Kedden délelőtt a vatikáni Sajtóteremben bemutatták XVI. Benedek pápa „Sacramentum
Caritatis” k. szinódus utáni buzdítását
A dokumentumot Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka, a püspöki szinódus XI. Rendes
Közgyűlésének főrelátora, valamint Nikola Eterovic érsek, szinódusi főtitkár ismertette
az újságíróknak. „A szeretet szentségében, a Legszentebb Oltáriszentségben Jézus
Krisztus saját magát ajándékozza nekünk, kinyilatkoztatva Isten minden ember iránti
végtelen szeretetét” – ezekkel a szavakkal kezdődik XVI. Benedek pápaságának első
apostoli buzdítása. A Szentatya hangsúlyozza, hogy az egyház az Eucharisztiában találja
meg életadó központját, szüntelenül elkötelezve magát arra, hogy mindenkinek hirdesse,
akár „alkalmas, akár nem”, hogy Isten szeretet. A dokumentum ismételten leszögezi
a II. vatikáni zsinat által elkezdett liturgikus megújulást, az olykor előforduló
visszaélések ellenére. A zsinati változásokat az ún. „folytonosság hermeneutikája”
szerint kell olvasni, vagyis a nagy egyházi hagyományok folytonosságának megfelelően,
tehát anélkül, hogy bevezetnének a múlttal való mesterséges szakításokat. Az Eucharisztia
olyan valóság, amely meghalad minden emberi értelmet. Ebben a szentségben Jézus nem
„valamit”, hanem saját magát adja nekünk, felkínálja testét, és vérét ontja. Teljesen
ingyenes ajándékról van szó, amelynek köszönhetően részeseivé válunk az Istennel való
bensőséges kapcsolatnak. A Pápa erőteljesen hangsúlyozza a keresztény istentisztelet
gyökeres újdonságát, az ősi zsidó áldozati vacsorához képest. „Nekünk, keresztényeknek
nem szükséges, hogy megismételjük azt a vacsorát, az, aki előzetesen hirdette a jövő
valóságokat, most helyet adott magának az igazságnak. Az ősi rítus beteljesedett és
azt véglegesen túlhaladta a megtestesült Istenfiú szeretetének ajándéka” – olvashatjuk
a szinódus utáni buzdításban. Az Oltáriszentségben Jézus magához vonz bennünket, részesévé
tesz ajándékozása dinamizmusának. Gyökeres változásról van szó, amely egyfajta atommaghasadás.
Amikor belép az ember legbensőbb lényébe, elindítja a valóság átalakításának folyamatát,
amelynek végső állomása az egész világ átalakulása lesz, amíg be nem következik az
az állapot, hogy Isten lesz minden mindenkiben. A dokumentum rávilágít, hogy maga
Krisztus, a keresztáldozattal hozta létre az egyházat, mint jegyesét és testét. Az
eucharisztikus misztérium tehát még csak növeli a Krisztus és az egyház szétválaszthatatlanságának
tudatát. Ennek az igazságnak az alapján újra lehet indítani az ökumenikus párbeszédet
is, annak tudatában, hogy nem lehetséges a nem katolikus keresztények nem részesülhetnek
szentáldozásban, csakis „meghatározott és rendkívüli helyzetekben”. XVI. Benedek pápa
arra szólítja fel a plébániákat, hogy lelkipásztori szempontból helyezzenek különös
súlyt az első áldozásra: fontos pillanatról van szó nemcsak az illető személy, hanem
az egész család számára. Sok-sok hívőben ez a nap ugyanis, helyesen, olyan mély nyomot
hagy, mint az első pillanat, amikor megérzik a Jézussal való személyes találkozás
jelentőségét. A Pápa arra is buzdít, hogy fedezzük fel ismét a szentségimádást és
a gyakori gyónást, hogy elkerüljük Isten szeretetének felületes értelmezését. A búcsúk
gyakorlata ahhoz segít hozzá, hogy megértsük, hogy saját erőnkből nem tudjuk jóvátenni
az általunk elkövetett rosszat. A Pápa emlékeztet rá, hogy csak felszentelt papok
mutathatnak be érvényes szentmisét, a papi szentség nélkülözhetetlen feltétele ennek.
