XVI. Benedek pápa beszéde a Rota Romana bíróihoz

A hagyományoknak megfelelően január végén veszi kezdetét az igazságszolgáltatási évad a Rota Romana bíróságán, amely az Egyház rendes fellebbviteli bírósága. A pápa ilyenkor kihallgatáson fogadja a Rota “ügyhallgató prelátusait”, azaz bíróit. Az idén, Antoni Stankiewicz püspök, a Rota Romana dékánja a Szentatyához intézett üdvözletében felelevenítette, hogy a bíróságnál jelenleg folyamatban levő mintegy 1200 ügy túlnyomó többsége házassági érvénytelenségi per, amelyek több mint fele Európából érkezett. Ugyanakkor manapság éppen a házasság természetét és egyediségét vonják mindinkább kétségbe.
 
XVI. Benedek beszédében erre is reagálva elmondta, hogy a házasság fogalmát egyszerre veszélyezteti ma a relativizmus és a jogpozitivizmus. A relativista szemlélet a házasságot az érzelmi kapcsolatok puszta társadalmi formalizálásának tartja, ami ezért ugyanolyan változékony, mint maguk az érzelmek. A pozitivista jogi szemlélet pedig (ami azt tartja, hogy a jog csupán társadalmi megállapodás gyümölcse, nem pedig objektív, természetfeletti gyökerű valóság – a szerk.) a házasságot is tetszés szerint megváltoztatható – következésképpen akár heteroszexuális jellegéből is kiforgatható – jogintézményként fogja fel. Ez a megközelítés azonban szakadékot támaszt “a jog és az emberi lét között”, mert tagadja annak lehetőségét, hogy a jognak antropológiai alapja volna.

A Szentatya szerint annak, hogy a házasság fogalma válságba jutott a hívek egy részének gondolkodásában is, az az oka, hogy vannak, akik a II. Vatikáni Zsinat tanítását törésként értelmezik a korábbi egyházi tanításhoz képest (vö. XVI. Benedek beszéde a Római Kúria munkatársaihoz, 2005. december 22.). Ezek szerint a megfogalmazás, miszerint a házasság a “szeretet és élet bensőséges közössége” (Gaudium et spes, n. 48), azt jelenti, hogy az csupán “egy ideál, amire a normális keresztényeket nem lehet kötelezni”. Ezzel szemben Benedek pápa határozottan kijelenti, hogy a zsinat ezen tanítása az egyházi hagyomány fényében értelmezendő, miszerint a házasság isteni törvényeken alapul, amelyek “meghatározzák valódi örök antropológiai értelmét”. A házasságnak tehát megvan a maga “igazsága”, ami felismerhető a hit által megvilágosított emberi értelem számára, ahogyan azt VI. Pál és II. János Pál pápák is tanították.

Jézus szavai, hogy “amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” rávilágítanak nemcsak a házasság emberi, antropológiai igazságára, de jogi természetére is – hívta fel a figyelmet XVI. Benedek. A házasság nem azért felbonthatatlan, mert a felek végleges megállapodást kötöttek, hanem mert ez Isten tervében így szerepel. Éppen ebben áll a házasság jogi természete: a férfi és a nő számára ez a kapcsolat egyszerre az igazságosság és a szeretet követelménye. Az egyház számára a házasságnak azért van jogi természete, mert az emberek közötti kapcsolatoknak az igazságosságra kell épülniük. A jog pedig éppen az igazságosságot szolgálja.
A Szentatya saját enciklikájára utalva kijelentette: “a szeretet és a jog olyannyira kapcsolódnak egymáshoz, hogy férj és feleség tartozik egymásnak azzal a szeretettel, amelyet spontán éreznek egymás iránt: a bennük levő szeretet az egymás és a gyermek javára irányuló szabad akaratuk gyümölcse”.

A pápa óvott az egyházi körökben is előforduló relativista mentalitástól, amely a hatályos kánoni jogszabályokat is kiforgatja értelmükből, amikor nem azt vizsgálják, mi az, ami jogos, vagy jogtalan a párkapcsolatokban, hanem egyedül azt, mi az, ami lehetővé teszi vagy nem a felek szubjektív törekvéseinek megvalósulását. Emlékezetes, a pápa tavalyi hasonló beszédében megfogalmazta, hogy az egyházi bíróságoknak az igazságot kell kideríteniük, nem pedig feltételezett “lelkipásztori szempontokat” kell figyelembe venniük, amikor egy házasság érvénytelenségét vizsgálják.
Éppen azért, mert a házasság jogi dimenzióval bír, nagy hatással van, és sokak számára támaszt jelent az egyházi bírók tanúságtétele az igazság mellett, amivel hozzájárulhatnak “a házasság igazsága szépségének egyetemes újrafelfedezéséhez”, amire Jézus tanított minket – szólt a Szentatya útmutatása.
 (Érszegi Márk kánonjogász ismertetője)