Zuhogott az eső és zúgtak a harangok - a Római Szerződéseket biankó írták alá az olasz fővárosban

Marcello Palumbo olasz újságíró műsorunknak adott korábbi interjújában fölidézte az európai egyesülés folyamatának első lépését jelentő Római Szerződések történelmi hátterét. Most személyes tanúságtételét osztja meg a hallgatókkal, hiszen jelen volt 1957. március 25-én a nagy jelentőségű dokumentumok aláírásakor.
- Valójában a Római Szerződésekkel az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomközösséget alapították meg aláírói, a szovjet terjeszkedéstől tartó demokratikus nyugat-európai államok, akik ily módon igyekeztek identitást adni földrészünknek az egységes USA-hoz képest is: tehát politikai és gazdasági okok egyaránt közrejátszottak születésében - kezdi beszámolóját Marcello Palumbo.

Azon az ötven évvel ezelőtti napon - mint ahogy már oly sokszor - Róma városát megérintette a történelem szele. Lakói pedig, akik - akárcsak az Örök Várost ketté szelő és lassan hömpölygő Tiberisz folyó - hozzászoktak már a nagy eseményekhez és emiatt gyakran közönyösek, ezen a napon kivételesen nagy számban gyűltek össze a zuhogó esőben a Capitolium dombján. Az ókor óta a város központját jelentő téren, Marcus Aurelius császár szobra körül, s a Michelangelo tervezte lépcsősoron végignézve mindenfelé esernyőket lehetett látni. Mindeközben az ünnepélyesen feldíszített szenátusi palotában (a Horatiusok és Curiatiusok termében) 18 óra 50 perckor megkezdték a Római Szerződések aláírását. A szertartást a Capitolium harangjának zúgása kísérte, (neve patarina: eredetileg a viterbóiakkal folytatott háborúban szerezték meg a rómaiak a XIII. században, majd a XVIII. században helyettesítették a most is működő haranggal) amelyet csak kivételes alkalmakkor kongatnak meg: például pápaválasztáskor vagy az önkormányzati tanács új ülésszakának megnyitásakor.

Abban az időben jóval kevesebb volt az újságíró, mint ma, ezért közvetlen közelről, a díszteremből követhettük az eseményeket - folytatja visszaemlékezését Marcello Palumbo, aki személyesen ismerte az akkori vezető európai politikusokat, Alcide De Gasperit, Robert Schumannt, Konrad Adenauert. A három nagy katolikus alapító közül már csak Adenauer volt jelen, hiszen De Gasperi 1954-ben elhunyt, míg Schumann már nem volt hatalmon. Olaszországot Antonio Segni és Gaetano Martino, Franciaországot Christian Pineau, Belgiumot Paul-Henri Spaak, míg Luxemburgot Joseph Bech és Hollandiát Joseph Luns képviselte.

Kevesen tudják, hogy a hat nyugat-európai állam aláírói biankó okmányt láttak el kézjegyükkel, ugyanis nem sikerült időben lefordítani a dokumentum szövegét minden nyelvre, így voltaképpen a borító üres lapokat rejtett - árulta még el a Vatikáni Rádió magyar hallgatóinak Marcello Palumbo, aki 1985-ben elnyerte az európai újságírás díját, a közelmúltban pedig az olasz Sajtószövetség érdemrendjével tüntették ki 60 éves újságírói tevékenységéért.