Pápai levél Damjáni Szent Péter születésének 1000. évfordulójára

XVI. Benedek pápa levélben méltatta Damjáni Szent Pétert, aki 1027 február 21-én született az olaszországi Ravennában és 1072-ben hunyt el Faenzában. A Szentatya levelét felolvasták azon az ünnepi szentmisén, amelyet kedden mutattak be Rómában, a Coeliusz dombon fekvő Szent Gergely kamalduli monostorban. Levelében a Szentatya a középkori egyháztörténet egyik legkimagaslóbb alakjának és a XI. század egyik legtermékenyebb egyházi írójának nevezi Damjáni Pétert. Születésének 1000. évfordulója jó alkalom arra, hogy elmélyítsük sokoldalú személyiségét, aki tudós volt és remete, egyházi ember, de főként Isten szerelmese volt és aki életében szerencsés szintézist tudott alkotni a remeteség és a lelkipásztori tevékenység között. Damjáni Péter elsősorban a latin egyházi remeteség nagy és egyben utolsó szellemi megalapozója volt éppen abban az időszakban, amikor megtörtént a keleti és a nyugati egyház közötti szakadás. A Szent Romuáld életének szentelt művében a még osztatlan egyház monasztikus hagyományának legjelentősebb gyümölcseit hagyta ránk, miszerint a remete életforma minden keresztényt Krisztus primátusára és uralmára emlékeztet. A szent remete egyben kiváló egyházi ember is volt, mindig készen állt arra, hogy kimozduljon a remeteségből, ha békességet kellett teremteni egyházi emberek, szerzetesek, vagy akár egyszerű hívek között is. Küldetései után újból és újból visszatért a Fonte Avellana-i remeteségbe és mivel mentes volt minden földi ambíciótól még bíborosi méltóságáról is lemondott, hogy Krisztusba elrejtőzve élhessen. A Szentatya levelében emlékeztet arra szoros kapcsolatra is, amely Szent VII. Gergely pápához fűzte Damjáni Pétert és az un. gregorián reformban játszott szerepére, amely átmenetet jelentett az első évezredből a másodikba. Egy részlegességtől és bizonytalanságtól megjelölt korszakban Damjáni Szent Péter azt a meggyőződést közvetítette kortársainak, hogy a hiteles keresztény tanúságtétel csak a két pólus – a magány és a közösség – állandó harmonikus feszültségén keresztül fejlődhet ki. A Szentatya végül levelében jókívánságait fejezi ki a kamalduli szerzeteseknek és apostoli áldását adja mindazokra is, akik ezt a lelkiséget követik.