Az Osservatore Romano újabb cikkben állít emléket az 56-os magyar forradalomnak

A vatikáni politikai vallási napilap hamvazószerdai számának második oldalán, az „Előtérben” (In primo piano) rovatban olvasható Luca Maria Possati újságíró három hasábos cikke, amelynek címe: Budapest 1956: a felkelés után több mint fél évszázaddal a menekültek visszaemlékeznek drámájukra – A vészhelyzet megoldására az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága beindította a nemzetközi szolidaritás széleskörű gépezetét.
„Mintegy 200 ezren voltak: férfiak, nők, gyermekek, családok. 1956 novemberének első hetében minden lehetséges eszközt felhasználtak, hogy elhagyják hazájukat, Magyarországot a szomszédos Ausztria felé. Menekültek a budapesti felkelés után, amely október 23-án kezdődött egy békés diákfelvonulással, és amelyet néhány nappal később vérbe fojtottak a szovjet harckocsik. Olyan volt, mintha átszakadt volna egy gát. Iskolai osztályok teljes létszámban, diákok, tanárok, orvosok, sportolók, földművesek, építészmérnökök, munkások gázoltak át a mocsaras vidéken, csatornákon át, utat törtek maguknak a hóval borított mezőkön keresztül. Az ezer és ezer kétségbe esett menekült befogadására addig soha nem látott szolidaritási lánc lépett életbe az egész világon. Ez volt az első modern menekült mentő akció, amelynek előzőleg csak részben voltak írott szabályai. A kaotikus kezdet ellenére rendkívüli gyorsasággal szervezték meg a menekültek ellátását. Bécsben helyi és nemzetközi nem kormányközi szervezetek képviselőiből alakult meg a válság bizottság, amelynek tagjai között volt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, valamint a Vöröskereszt Társaságok Ligája. A menekülteket meleg ruhával, élelemmel látták el, táborokban, kaszárnyákban, szállodákban illetve magánházaknál helyezték el, majd, miután felvették személyi adataikat, kiállították számukra a hontalanokat megillető ún. Nansen-útlevelet.
A francia Vöröskereszt repülőgépe orvosság rakományt szállított Bécsbe, angol magánrepülők, saját kezdeményezésükre 7500 magyar menekültet juttattak el az Egyesült Királyság területére. Svájc 400 menekültet fogadott be, majd decemberben buszokkal és vonaton megindult a magyarok áradata Hollandia, Belgium és Svédország felé. Rendkívüli példát adott a segítségnyújtásra Kanada, amely 38 ezer személyt fogadott be bármiféle bürokratikus ellenőrzés nélkül. Az Egyesült Államok is külön törvényt bocsátottak ki a magyar menekültek befogadásának megkönnyítésére. Az 1956-os magyar események nyomán erősödött meg a menekültvédelem egész nemzetközi rendszere, ekkor születtek meg azok az alapvető módozatok, amelyek szerint a humanitárius szervezetek a későbbi évtizedekben annyi válsághelyzetben sikeresen szembe tudtak nézni a menekültek problémáinak megoldásával.
Az Osservatore Romano cikke ezután összefoglalja az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága „Menekültek” c. havonta megjelenő folyóiratában közölt tanúságtételeket. Az egykori menekültek, akik ma az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Columbiában illetve Ausztriában élnek, felidézik, milyen drámai körülmények között kellett elhagyni szülőföldjüket több mint 50 évvel ezelőtt.