A Pápai Szertartások Hivatala keddi tájékoztatása szerint február 23-án, pénteken
délelőtt tizenegy órakor az Apostoli Palota Konzisztórium-termében a hatodik napközi
imaóra elimádkozása során XVI. Benedek pápa vezetésével rendes, nyilvános konzisztóriumra
kerül sor, a következő öt boldog szentté avatására vonatkozóan:
- Boldog
Gorg Preca máltai pap(1880-1962), a fiatalok képzésével foglalkozó Keresztény
Tanítás Társasága (Societas Doctrinae Christianae - M.U.S.E.U.M.) kongregáció alapítója.
Preca atya a világiak apostolkodásának előmozdításával megelőzte a II. Vatikáni Zsinatot.
A fiatalokat arra buzdította, hogy a szelídek boldogságát gyakorolják és utánozzák
a megfeszített Krisztust: a szelídség meg tudja változtatni a világot - vallotta Preca
atya.
- Boldog Lipnicai Simon, lengyel ferences szerzetespap, aki 1482-ben
hunyt el Krakkóban. Tiszteletét a Szentszék 1685-ben hagyta jóvá. Nagy hithirdető
és Jézus nevének tisztelője volt. A legnehezebb hitigazságokat is nagy egyszerűséggel
tudta terjeszteni. De nemcsak a szavak embere volt: 1482-ben szörnyű pestisjárvány
tört ki Krakkóban. Elkötelezetten gyógyította a betegeket és nyújtott nekik lelki
vigaszt, nem törődve a fertőzésveszéllyel. Még abban az évben belehalt a pestisbe.
Halálos ágyán sajátosan rendelkezett: egy templom bejárata alá temessék, hogy a hívek
rajta járjanak.
- Boldog Jan Andrea Houben (1821-1893) holland passzionista
atya az ökumenizmus apostola és fáradhatatlan gyóntatópap volt. Mindig kezében hordozta
a feszületet, hogy folytonosan emlékeztesse Isten ingyenes szeretetére, amely Krisztus
keresztje által nyilvánul meg. Zokszó nélkül viselte állandó fog-és fejfájását.
-
Boldog Antonio Galvão de França, brazil ferences szerzetespap, a conceptionista
apácák kolostorának megalapítója. A XVIII. században élt boldog nagy tiszteletnek
örvendő gyóntatópap volt, a Szeplőtelen Fogantatás kitartó védelmezője abban a korban,
amikor a doktrína még vitatott volt.
- Boldog Anna Eugenia Milleret de Brou,
XIX. században élt szerzetesnő, a Boldogságos Szűz Mária Mennybevételének Nővérei
elnevezésű intézet megalapítója azt kérte társaitól, hogy cselekedeteikben szemlélődők
legyenek, életük középpontjába az Eucharisztiát állítva.