A kereszténység igazsága és szépsége – ezek az olasz helyi egyház kulturális tervének fő pontjai – hangsúlyozta Camillo Ruini bíboros

Az Olasz Püspöki Konferencia elnökének beszéde nyitotta meg pénteken reggel a helyi egyház kulturális tervével foglalkozó VIII. Fórumot Rómában. Az összejövetel témája: „Az értelem, a tudományok és a civilizációk jövője”. A találkozón 150 katolikus értelmiségi vesz részt, akik XVI. Benedek pápa Veronában, az olasz egyházi összejövetelen mondott beszédének tartalmát mélyítik el.
Ruini bíboros beszédében rámutatott, hogy XVI. Benedek pápaságának egyik nagy célkitűzése a hit és az értelem újra egymásra találása napjainkban. A veronai egyházi találkozó útmutatásai között szerepel a teológia, a filozófia és a tudományok összhangjának megvalósítása, tiszteletben tartva mindegyik sajátos módszerét és kölcsönös önállóságát. A kereszténység igazságának, szépségének és gyakorlati megvalósításának nagy témái azok, amelyeket a ma és a holnap feltételei között fel kell mutatni az embereknek, különös tekintettel az értelem és az egyfajta neo-illuminizmus, új-felvilágosodás korát élő Nyugat etikai kódexei közötti kapcsolatra. A nyugati társadalom ugyanis arra törekszik, hogy egyetemessé tegye szekularizmusát.
A Jézus Krisztusba vetett hit továbbra is irányt és értelmet ad korunk embereinek is, és vezető szerepe van az olasz nemzet életében. Ruini bíboros idézett XVI. Benedek pápa regensburgi beszédéből, miszerint „ha nem az értelmet követve cselekszünk, akkor szembe szegülünk Isten természetével”. A Pápa ugyanakkor megmutatja, hogy a logos és az agape, vagyis az értelem és a szeretet Istenben találják meg önazonosságukat. A keresztény hit Istene tehát a metafizika Istene, de ugyanígy egyben a történelem Istene is. Isten belép a történelembe, és bensőséges kapcsolatot épít ki velünk. Ez Joseph Ratzinger szerint az egyedüli megfelelő válasz a hit illetve a filozófusok Istenének kérdésére – fejtette ki Camillo Ruini bíboros.
A jelenlegi kulturális légkörben az ember, pusztán saját erejére hagyatkozva, egy furcsa félárnyékban élve rabja marad annak a törekvésének, hogy csak saját érdekeit kövesse, elszakadjon Istentől és az etikától.
A nem-hívők között ma a legelterjedtebb magatartásforma nem annyira az ateizmus, mint inkább az agnoszticizmus. Isten azonban nem pusztán elméleti, hanem elsősorban gyakorlati, és ennek következménye van az élet minden területén. A gyakorlatban ugyanis két választásunk van, amit már Blaise Pascal francia filozófus felfedezett: vagy úgy élünk, mintha Isten nem létezne, vagy pedig úgy, hogy Isten létezik és létünk döntő alapja. Isten nem egyfajta függelék, amelyet elvehetünk életünktől, vagy ahhoz hozzáadhatjuk, anélkül, hogy valami is változna. Isten a világegyetem és az ember kezdete, értelme és vége - mondta Ruini bíboros, majd óvott attól a veszélytől, amit a relativizmus abszolutizálása jelent. Ez akkor valósul meg, amikor az egyéni szabadságot legvégső szempontnak teszik meg, amelynek minden más szempontot alá kell vetni.