A Zarándoklatok Római Műve szervezésében vasárnap kezdődik a XV. olasz országos teológiai-lelkipásztori kongresszus „Európai utak” címmel

Az összejövetel azzal a szentmisével kezdődik, amelyet Camillo Ruini bíboros, a Pápa római helynöke mutat be vasárnap délután, a lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján a Szent Péter bazilikában. A szertartáson részt vesznek az UNITALSI, az olasz betegkísérő egyesület szervezésében érkezett zarándokok.
Az összejövetel fő témája, hogy hogyan alakult ki a keresztény Európa, a Róma, Jeruzsálem illetve Santiago felé vezető, ősi zarándokutak hozzájárulásával.
A kongresszus nyitó beszédét hétfőn délelőtt Camillo Ruini bíboros tartja „Az ősi zarándokutak vallási és kulturális jelentősége” címmel. Mauro Piacenza prelátus, az Egyház Kulturális Javai Pápai Bizottságának elnöke előadásában a zarándokutak mentén található kolostorokról, apátságokról, székesegyházakról és szentélyekről szól. A kongresszuson felszólalnak világi méltóságok is: Francesco Rutelli olasz miniszterelnök helyettes, a Kulturális Javak és Tevékenységek minisztere „Itália, zarándoklatok kereszteződése” címmel tart előadást, Walter Veltroni római polgármester, pedig az Örök Városról, mint zarándokközpontról szól. A találkozót kerekasztal megbeszélés zárja, amelynek témája: „A vallásos-kulturális útvonalak globális jelenséget képeznek, amelyek az emberrel egyidősek”. A kongresszus végkövetkeztetéseit P. Caesar Atuire, a Zarándoklatok Római Művének vezérigazgatója vonja le, aki január 22-én volt magyar adásunk vendége. (lásd:http://www.oecumene.radiovaticana.org/UNG/Articolo.asp?c=113702)

Liberio Andreatta prelátus, a Zarándoklatok Római Műve ügyvezető igazgatója rádiónknak adott interjújában a következő szavakkal foglalta össze a kongresszus célját: „A zarándoklatok révén kívánjuk újra felfedezni és felkínálni azokat a keresztény gyökereket, amelyek Európa kulturális alapját képezik. Ma sokat beszélünk nyitásról, pluralizmusról, toleranciáról és párbeszédről. Azonban csak akkor tudunk valóban párbeszédet folytatni, ha alaposan ismerjük saját önazonosságunkat.” A cél tehát az, hogy a zarándoklatok ténylegesen a hitben való előrehaladás belső útjaivá váljanak, legyenek jó alkalom arra, hogy mindenki felfedezhesse saját identitását, amely számunkra a keresztény önazonosságot jelenti – mondta Andreatta prelátus.
Arra a kérdésre, hogy a zarándoklat egyfajta kegyes ájtatosság vagy pedig inkább vallási turizmus, a prelátus következőket válaszolta:
A zarándoklat az evangelizálás egy formája. A II. Vatikáni zsinat újraértékelte a pasztorációnak ezt a formáját, amely hozzásegít ahhoz, hogy felfedezzük önmagunkban az igazságot, azt a fényt, amelyről Szent Ágoston szól, és amely alkalom arra, hogy találkozzunk az isteni misztériummal a szentélyek meglátogatása révén. Az evangelizálás hatékonysága nagymértékben függ a pap, a csoportkísérő, az idegenvezető szakképzettségétől, emberi hozzáállásától. A zarándoklat a katekézisnek olyan formája, amelyre a modern embernek nagy szüksége van. A Zarándoklatok Római Műve által szervezett utakon egyre többen vesznek részt olyan személyek is, akik egyébként csak kevéssé vagy egyáltalán nem gyakorolják vallásukat. Az út során végzett ájtatossági gyakorlatokon túl, azon felül, hogy a zarándokok számos, művészeti, történelmi, természeti szépséggel találkoznak, nagyon fontos szempont a zarándoklat evangelizáló dimenziója – mondta Liberio Andreatta prelátus. Hangsúlyozta, hogy a Zarándoklatok Római Műve nem egyfajta utazási iroda, hanem az Egyház intézménye, amely a hit élményének közös megélését ajánlja fel a keresztények számára. Idézte Goethe közismert mondását, miszerint „Európa zarándoklatból született és anyanyelve a kereszténység.” Mondhatjuk tehát, hogy a zarándoklatok nagymértékben hozzájárultak a keresztény Európa építéséhez.
A szentföldi keresztény közösségek helyzetére utalva Andreatta prelátus a következő felhívással fordult a Vatikáni Rádió hallgatóihoz: „Segíteni kell őket jelenlétünkkel. A Vatikáni Rádió hallgatóinak is megismétlem, hogy kötelességünk a Szentföldre zarándokolni, hogy bátorítsuk ott élő testvéreinket, a keresztény kisebbséget.”