Az egyház köszönetet mond minden egyes nőnek - XVI. Benedek pápa szerdai katekézise

A VI. Pál teremben mondott katekézisében XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy elérkezett sorozata végéhez, amelyet a születő kereszténységnek azokról a tanúiról tartott, akiket az újszövetségi írások megemlítenek. Ezt az utolsó állomást azoknak a nőknek szentelte, akik tényleges és értékes szerepet töltöttek be az evangélium terjesztésében. Tanúságtételüket nem lehet elfelejteni, annak megfelelően, amit Jézus mondott annak a nőnek, aki kínszenvedése előtt nem sokkal, illatos olajjal megkente fejét: „Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett”.

Az Úr azt akarja, hogy ismerjék az evangéliumnak ezeket a tanúit, akik hozzájárultak ahhoz, hogy növekedjen a Jézusba vetett hit, és emlékük mindig legyen élő az egyházban. Az őskeresztény időkre vonatkozóan, történelmileg megkülönböztethetjük a nők szerepét Jézus földi élete során, illetve az első keresztény nemzedék eseményeiben.

Tudjuk, hogy Jézus tanítványai köréből 12 férfit választott ki, mint Izrael új atyáit, azért, hogy „vele tartsanak és hogy igehirdetésre küldje őket”. Az egyház oszlopait jelentő 12 Apostolon, Isten népe új atyáin túl azonban számos nő is tartozott tanítványai körébe.

A Pápa megemlítette Anna prófétaasszonyt, a szamariai asszonyt, a szírföníciai pogány nőt, a vérzésben szenvedő asszonyt, a bűnös asszonyt, akinek vétkeit megbocsátotta. A Szentatya ezután azokról a nőkről szólt, akik tevékeny szerepet játszottak Jézus küldetésében. Természetesen első helyen Szűz Mária áll, aki hitével és anyaságával egyedülálló módon működött közre Megváltásunkban, ezért nevezte őt Erzsébet áldottnak az asszonyok között. Mária, Fia tanítványává vált és Kánában a Jézusba vetett teljes bizalmáról tett tanúságot. Követte őt egészen a Keresztig, ahol Jézustól anyai küldetést kapott minden idők minden tanítványa számára, akiket János képviselt.

Több olyan nő van továbbá – folytatta katekézisét a Pápa – akik különböző szerepet töltöttek be Jézus körül, különféle felelősségekkel. Ezek közé tartozott Mária Magdolna, Johanna, Zsuzsanna és mások. Az evangéliumok arról tájékoztatnak bennünket, hogy a nők, ellentétben a 12 Apostollal, nem hagyták magára Jézust kínszenvedése óráiban. Ezek közül kiemelkedik Mária Magdolna alakja, aki a Feltámadt Jézus első tanúja és hirdetője volt. Aquinói Szent Tamás éppen neki tartja fent azt a sajátos címet, hogy „az apostolok apostolnője”.

A női jelenlét az ősegyházban sem volt egyáltalán másodlagos – mondta XVI. Benedek pápa. Szent Pál különösen gazdag dokumentációt nyújt számunkra a nők méltóságáról és egyházi szerepéről. Abból az alapelvből indul ki, miszerint a megkereszteltek számára „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő”, mivel mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban. Vagyis mindenki ugyanazzal a méltósággal rendelkezik, de más és más szerepet tölt be. Az Apostol számára nyilvánvaló, hogy egy keresztény közösségben a nő prófétálhat, vagyis nyíltan megszólalhat a Szentlélek hatására, feltéve, ha az a közösség épülését szolgálja, és méltóságteljesen történik. Tehát relatívan kell értelmezni Pálnak azt a jól ismert felszólítását, hogy „az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken”. A Szentatya emlékeztetett rá, hogy múlt szerdán Priszkáról és Akviláról tartotta elmélkedését, akik Szent Pál munkatársai voltak. Meglepő, hogy két esetben is a szentírás Priszkát előbb említi, mint férjét.

Pál Filemonhoz írt rövid levele Appiának, (kedves nővérünknek) is szól. Ő az egyetlen nő, akit Pál megnevezett levelei címzettjei között. A Rómaiakhoz intézett levelében az Apostol megemlít egy bizonyos Főbét, aki a kenkrenai egyház szolgálatában állt. Pál így ír róla: „Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is”.

A kereszténység történelme másképpen alakult volna sok nő nagylelkű szolgálata nélkül – mondta katekézisében a Szentatya, majd így folytatta: „Ezért, mint ahogy tiszteletre méltó elődöm, II. János Pál írta Mulieris dignitatem k. apostoli levelében, „az egyház köszönetet mond minden egyes nőnek. Az egyház megköszöni a női „géniusz” minden megnyilvánulását a történelem során, minden nép és nemzet körében, köszönetet mond minden karizmáért, amelyekkel a Szentlélek halmozta el a nőket Isten Népe történelme során, minden olyan győzelemért, amelyet az egyház a nők hitének, szeretetének és reményének köszönhet, köszönetet mond a női életszentség minden gyümölcséért.”

A dicséret tehát minden nőt érint az egyház történelmében és az egész egyházi közösség köszönetét fejezi ki nekik – mondta XVI. Benedek pápa, ő maga is csatlakozva ehhez az elismeréshez. Köszönetet mondott az Úrnak azért, hogy vezeti egyházát nemzedékről nemzedékre, megkülönböztetés nélkül olyan férfiak és nők szolgálata révén, akik hitüket és keresztségüket az egész egyházi közösség javára, Isten nagyobb dicsőségére gyümölcsöztetik.