Michel Sabbah jeruzsálemi latin szertartású pátriárka nagyböjti üzenete

Jézussal együtt a jerikói sivatagba megyünk, amely számunkra két üzenetet tartalmaz: a sivatag, amely körülvesz bennünket, ugyanaz, amelyben Jézus böjtölt és imádkozott, másrészt Jerikó egy börtön város, mint minden palesztin város, jelképezve azt a konfliktus helyzetet, amely mindennapi életkörülményünkké vált, nemzedékről nemzedékre – kezdi nagyböjti üzenetét Michel Sabbah jeruzsálemi latin szertartású pátriárka.

A pusztaságban egy időre megszabadulunk magán- és közéletünk gondjainak súlyától, hogy a belső szabadság pillanatait élhessük át: meglátjuk Istent és lelkünk mélyén a bennünk lévő jót és rosszat. Célunk, hogy megtisztuljunk és jobban megismerjük azt a küldetést, amelyre Isten meghívott bennünket az egyházban és a társadalomban.

Azért böjtölünk, hogy képesek legyünk kiengesztelődni Istennel, hogy megújítsuk hitünket, elfogadjuk azt felszabadító erejével és minden követelményével. Hivatásunk, hogy kovász, só és világosság legyünk, nem könnyű. Az igazi hit, amelyet maradéktalanul elfogadunk és megélünk, kárpótol azért, hogy kevesen vagyunk, eltávolítja a félelmet, és a hívőt képessé teszi arra, még ha csak egyedül is van a társadalomban, hogy hozzájáruljon a közjó növeléséhez.

Arra kaptunk meghívást, hogy kovászként legyünk jelen a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy éljük meg a szeretet parancsolatát, hogy megbocsássunk, miközben felemeljük szavunkat minden elvesztett jogunkért. Azt jelenti, hogy javainkat megosztjuk testvéreinkkel és osztozunk az áldozatokban is, amelyek vallásra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül az új társadalom építőivé tesznek bennünket. Ennek az új társadalomnak meg kell születnie a Szentföldön mindenki számára, legyenek bár zsidók, drúzok, muzulmánok, vagy keresztények – írja nagyböjti üzenetében Michel Sabbah jeruzsálemi latin-szertartású pátriárka.

Üzenetében utal arra a nehéz helyzetre, amely már olyan régóta tart Palesztinában, és amelynek kihatása van az egyházmegye más területeire is, Izraelben és Jordániában. A pátriárka felsorolja a konfliktussal kapcsolatos jelenségeket, mint a megszállás, a szabadságkorlátozás, az „izraeli fal”, a katonai ellenőrzőpontok, a nélkülözések, az izraeli katonák jelenléte, akik bármely percben beléphetnek a palesztin városokba és megölhetnek embereket, elhurcolják őket, fákat gyökerestől kitépnek, házakat földig rombolnak. Ehhez járul még a biztonság hiánya, a belső palesztin harcok, a nemzetközi közösség hallgatása és képtelensége, hogy válaszoljon a térségből felhangzó békét sürgető kiáltásra.
A jeruzsálemi pátriárka arra buzdítja híveit, hogy nagyböjtben keressék Isten akaratát, a Gondviselés jelenlétét a megpróbáltatások között, újítsák meg egymás iránti szeretetüket. Isten jelenlétével az elnyomást szeretetté alakíthatják át. A cél nem az ellenség elpusztítása, hanem az, hogy vessenek véget a megszállásnak és elnyomásnak, hogy mindenki, elnyomó és elnyomott számára új élet kezdődhessen.