A papok legyenek tudatában annak, hogy szolgálatuk során soha nem tehetik személyüket
és véleményüket az első helyre, amely mindig Jézus Krisztust illeti meg. Ellentmond
a papi önazonosságnak minden olyan kísérlet, amely önmagát kívánja a liturgikus cselekedet
főszereplőjévé tenni. Miközben tisztelet illeti meg a keleti gyakorlatot és hagyományt,
a papi nőtlenség mély értelme, mint a Krisztus életstílusához való hasonulás, azt
fejezi ki, hogy a pap tökéletesen és kizárólag Krisztusnak, az egyháznak és Isten
országának szenteli magát, ez kötelező érvényű a latin hagyomány számára. Az Eucharisztia
és a házasság felbonthatatlanságának kapcsolatára vonatkozóan a Pápa rámutat, hogy
a házastársi kötelék szorosan kapcsolódik a Krisztus és jegyese, az Egyház eucharisztikus
egységéhez. Sajátos figyelmet kell fordítani az újraházasodott elváltak fájdalmas
helyzetére: összetett problémáról van szó, amelyhez az igazságban gyökerező szeretettel
kell közelíteni. „Házasság és család, olyan intézmények, amelyeket elő kell mozdítani
és meg kell védeni minden lehetséges félreértéstől, ami a róluk szóló igazságot illeti,
mert minden kár, amit bennük tesznek, ténylegesen olyan sérülés, amely az emberi együttélést
károsítja meg”. XVI. Benedek pápa felhívja a figyelmet a liturgia szépségének
ápolására: nem pusztán külső szépségről van szó, hanem arról a módról, ahogyan Isten
Krisztusban megnyilvánuló szeretetének igazsága eljut hozzánk, elbűvöl, és magával
ragad bennünket. A dokumentum felszólítja a híveket, hogy legyenek hűségesek a liturgikus
szabályokhoz azok teljességében, mert az eucharisztikus liturgiát nem lehet önkényünknek
kiszolgáltatni, nem lehet kitenni azt a pillanatnyi divat szeszélyeinek. A gesztusok
egyszerűsége és józansága, a megfelelő rend és előírt idő szerint, jobban magukkal
ragadják a híveket, mint a mesterkélt, és nem megfelelő utólagos toldalékok. Fontos
hely illeti meg továbbá a liturgikus éneket is. Kerülni kell az olyan zenei műfajokat,
amelyek nem tartják tiszteletben a liturgia értelmét, viszont megfelelő módon érvényre
kell juttatni a gregorián éneket. A Szentatya megállapítja, hogy szükséges a homíliák
minőségének javítása. Kerülni kell az általános, illetve az elvont szentbeszédeket,
továbbá nagy figyelmet kell fordítani Isten szavának hirdetésére, jól képzett felolvasók
által. A Pápa szinódus utáni buzdítása továbbá hangsúlyozza a béke jele kicserélésének
mély jelentőségét, amely nagy értéket hordoz, különösen ezekben a konfliktusokkal
teli időkben. Ügyelni kell azonban a gesztus mértékletességére, hogy ne keltsünk zűrzavart
a hívek gyülekezetében éppen a szentáldozást megelőző pillanatokban. A Pápa nem zárja
ki annak a lehetőségét, hogy ezt a gesztust a szentmise egy másik részéhez kapcsolják,
például a felajánlás előtt hajtsák végre. A Szentatya továbbá a szentáldozás utáni
csendre buzdítja a híveket. Ami a világi híveknek a szertartáson való tevékeny részvételét
illeti, a dokumentum megjegyzi, hogy a zsinati útmutatások bizonyos félreértése tapasztalható.
A részvétel ugyanis nem egy egyszerű külső tevékenységre utal, hanem inkább arra,
hogy a hívek tudatában vannak a szentmise misztériumának és a mindennapi léttel való
kapcsolatának. A Szentatya leszögezi a tényt, hogy kizárólag a pap vezetheti az egész
eucharisztikus szertartást, a kezdeti köszöntéstől kezdve a végső áldásig, ebben senki
nem helyettesítheti. A Pápa erőteljesen buzdít a börtönlakók, a betegek lelki gondozásának
biztosítására, valamint arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a fogyatékosokra,
eltávolítva az esetleges építészeti akadályokat a szent épületek elől. Biztosítani
kell továbbá a szentáldozást – a lehetőségeknek megfelelően – a megkeresztelt és megbérmált
szellemi fogyatékosoknak. A szinódus utáni buzdításban a Szentatya szól annak
a lehetőségéről is, hogy a nagy nemzetközi találkozók esetén használják a latin nyelvet
a szentmisén, kivéve az olvasmányokat, a szentbeszédet és a hívek könyörgését. A latin
ugyanis jobban kifejezi az egyház egységét és egyetemességét. A Pápa arra kéri a jövő
papjait, hogy képezzék magukat ezen a téren: legyenek képesek latinul misézni, a mise
latin szövegét megérteni és tanítsák meg a híveknek a legismertebb imákat latin nyelven. A
Pápa különös hangsúlyt fektet továbbá a vasárnapi szentmisén való részvételre: az
Úr napja, a munkaszüneti nap, ne legyen Isten nélküli nap. XVI. Benedek pápa arra
szólítja fel a híveket, hogy mélyen éljék meg az eucharisztikus misztériumot, amelynek
tartalma az, hogy Isten szeret bennünket, mi pedig szeretjük testvéreinket. A keresztények
feladata, hogy konkrét tanúságot tegyenek társadalmi és politikai téren Krisztus szeretetéről,
hogy megtört kenyér legyenek a többiek számára, valamint kötelezzék el magukat egy
igazságosabb és testvéribb világ építésében. Ítéljék el az éhezés botrányát, a menekültek
drámáját, a gazdagok és szegények közötti növekvő szakadékot, amelyet a globalizáció
bizonyos folyamatai idéznek elő. A Pápa a politikusokat is „eucharisztikus következetességre”
szólítja fel, vagyis olyan törvényeket támogassanak, amelyek tiszteletben tartják
az olyan alapvető értékeket, mint az emberi élet, fogantatásától kezdve a természetes
halálig, az egy férfi és egy nő közötti házasságon alapuló család, a gyermekek nevelésének
szabadsága, valamint a közjó előmozdítása minden formájában. Ezek az értékek nem képezhetik
vita tárgyát. A Pápa gondolatban azok felé a keresztények felé fordul, akik még
szenvednek a vallásszabadság hiánya miatt, és akik számára hősies tanúságtétel pusztán
az a tény, hogy templomba mennek. Végül a Szentatya apostoli buzdítása végén bejelenti,
hogy az illetékes vatikáni dikasztériumok Compendiumot tesznek közzé az Eucharisztiáról,
hogy a hívek jól megértsék, megfelelően ünnepeljék és imádják az Oltáriszentséget.