„Ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel”- Nagyböjti lelkigyakorlat a Vatikánban a Szentatya és a Római Kúria részvételével

Giacomo Biffi bíboros, bolognai nyugalmazott érsek szerdán Nagycsütörtökről és Nagypéntekről elmélkedett. Kedden délután pedig Vlagyimir Szolovjev orosz író és filozófus tanúságtételét állította hallgatósága elé.
Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Nagypéntek eseményei nemcsak Krisztus megváltó szenvedéséről szólnak, hanem Mária kínszenvedéséről is – fejtette ki a bíboros. A keresztény megváltás döntő cselekedete egy asztali étkezésből indul ki és egy felszólítást tartalmaz: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Biffi bíboros megállapította, hogy az Eucharisztia alapvetően egy emlékezet, amely képes arra, hogy kétezer év távlatából a Teremtő Fiát teremtményei kezébe adja. Keresztényként élni annyit jelent, mint nap mint nap figyelmet szentelni annak, amit Krisztus mondott és tett. Krisztus lehetővé teszi az embereknek, hogy megértsék önmagukat és életük célját: ha Krisztus az Üdvözítő, akkor mi vagyunk az üdvözítettek. Ez a keresztény tudat ellentétben áll korunk emberével, aki szorongással telve keresi helyét a világban. Az Utolsó Vacsora egyben tükrözi a barátságot és a szolidaritást, valamint elővételezi a mennyei lakomát. A Cenákulumban lezajló jelenet ugyanakkor magába foglalja az árulást is. Jézus megéli a hálátlanság és hűtlenség keserű és fájdalmas szenvedését. Imádkozzunk – mondta Biffi bíboros, hogy életünk utolsó pillanatáig rendelkezzünk a kitartás és a hálás szív ajándékával.
Az Olajfák hegyén tör elő Jézus embersége – folytatta nagyböjti elmélkedését a bíboros. Közel érezzük magunkhoz imájában, a szenvedés elutasításában, amely végül az Atyának való önfelajánlásba torkollik. Krisztus, nem sokkal kínszenvedése előtt az első pap, aki az emberiségért fohászkodik az Atyához. A haláltusa órájában Jézus, hogy legyőzze gyengeségét a megpróbáltatásban, még buzgóbban imádkozott. Ezzel példát adott arra, hogy a keresztények hogyan nézzenek szembe a szenvedéssel: nem lázadással, vagy sztoikus bátorsággal. A szenvedés idején imádkozzunk bizalommal Istenhez, szenvedélyesen keresve őt. Isten nem kíméli meg a Fiút a halál megpróbáltatásától, de a halált az élet kezdetévé teszi meg. Ahhoz, hogy megértsük a Kereszt teljességét, Mária szemével tekintsünk a Kálváriára. Mária bátran Fia mellett maradt rettenetes szenvedése idején. Annak a tudata, hogy Jézus áldozata megszerezte a megváltást az emberek számára, nem csökkentette, de átalakította kínszenvedését – mondta Biffi bíboros.
A keddi elmélkedések után a nagyböjti prédikátor Vlagyimir Szolovjev orosz író és filozófus tanúságtételét állította hallgatósága elé. Gondolatait a Három párbeszéd és az Antikrisztus története köré fűzte. Az 1900-ban elhunyt orosz író prófétai módon elővételezte a XX. század nagy tragédiáit. Az Antikrisztus úgy mutatkozik be, mint pacifista, környezetvédő és ökumenikus szellemű. Egyetemes zsinatot hív össze és keresi minden felekezet egyetértését, mindegyiknek engedményeket téve. A tömegek követik őt, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis csoportja. Szemére vetik az Antikrisztusnak, hogy mindent megad nekik, csak egyet nem, Jézus Krisztust. Ez a történet arra a veszélyre figyelmeztet bennünket, hogy olykor háttérbe kívánjuk szorítani Jézust Keresztjével és Feltámadásával. Ha csak olyan értékekről beszélnénk, amelyekben másokkal is osztozunk, jobban elfogadnának bennünket a televíziós adásokban – mondta Biffi bíboros. Azonban nem mondhatunk le Jézusról és Feltámadásának mindent felkavaró valóságáról. Ha a keresztények a világgal folytatott párbeszéd során lefokozzák Jézus üdvözítő tettét, az Antikrisztus oldalára állnak – szögezte le a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat prédikátora.