Dávid Bernadett nővér és Harsányi Pál Ottó ferences szerzetes vall hivatásáról

A Megszentelt Élet világnapja alkalmából felkértünk két Rómában élő magyar szerzetest, hogy valljanak hivatásukról.
Dávid Bernadett nővér, a Kalocsai Iskolanővérek Rendjének tagja a következőket mondta:
A szerzetesi hívatás Isten szeretetéből fakadó AJÁNDÉK. Ennek az ajándéknak az örömét láttam gyermekkoromban a péterrévei nővérek életén, s én is ilyen boldog, felszabadult szerzetes akartam lenni, aki gondtalanul bízza életét arra „Akinek gondja van ránk”. Ezért választottam a Szerzetesi hivatást.
Mi, a megajándékozottak azzal válaszolunk erre a nagylelkű meghívására, hogy elkötelezzük magunkat Isten és az emberek TELJES szolgálatára. Istennek szentelt élet, akarat, idő, energia, MINDEN. Ez nem a tökéletességet jelenti, hanem a folytonos TÖREKVÉST, próbálkozást! A közösségi élet nem mindig könnyű, de segít, véd és hátteret ad. Amikor beléptem a Kalocsai Iskolanővérek Rendjébe, igazából nem tudtam, mire vállalkozom, de a Gondviselés mindig mutatta az utat, én pedig keresem nap, mint nap az Isten akaratát. Az Úr különleges munkával ajándékozott meg, immár 13 éve SZOLGÁLOM nővértársaimmal együtt Krisztust, minden szerzetesnő Jegyesét, a Rómába zarándokló és látogató magyarokban. A Szent István Házban szállást kérő, pihenni vágyó vendégeinkben igyekszünk felfedezni Krisztus megfáradt arcát, a vendégek pedig érezhessék, hogy a Szent István Ház, testi-lelki feltöltődést adó oázis számukra, ahol ők a legfontosabbak.
A szerzetesség Krisztus melletti nagyon személyes elkötelezettséget jelent, amit nehéz szavakba foglalni. Akkor érezhetem magam boldognak és megelégedettnek, ha munkám és mindennapi életem által a velem találkozó sok-sok ember felfedezi, vagy még jobban megérzi a jó Isten nagylelkű szeretetét.
 
P. Harsányi Pál Ottó ferences, az Antonianum Pápai Egyetem morális tanára így vallott szerzetesi hivatásáról: