Hamvazószerda a Nagyböjt kapuja

XVI. Benedek pápa a római Santa Sabina bazilikában mondott hamvazószerdai homíliájában e nap biblikus és liturgikus jelképeinek gazdagságára emlékeztetett: a hamvazkodás gesztusára és az azt kísérő szavakra: „térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak”, vagy „emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel”. A Joel próféta könyvéből vett első olvasmány ezekkel a szavakkal kezdődik: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva.” A Szent Szerző megtérésre szólítja fel a választott népet azokban a szenvedésekkel és csapásokkal teli időszakban. A próféta szavai hozzánk is szólnak – mondta a Pápa. Ne késlekedjünk tehát, hogy visszanyerjük Isten barátságát, amelyet bűneink miatt veszítettünk el. Az 50. zsoltár szavai mintegy válaszolnak Joel próféta szavaira: „Könyörülj rajtam Istenem…gonoszságomat beismerem.” A nagyböjtöt azzal a lelkülettel kezdjük, amelyre Pál apostol buzdít a szentmisén elhangzott második olvasmányban: „Krisztus nevében engesztelődjetek ki egymással.” Joel prófétához hasonlóan Pál apostol is egyfajta közvetítőként jelenik meg, aki világosan megmutatja, hogy a bűnös embernek, azaz mindannyiunknak lehetősége van az igazi megbékélésre, mert egyedül Krisztus tudja átalakítani a bűn helyzetét a kegyelem újdonságává. Hamvazószerda liturgiája a szívek Istenhez való megtérésében jelöli meg a nagyböjt igazi lényegét. Ez a felhívás a hamvazkodásban kettős értelmet kap: egyfelől a belső megtérésre, másfelől pedig az emberi lét esendőségére emlékeztet.
Kedves testvéreim –folytatta homíliáját a Pápa – negyven nap áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elmélyüljünk az aszkézis és a spiritualitás megtapasztalásában. Jézus megmutatja az ehhez szükséges utakat is: vagyis a szeretet cselekedeteit, az imádságot, a bűnbánatot és a böjtöt. Ezeket a külsőséges gesztusokat nem azért tesszük, hogy az emberek előtt tetszelegjünk, hanem azért, hogy Isten előtt hódoljunk. A Szentatya végül nagyböjti üzenetére emlékeztetett, amelyben azt kérte, hogy ezt a negyven napot eucharisztikus időszakként éljük meg, vagyis merítsünk annak a szeretetnek a kimeríthetetlen forrásából, amelyet az Oltáriszentség jelent. Kérjük Máriát, hogy Ő vezessen el bennünket a Nagyböjt során, hogy majd szemlélhessük a feltámadt Krisztust, Istennel és testvéreinkkel kiengesztelődött lélekkel.