„Ha nem vesszük kezünkbe sorsunkat, továbbra is a szegénység földrésze maradunk” –
mondta január 25-én az 5 napos konferenciát lezáró beszédében Wangari Maathai asszony,
kenyai Béke Nobel-díjas. A Világfórumot, amelynek 55 ezer résztvevője volt, első alkalommal
rendezték meg Afrikában. A nemzetközi rendezvény az alapvető emberi jogokért szervezett
maraton-futással zárult le, amelyet a kenyai főváros nyomornegyedét átszelő 14 km-es
távon tartottak meg. A Világfórumról különböző értékelések születtek, egyesek bírálták
a szervezés hiányosságait, a belépőjegyek és az étkezések költségeit, de összességében
pozitív megítéléssel zárult. A tervezett célkitűzést: a változatos afrikai népek eltérő
valóságának egyesítését – a lehetőségeknek megfelelően – sikerült elérni. A Vatikáni
Rádiónak Nairobiból nyilatkozott Flavio Lotti, az olasz „Béke-asztal” kezdeményezés
koordinátora, aki részt vett az 5 napos Világfórumon és mérleget vont a rendezvényről.
Véleménye szerint „rendkívüli esemény volt, amely hozzásegített ahhoz, hogy továbbfolytassuk
a megkezdett utat Afrikában és elindítsuk a következő találkozó szervezését ezen a
földrészen, amelyet hihetetlen ellentmondások, ugyanakkor rendkívüli energiák, gazdagság
és életerő jellemez”. A rendezvény legjelentősebb sikerének a legszegényebbek bevonását,
a megbeszélésekben való részvételét nevezte, ugyanis ezek általában azok számára vannak
fenntartva, akik megengedhetik maguknak, hogy korunk nagy problémáiról gondolkodjanak.
A kitűzött célok közé tartozik a nyomor elleni küzdelem, valamint annak a tudatosítása,
hogy Európában hozott döntéseinknek hatása van Afrikára is. Számos kérdéssel kell
szembe nézni: igazságos kereskedelem, ivóvíz, külföldi eladósodás, emberhez méltó
munka, oktatás és egészségügy – amelyek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának
60 évvel ezelőtti aláírása ellenére még ma is időszerű problémákat jelentenek.