezért a fájdalom és a halál az ő eljövetele után már nem ugyanaz, mint korábban volt - tette hozzá Gianfranco Ravasi prelátus, a Via Crucis idei elmélkedésének szerzője.