A keresztény ember Istentől sajátítsa el az irgalmat és a lelkeket kiengesztelő megbocsátás örömét

Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka ezekkel a gondolatokkal zárta le a Pápa és a római kúria munkatársai számára a Vatikánban tartott nagyböjti prédikáció sorozatát. Ebben az utolsó elmélkedésében Cantalamessa atya Máté evangéliumának ötödik boldogságáról elmélkedett, mely így hangzik: „Boldogok az irgalmasok, majd nekik is irgalmaznak.”
A Pápai Ház szónoka az evangéliumi boldogságokat Jézus portréjának, képmásának nevezte. Ebben az összefüggésben az irgalmasság gyakorlását is abban értelemben kell tekintenünk, ahogyan azt Krisztus átélte. Az egész Bibliát átszövi Isten hűtlen népe iránti irgalmának gondolata. Az irgalom két irányban halad: Isten irgalma a bűnösök iránt és az emberek irgalma egymás között. Isten estében a legmeglepőbb az, hogy Ő örömet lel irgalmasságában. Isten mindig készen áll a megbocsátásra, ám tiszteletben tartja az ember szabadságát, hogy elfogadja-e vagy sem ezt a megbocsátást és azt is, hogy az ember a maga részéről felajánlja-e a megbocsátást felebarátainak. Isten megbocsátása azonban mindig túlmutat az emberek egymás közötti kapcsolatain, mivel Isten mindig megelőzi az embert. Az egyháznak és minden egyes kereszténynek az a feladata, hogy ugyanazzal a nagylelkűséggel és okossággal viselkedjen, mint amely Krisztus bűnösök iránti szeretetét jellemezte. Jézus bűnösök iránti irgalmas magatartását azonban helyesen kell értelmeznünk: nem jelenti pl. azt, hogy manapság egy papnak rendszeresen kapcsolatot kellene tartania mafiózókkal, bűnözőkkel, hogy elfogadja ebédre szóló meghívásukat azzal az ürüggyel, hogy Istenről beszéljen nekik. Jézus nem tagadja a bűn valóságát, azt, hogy vannak bűnözők, nem igazolja Zakeus csalásait, vagy a házasságtörő asszonyt. Jézus betegeknek nevezi őket, nem banalizálja a bűnt, hanem megtalálja a módját annak, hogy ne határolja el magát a bűnözőktől, hanem inkább magához vonzza őket. Jézus a bűnös emberben azt is meglátja, hogy az isteni irgalom miként tudja átalakítani a nyomorúságot és a kétségbeesést. Nem azt várja, hogy hozzá menjenek, hanem gyakran Ő indul keresésükre. Cantalamessa atya vatikáni nagyböjti prédikációjának végkövetkeztetéseként a megbocsátás hatalmára emlékeztetetett. A megbocsátás a közösség számára olyan, mint az olaj a motor számára. Az olaj, éppúgy, mint a megbocsátás megszünteti a súrlódásokat. Húsvét alkalmából igyekezzünk azon, hogy emberi kapcsolatainkba beszívódjon az irgalom és a kiengesztelődés olaja.