A vatikáni nagyböjti lelkigyakorlatok rendje és története

A vasárnap délután kezdődött nagyböjti lelkigyakorlat idején, amelyet Giacomo Biffi bíboros, nyugalmazott bolognai érsek tart, a hét minden napján két elmélkedésre kerül sor, majd a bíboros egy–egy tanúságtevő életpéldáját állítja hallgatói elé.
A vasárnapi bevezető elmélkedés után hétfőn reggel az első elmélkedés témája a következő Márktól vett idézet volt: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”. A második meditáción Biffi bíboros az „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel” idézethez fűzte gondolatait, majd Boldog Schuster, milánói bíboros tanúságtételéről elmélkedett.
Giacomo Biffi bíboros, bolognai nyugalmazott érsek, a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat vezetője 1928-ban született, 1950-ben szentelték pappá, 1976-ban pedig püspökké. II. János Pál pápa 1985-ben kreálta bíborossá. 1989-ben már tartott nagyböjti lelkigyakorlatot a Szentatya és a Római Kúria számára.
A vatikáni nagyböjti lelkigyakorlatok története 1929-re nyúlik vissza és XI. Piusz pápa nevéhez fűződik. Néhány hónappal megválasztása után, 1922. július 25-én a Pápa Summorum pontificum k. apostoli konstitúciójával Loyolai Szent Ignácot a lelkigyakorlatok védőszentjévé nevezte ki. Pápaságának első hét évében gyakran, bár nem évenként tartottak lelkigyakorlatot a Vatikánban, majd 1929. december 20-án, pappá szentelésének évfordulóján tette közzé Mens nostra k. enciklikáját, amelyben többek között arról a döntéséről tájékoztatta a katolikus híveket, hogy a Vatikánban minden évben lelkigyakorlat tartását kívánja bevezetni. Célja az volt, hogy elterjesszen egy „nagyon hasznos gyakorlatot”, nem csak a papok, hanem a katolikus világi hívők között is, mivel személyesen megtapasztalta 50 éves papi szolgálata során a lelkigyakorlatok gyümölcseit. A Pápa megállapította, hogy a modern kor nagy betegsége az elmélkedés hiánya. A lelkigyakorlat pedig arra készteti az embert, hogy lelke legmélyén elmélkedjen, önvizsgálatot tartson. Az értelem ezáltal megtanul helyesen gondolkozni, az akarat megerősödik, a szenvedélyek lecsillapulnak, a tevékenység helyes irányba terelődik, a lélek megtalálja veleszületett nemességét és nagyságát, belső békéjét.
1929-től kezdve, néhány kevés kivételtől eltekintve, minden évben Ádvent első hetében került sor a Vatikánban lelkigyakorlatra. VI. Pál pápa tette át időpontját Nagyböjt első hetére. 1950-ben azért nem tartották meg a lelkigyakorlatot, hogy ne szakítsák félbe a szentévi ünnepélyes szertartások sorát. 1962-ben XXIII. János pápa egy hetes magán lelkigyakorlatot tartott a vatikáni kertekben lévő Szent János toronyban, készülve az egyetemes zsinatra.
Szent Ignác a lelkigyakorlatot Isten ajándékának tartotta, amely az egész egyháznak szól, célja, hogy mindenki saját életét Isten terve szerint rendezze be.
A Római Kúria lelkigyakorlatára a vatikáni Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában kerül sor, amely az 1987-88-as Mária évig a Matild kápolna nevet viselte. A kápolnát 1999-ben újította fel teljes egészében a Pápai Keleti Intézet művészeti központja, a bíborosi kollégium ajándékaként II. János Pál pápa pappá szentelésének 1996-ban ünnepelt 50. évfordulójára.