„Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak” – ezzel a jánosi idézettel kezdődik a Szentatya idei nagyböjti üzenete

Ez a bibliai téma alkotja idei nagyböjti elmélkedésünk vezérfonalát. Nagyböjt megfelelő időszak arra, hogy megtanuljunk Máriával és Jánossal, a szeretett tanítvánnyal Krisztus mellett állni, aki a Kereszten az egész emberiség számára feláldozta életét. Ebben a bűnbánati és imának szentelt időszakban tehát a legnagyobb átéléssel emeljük tekintetünket a keresztre feszített Jézusra, aki a Kálvárián halálával maradéktalanul kinyilatkoztatta számunkra Isten szeretetét – írja nagyböjti üzenete bevezető soraiban a Szentatya, majd így folytatja: „A szeretet témájával foglalkoztam „Deus caritas est” k. enciklikámban, rámutatva két alapvető formájára, amely az agapé és az erosz”.

Isten szeretete: agapé és erosz

Az agapé kifejezés, amely sokszor jelen van az Újszövetségben, annak a személynek az önfeláldozó szeretetét jelöli, aki kizárólag a másik javát keresi: az erosz szó pedig annak a szeretetét, aki szeretné birtokolni azt, ami hiányzik neki, és szeretne egyesülni a szeretett személlyel. Az a szeretet, amellyel Isten átölel bennünket, kétségtelenül az agapé. Az ember adhat-e ugyanis valami jót Istennek, amellyel Isten még nem rendelkezik? Minden, amivel az emberi teremtmény rendelkezik, isteni ajándék: tehát a teremtménynek van szüksége Istenre mindenben. Isten szeretete azonban erosz is. Az Ószövetségben a világegyetem Teremtője a választott nép iránt olyan megkülönböztetett szeretetet mutat, amely minden emberi motivációt felülmúl. Ozeás próféta ezt az isteni szenvedélyt olyan merész képekkel ábrázolja, mint amilyen egy férfi szeretete egy házasságtörő nő iránt. Ezekiel próféta pedig, amikor az Isten és Izrael népe közötti kapcsolatról szól, nem riad vissza attól, hogy izzó és szenvedélyes nyelvezetet használjon. Ezek a bibliai szövegek mutatják, hogy az erosz Isten szívének részét képezi: a Mindenható Isten úgy várja teremtményei „igenjét”, mint egy ifjú férj várja hitveséét. Sajnos az emberiség a kezdetektől fogva hagyta, hogy elcsábítsa a Gonosz hazugsága, és bezárkózott Isten szeretete előtt, egy valójában lehetetlen önállóság illúziójában ringatva magát.
Ádám önmagába zárkózva eltávolodott az élet forrásától, ami maga Isten, és ő lett az első azok közül, „akik a halál félelméből egész életükön át szolgasorban sínylődtek.” Isten azonban nem győzetett le, sőt, az ember „nem”-je mintegy a végső lökést jelentette ahhoz, hogy kinyilvánítsa szeretetét a maga teljes megváltó erejében.

A Kereszt nyilatkoztatja ki Isten szeretetének teljességét

A Kereszt misztériumában nyilatkoztatja ki magát teljesen a mennyei Atya irgalmasságának kicsorduló hatalma. Ahhoz, hogy visszaszerezze teremtménye szeretetét, Isten elfogadta, hogy a legmagasabb árat fizesse: Egyszülött Fia vérét. Ezáltal a halál, amely elsőként Ádámot jelölte meg végtelen magánnyal és tehetetlenséggel, az új Ádám (Jézus) legmagasabb rendű szeretet és szabadság tettévé vált. Állíthatjuk tehát Hitvalló Szent Maximmal együtt, hogy Krisztus „mintegy isteni módon halt meg, mert szabadon halt meg.” A kereszten mutatkozik meg Isten erosza irántunk. Eros ugyanis, - mint ahogy Aeropagita Dénes ezt kifejezi – az az erő, amely nem engedi meg a szerelmesnek, hogy beérje önmagával, hanem arra készteti, hogy egyesüljön a szeretett személlyel. Mi lehet még őrültebb erosz annál, amely Isten Fiát eljuttatta arra, hogy egyesüljön velünk egészen addig a pontig, hogy bűneink következményeit magáénak téve szenvedjen?
 
