A természeti törvény tiszteletben tartása nélkül az élet, a család és a társadalom az etikai relativizmus áldozatává válik – mondta XVI. Benedek pápa

A Szentatya a Lateráni Pápai Egyetem szervezésében megrendezett nemzetközi kongresszus mintegy 200 résztvevőjéhez intézte beszédét, akik a következő témát vitatják meg február 12 és 14 között: „Az erkölcsi természeti törvény: problémák és távlatok”.
A Pápa megállapította, hogy napjaink relativizmusa drámai módon megsérti a társadalmat. Az erkölcsi természeti törvény figyelmen kívül hagyásának olykor maga az emberi élet válik áldozatává, csakúgy, mint az Isten terve szerint a házastársi szeretetre épülő család. A tudomány és a hit számára lehetőség és kötelesség, hogy párbeszédet folytassanak egymással, mindig szem előtt tartva, hogy etikailag nem minden fogadható el, ami tudományosan lehetséges.
Az emberi cselekedetek mögött az a kísértés fedezhető fel, hogy elfeledkeznek Isten létéről és elárulják azt a törvényt, amely minden ember szívébe be van vésve és amely minden emberi törvénynél előbbre való, megelőz minden tudományos felfedezést. Ez pedig az az első és általános alapelv, hogy tedd a jót és kerüld a rosszat. Az élet tiszteletben tartását, a szabadsághoz való jogot, az igazságosság és a szolidaritás igényét, amely ebből az alapelvből fakad, gyakran sértik meg hatalmi önkény vagy ideológiai manipulációk révén. Ezek az emberről és a világról olyan nézetet képviselnek, amelynek nincs semmilyen etikai alapja, ezzel szemben a haladás bálványozására törekszenek.
A nemzetközi kongresszus teológus, jogász és tudós résztvevőihez intézett beszédében a Szentatya hangsúlyozta, hogy bár rendkívüli haladás történelmi pillanatát éljük, nyilvánvaló ellentmondások tanúi lehetünk. Mindnyájan látjuk a haladás nagy előnyeit, de azt is, hogy cselekedeteink nyomán a pusztulás veszélye fenyegeti a természet ajándékait. Egy másik veszély is fenn áll, amely kevésbé látható, de nem kevésbé nyugtalanító: a módszer, amely lehetővé teszi, hogy egyre inkább megismerjük az anyag racionális szerkezetét, egyben képtelenné tesz bennünket arra, hogy lássuk ennek a racionalitásnak a forrását, ami nem más, mint a teremtő értelem.
Ezért szükséges, hogy elmélkedjünk a természeti törvényről, amely olyan normák forrása, amelyek megelőznek bármiféle emberi törvényt és ezeket mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ezek közé tartozik az emberi élet tisztelete, fogantatásának pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig, mivel az élet nem az ember tulajdona, hanem Isten ingyenes ajándéka. A kötelességek közé tartozik továbbá az igazság keresése, minden emberi fejlődés feltétele. A természeti törvény az egyetlen hatékony védőbástya a hatalom önkénye, az ideológiai manipuláció ellen. Ezért a közéleti felelősök különösen járuljanak hozzá az erkölcsi tudat fejlődéséhez. Ez az alapvető haladás, amely nélkül semmiféle haladást nem lehet hitelesnek tekinteni.
Az elméletek gyakorlati alkalmazására utalva a Pápa mindenekelőtt a család iránti tiszteletről szólt. A család az a bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség, amelyet a Teremtő alapított, és amelynek szent köteléke nem függ az emberi önkénytől – ahogy ezt a II. vatikáni zsinat is leszögezte.
A Pápa sajnálattal állapította meg, hogy napjaink társadalmában a természeti törvényre való utalást a filozófiai spekuláció körébe utalják, és ez aggasztó következményekkel jár. A Szentatya így folytatta beszédét: „Kötelességemnek érzem, hogy ismételten megállapítsam, hogy nem minden fogadható el etikailag, ami tudományosan lehetséges. Amikor a technika az emberi lényt kísérleti tárggyá alacsonyítja, akkor a gyöngébbet az erősebb önkényének szolgáltatja ki. Ha vakon bíznánk a technikában, mint a haladás egyetlen zálogában, olyan etikai alapszabályok nélkül, amelyek a kérdéses valóságban gyökereznek, ez azt jelentené, hogy erőszakot követünk el az emberi természeten, ez pedig mindenki számára pusztító következményekkel járna”.
Mivel a természeti törvény nem tökéletes, és elmélyítésre szorul, döntő szerep hárul ezen a téren a tudósokra. Feladatuk, hogy megértessék velünk az ember és a rábízott természet iránti kötelességünket – mondta a Szentatya. Ezen az alapon lehetséges és szükséges, hogy termékeny párbeszédet folytassunk hívők és nem hívők, teológusok, filozófusok, jogászok és tudósok között, akik a törvényhozók számára is értékes anyaggal szolgálhatnak, mind a magán, mind a közélet javára.