XVI. Benedek pápa beszéde a Világi Intézmények nemzetközi szimpóziumának résztvevőihez

A Szentatya beszédében emlékeztetett rá, hogy előde, XII. Piusz pápa 1947. február 2-án tette közzé a „Provida Mater Ecclesia” k. apostoli konstitúciót, elismerve, hogy a világi intézmények a Szentlélek számtalan ajándéka közé tartoznak, amelyek szüntelenül elkísérik az Egyház zarándokútját. Ez a jogi lépés nem érkezési, hanem sokkal inkább indulási pontot jelentett, amely az Istennek szentelt élet új formáját vázolta fel. Azokról a világi hívekről és egyházmegyei papokról van szó, akik éppen a mindennapi élet körülményei között kívánják gyökeresen megélni az evangéliumot. A nemzetközi szimpózium résztvevői arról tanúskodnak, hogy tovább folytatódik a 60 évvel ezelőtt megkezdett út. Életükben felfedezték Krisztus szépségét, egyedülálló szeretetét. Arról tesznek tanúságot, hogy az üdvösség műve nem az emberi történelemmel szemben, hanem benne és általa ment végbe – mondta a Szentatya. A világi intézmények küldetése, hogy tagjai tanúságot tegyenek az emberi erényekről, mint az igazságosság, a béke és az öröm. Feladatuk, hogy elkötelezzék magukat egy olyan társadalom építésében, amely minden területen elismeri a személy méltóságát, és azokat az értékeket, amelyekről nem lehet lemondani ahhoz, hogy ez a méltóság teljesen megvalósuljon a politika, a gazdasági élet, az oktatás, az egészségügy valamint a tudományos kutatások terén. A keresztények minden tevékenységének végső célja ugyanaz, amiért Isten Fia belépett az emberi történelembe. Ezért a világi intézmények tagjai számára minden fájdalom, minden igazságtalanság, valamint az igazság, a szépség és a jóság keresése jó alkalom arra, hogy tanúskodjanak Isten üdvözítő művéről.
A Krisztussal való minden egyes találkozás a gondolkozásmód mély átalakulását igényli – folytatta beszédében a Pápa. Saját életünket Krisztuséhoz kell hasonlóvá tennünk az evangéliumi tanácsok gyakorlása révén. Ez olyan alapvető feladat, amely konkrét gesztusokat kíván. Legyenek a világgal folytatott párbeszéd műhelyei, - utalt előde, VI. Pál szavaira. Mint ahogy a kovász élesztőként hat a lisztre, úgy hassanak csöndes és rejtett, de mindig reményre buzdító életükkel a polgári társadalomra. Mindenkivel párbeszédet folytatva tegyenek tanúságot arról a keresztény embertanról, amely értelmet ad egy irányt vesztett és a multikulturális, sokvallású légkörtől zavarttá vált társadalom számára.
A szimpózium résztvevői számos országból érkeztek, más és más kulturális, politikai és vallási környezetből. Közös azonban bennük, hogy mindnyájan az Igazságot keresik, Isten emberi kinyilatkoztatását. Hosszú az út, amelyen járnak, és amelynek jelene nyugtalanító, de a végkifejlet mindenképpen biztos. Hirdessék Isten és teremtésének szépségét, Krisztus példáját követve engedelmeskedjenek a szeretetnek, legyenek a szelídség és az irgalmasság képviselői, akik a világ útjain járva csak jót tesznek. Életük középpontjába helyezzék a 8 boldogságot, ellentmondva minden emberi logikának és ezáltal kifejezzék az Istenbe vetett, feltétlen bizalmat, mivel Isten az ember boldogságát akarja. Az egyháznak szüksége van rájuk ahhoz, hogy maradéktalanul megvalósíthassa küldetését – mondta még XVI. Benedek pápa majd apostoli áldásával búcsúzott a világi intézmények nemzetközi szimpóziumának résztvevőitől.