„Akit keresztül szúrtak”

Kedves Testvérek – folytatja nagyböjti üzenetében XVI. Benedek pápa. Tekintsünk Krisztusra, akit keresztül szúrtak a Kereszten! Ő Isten szeretetének legfelkavaróbb kinyilatkoztatása, olyan szeretet, amelyben az erosz és az agapé távolról sem állnak szemben egymással, hanem egymást kölcsönösen megvilágítják. A Kereszten maga Isten az, aki koldulja teremtménye szeretetét: Isten szomjúhozza mindnyájunk szeretetét. Tamás apostol Jézust elismerte „Urának és Istenének”, amikor kezét az oldalsebbe helyezte. Nem meglepő, ha sok szent Jézus Szívében találta meg ennek a szeretetmisztériumnak a legmeghatóbb kifejezését. Azt mondhatnánk, hogy Isten ember iránti eroszának kinyilatkoztatása, valójában agapéja legmagasabb rendű kifejezése. Valójában csak az a szeretet, amelyben az önátadás ingyenes ajándéka és a kölcsönösség szenvedélyes vágya egyesül, csak az tölti el a szívet olyan mámorral, amely a legnagyobb áldozatokat is könnyűvé teszi. Jézus mondta: „Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” A válasz, amelyet az Úr izzón vár tőlünk, mindenekelőtt az, hogy befogadjuk szeretetét és hagyjuk, hogy vonzásába kerüljünk. Nem elég azonban elfogadni szeretetét. Válaszolni kell szeretetére, és el kell magunkat kötelezni arra, hogy azt másoknak is közvetítsük: Krisztus „magához vonz engem”, hogy velem egyesüljön, hogy megtanuljam szeretni testvéreimet ugyanazzal a szeretettel.

Vér és víz

„Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak”. Tekintsünk bizalommal Jézus keresztülszúrt oldalára, amelyből „vér és víz” fakadt! Az egyházatyák ezeket az elemeket a Keresztség és az Eucharisztia jelképeinek tekintették. A keresztvízzel a Szentlélek cselekvésének köszönhetően, megnyílik számunkra a szentháromságos szeretet bensősége. A nagyböjti időszakban Keresztségünkre emlékezve, arra kapunk meghívást, hogy kilépve saját magunkból, megnyíljunk az Atya irgalmas ölelésének, bizalommal ráhagyatkozva. A vér, a Jó Pásztor szeretetének jelképe, különösen az eucharisztikus misztérium által áramlik bennünk. „Az Eucharisztia egyesít bennünket Jézus önátadásának aktusával… magával ragad bennünket önátadása dinamizmusában” – idéz nagyböjti üzenetében a Szentatya Deus caritas est k. enciklikájából. Éljük meg tehát a Nagyböjtöt, mint „eucharisztikus” időszakot, amelyben, befogadva Jézus szeretetét, megtanuljuk azt terjeszteni magunk körül minden tettünkkel és szavunkkal. Szemlélni Őt, „akit keresztül szúrtak,” arra késztet minket, hogy megnyissuk szívünket a többieknek, elismerve azokat a sebeket, amelyeket az emberi lény méltóságán ejtettek. Arra késztet majd különösen, hogy küzdjünk az élet megvetésének minden formája és a személy kihasználása ellen, küzdjünk, hogy enyhítsünk annyi személy magányának drámáján. A nagyböjt legyen minden keresztény számára annak az ideje, amikor újból megtapasztalja Isten Krisztusban nekünk adott szeretetét. Ezt a szeretetet minden nap nekünk is át kell adnunk testvéreinknek, főleg a leginkább szenvedőknek és szükségben lévőknek. Csak így vehetünk majd maradéktalanul részt Húsvét örömében. Mária, a Szép szeretetet Anyja vezessen bennünket ezen a nagyböjti útvonalon, amely a Krisztus szeretetéhez való hiteles megtérés útja – írja végül XVI. Benedek pápa, majd nagyböjti üzenetét különleges Apostoli Áldásával zárja.