Folytatódik a Vatikánban a Szentatya és a Római Kúria lelkigyakorlata
„Ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel” – Szent Pál Kolosszeiekhez írt
leveléből vett idézet az idei elmélkedés központi témája. Giacomo Biffi első elmélkedéseinek
főbb témái: a láthatatlan világ, a megtérés és a halál keresztény értelme voltak. Egy
láthatatlan világ és bennük olyan isteni lények, amelyek létezését figyelmen kívül
hagyja a tudományos pozitivizmus, a szív megtérésének szükségessége ahhoz, hogy tudatosan
válasszuk Istent a rosszal szemben. Ennek távlatában van értéke a bűnbánatnak, és
a túlvilágba vetett hit reményének – fejtette ki elmélkedései során a nyugalmazott
bolognai érsek. Az ember, természeténél fogva nehezen fogja fel egy „láthatatlan”
világ létezését. De kizárni egy túlvilág létezését mindenekelőtt irracionális magatartás,
mivel az ember, aki nem minden tudó, nem állíthatja bizonyossággal, hogy amit nem
lát és amit nem érint meg, az nem létezik. Egyébként is saját magát ítélné egy értelmetlen
életre. Ha azonban megnyílunk egy láthatatlan világ lehetőségének, az azt jelenti,
hogy olyan világ felé tekintünk, amelyben minden meglepetés lehetséges, amely nem
zárja ki például az angyalok jelenlétét sem. A bíboros utalt rá, hogy a mai gondolkodásmód
kineveti az angyalok rejtett valóságát, mivel az emberek nem azt keresik, ami odafönn
van. Ha azonban hiszünk a láthatatlan világ létezésében, akkor az egyházat is úgy
tekintjük, mint egy föld és ég között élő népes közösséget. Giacomo Biffi bíboros
ezután a megtérés, a bűn és az üdvözítő bűnbánat témájáról elmélkedett. A nagyböjti
időszakban a hívek feladata, hogy a bűn állapotából a kegyelem állapotába jussanak.
A megtérés a szívből, belső bűnbánattal kezdődik. Ha Krisztus tanítványai határozottan
megbánják vétkeiket, akkor bizonyosak lehetnek az isteni irgalmasságban, mert minden
hiteles bűnbánat esetében elmaradhatatlanul feltör a valódi öröm. Ma azt mondják,
hogy azért nincs igazi bűnbánat, mert az emberek elveszítették a bűn iránti érzéket.
Ez azonban nem így van, mert a közéletben, a médiában szüntelenül leleplezik a különféle
bűntetteket, helytelen cselekedeteket. A bűn érzéke tehát létezik, de mindig a másik
ember bűnéről van szó. Az üdvözítő bűnbánat azt jelenti, hogy elismerjük saját tévedéseinket,
és ezáltal közelebb kerülünk Istenhez – mondta elmélkedésében Biffi bíboros. Azok
számára, akik nem ismerik el a láthatatlan világ létezését, a halál vereséget jelent.
Az élet a semmiben végződik, értelmetlenné teszi tetteinket is, amíg élünk. Eszerint
a mentalitás szerint nincs értelme a nagylelkűségnek sem. A fiatalok öngyilkosságának
növekedése, vagy a diszkóból hazafelé tartó fiatalok gyakori autóbalesete az értelem
nélkül élt életek tragédiáját fejezi ki. Ezzel szemben áll az evangéliumi üzenet –
mutatott rá Biffi bíboros. A keresztények nem szégyellik, hogy szorongva gondolnak
a halálra, mert Krisztus már ezt megtapasztalta előttük. Krisztus Feltámadása valós
tény, amelyet szembe kell állítani a halál kikerülhetetlen tényével. Ezért Hamvazószerda
soha nem különül el a Húsvéttól. Hamvazószerda nem annyira annak a jelképe, amivé
válunk, hanem annak, hogy milyenné válhatnánk akkor, ha nem nyitnánk meg a szívünket
a láthatatlan világnak, amely magába foglalja az Üdvösség eseményét. Isten nélkül
életünk olyan láng lenne, amely egy marok hamuban végződne – mondta hétfői elmélkedésében
Biffi bíboros, a vatikáni lelkigyakorlat vezetője. Hétfőn délután Biffi bíboros
Boldog Schuster milánói érsek alakját idézte fel. A főpásztor, aki 1929 és 54 között
kormányozta a milánói főegyházmegyét, meggyőző tanúságot tett a láthatatlan világról.
Nagy jelentőséget tulajdonított a lelkipásztori látogatásoknak, amelyekre hét közben
kerített sort, vasárnap pedig mindig a milánói dómban tartózkodott, szolgálatában
nem ismert fáradtságot. Élete utolsó napjaiban mondta szeminaristáinak: „Az emberek,
úgy látszik, nem hagyják meggyőzni magukat prédikációink által, de az életszentségben
még hisznek. Ne feledjétek, hogy az ördög nem ijed meg sportpályáinktól és mozijainktól,
de megijed életszentségünktől”.