A szubjektivizmus kihívásaival szemben, hirdessük bátran az igazságot az emberről
– mondta XVI. Benedek pápa az Erkölcsi és Politikai Tudományok Akadémiája tagjaihoz
intézett beszédében
A párizsi Erkölcsi és Politikai Tudományok Akadémiája a véleménycsere és a tudományos
vita helye, amely az állampolgárok, és a törvényhozók számára segítséget kíván nyújtani
ahhoz, hogy megtalálják a közjó és az egyén kibontakozását leginkább elősegítő politikai
szervezeti formákat – mondta beszédében a Szentatya. A hatóságok és az állampolgárok
megfontolásai és tettei középpontjában álljon egyrészt a minden ember iránti tisztelet,
valamint a közjó keresése. Ma sokkal inkább, mint valaha sürgető szükség van arra,
hogy felhívjuk kortársaink figyelmét erre a két szempontra – mondta beszédében a Szentatya.
A szubjektivizmus terjedése, amely ahhoz vezet, hogy mindenki saját magát tekinti
vonatkozási pontnak, arra buzdít bennünket, hogy a lelkiismereteket neveljük egyrészt
az alapvető értékekre, - amelyeket nem lehet lábbal tiporni anélkül, hogy ne tennénk
ki veszélynek az embert és magát a társadalmat, - másrészt neveljük a döntések objektív
szempontjaira, ez ugyanis egy értelmes cselekedet alapja. A Szentatya emlékeztetett
rá, hogy 1995-ben a franciaországi Erkölcsi és Politikai Tudományok Akadémiáján tartott
előadásában az Újszövetségről szólt, hangsúlyozva, hogy a személy alapvetően relációban
élő lény, aki arra kapott meghívást, hogy minden nap egyre nagyobb felelősséget érezzen
testvérei iránt. Isten kérdése, amelyet már a Szentírás első szövegeiben olvashatunk:
Mit cselekedtél testvéreddel?- szüntelenül visszhangozzék mindnyájunk szívében. A
Pápa utalt rá, hogy az Akadémia tavaly októberben határozati javaslatot szavazott
meg, amely az emberi jogokra és a szólásszabadságra vonatkozott. Szívükön viselik
ugyanis azt, hogy senki ne tiporja lábbal a személyek és csoportok alapvető méltóságát
és tartsák tiszteletben vallásos hitét. A Pápa ezután felidézte Andrej Szaharov
alakját, aki arra mutatott példát, hogy mind a magán, mind a közéletben bátorságra
van szükség ahhoz, hogy kimondjuk az igazságot és azt kövessük. Az igazi szabadság
az, ha az igazság útján haladunk, mindenki saját hivatásának megfelelően. Kortársaink,
főleg a fiatalok számára napjaink egyik kihívása, hogy ne csak külsőségek szerint
éljünk, hanem fejlesszük belső életünket is. Ez az a hely ugyanis, amely egyesíti
a létet és a cselekvést, amelyben felismerjük, hogy rendelkezünk Isten gyermekeinek
méltóságával, akik a szabadságra kaptak meghívást. Ezt nem azáltal valósítjuk meg,
hogy elszakadunk a forrástól, hanem ha azzal egységben maradunk. Ha mindenki számára
lehetséges, hogy felfedezze: életének van értelme és felelős érte, akkor utat nyitunk
az embereknek ahhoz, hogy éretté váljanak, az emberiség pedig rátalálhat a kiengesztelődés
és a közjóért való törődés felé vezető útra. Erre nyújtott példát a tudós Szaharov.
Amikor a kommunizmus időszakában külső szabadságában akadályozták, belső szabadságát
senki sem tudta elvenni tőle. Ez lehetővé tette számára, hogy határozottan felemelje
szavát honfitársai védelmében, a közjó nevében. Ma is fontos, hogy az emberek ne hagyják
magukat olyan külső béklyók által akadályoztatni, mint a relativizmus, a hatalom és
a mindenáron való nyereség hajhászása, a kábítószerek, a rendetlen érzelmi kapcsolatok,
a házasság körüli téveszmék, annak a hiánya, hogy az emberi lényt létének minden szakaszában
elismerjék, fogantatásától kezdve természetes haláláig. Legyen bátorságunk ahhoz,
hogy emlékeztessük kortársainkat arra, hogy mi az ember és mi az emberiség. A Pápa
arra szólította fel a polgári hatóságokat és mindazokat a személyeket, akiknek szerepük
van az értékek átadásában, hogy mindig bátran mondják ki az emberről szóló igazságot.
Itt jegyezzük meg, hogy a párizsi Akadémia tagjai között jelen volt Jean-Marie
Lustiger bíboros, Párizs nyugalmazott érseke is.