Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek gondolatai az egységhét mottójáról

Az idei egységhét témája a dél-afrikai Umlazi térségben élő keresztény közösségek tapasztalatából merít. Umlazi egyfajta gettó, amelyet az apartheid idején hoztak létre, főleg a fekete lakosság részére.
A fajgyűlölet öröksége, a munkanélküliség, a szegénység, az erőszak, a HIV-fertőzöttek magas száma – többek között ezek azok a súlyos kihívások, amelyekkel az ott élőknek szembe kell nézniük.
Az imahét programfüzetének előszavában olvashatjuk, hogy az idei egységhét istentiszteletei mindenekelőtt a csendre szólítanak fel. Nem arról a csendről van szó, amely elfojt valamit, hanem arról, ami felszabadít, amelyben meghalljuk Isten hangját és a világ szenvedőinek fájdalmát. A „csend megtörése” egyben azoknak a problémáknak a nyílt feltárását is jelenti, amelyeket idáig tabuként kezeltek. Magyarországon ez elsősorban milyen témákat érint?
Megkértük Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket, aki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencián belül az ökumenikus ügyek felelőse, hogy értelmezze hallgatóink számára az idei egységhét mottóját.