XVI. Benedek pápa törökországi látogatása a keresztény-iszlám kapcsolatok tükrében - cikkismertetés

A jezsuiták rangos olasz folyóirata, a Civiltà Cattolica december 16-i számában P. Giovanni Marchesi jezsuita író, teológus, a Pápai Gergely Egyetem dogmatikus teológia tanára átfogó értékelést ad XVI. Benedek pápa apostoli utazásáról Törökországban. A szerző kitér a kereszténységnek az iszlámmal való kapcsolatára, a keresztény kisebbség helyzetére a muzulmán többségű országban, továbbá a katolikus egyház által folytatott ökumenikus párbeszédre. Ismertetőnkben főként az iszlámmal való kapcsolatot érintjük részletesen.
P. Marchesi cikke bevezető részében megállapítja: XVI. Benedek pápának a november 28-tól december 1-ig tartó törökországi látogatása nem csupán rendben, békében zajlott, hanem teljes sikert aratott. A Pápa jelentős lépéseket tett a Szentszék részéről a Török Köztársaság, valamint a muzulmán világ felé, de az ortodox testvérek felé is, megújítva elkötelezettségét Kelet és Nyugat krisztushívőinek teljes egységéért. Látogatása nagy vigaszt jelentett a törökországi katolikus közösség számára, amely rendkívül nehéz helyzetben küzd fennmaradásáért.
Az apostoli utat számos vita előzte meg, a török muzulmán világ egyes részei nem tartották időszerűnek és félreértették azt, mintha a Pápa egy új keresztes hadjáratot akarna vezetni az iszlám ellen. Nyugat pedig attól tartott, hogy a Szentatya veszélyeknek teszi ki magát azzal, hogy Törökországba utazik. Mindez szertefoszlott, amikor XVI. Benedek pápa megérkezett Ankarába, és egyből elnyerte valamennyi fél rokonszenvét és elismerését.
"A Pápa meghódította Törökország szívét" - ezzel a szalagcímmel jelent meg a pápalátogatás második napján (2006. november 30.) az egyik legelterjedtebb török napilap. "És Törökország végre fölfedezi a Pápát" - visszhangozta ugyanaznap az Avvenire, az olasz püspöki konferencia napilapja.
Tekintve, hogy nem politikai jellegű, hanem lelkipásztori útról van szó, a cikk szerzője kizárólag lelkipásztori és ökumenikus szempontból vizsgálja azt.
Ami a Törökországban élő keresztények helyzetét érinti, P. Marchesi sajnálattal állapítja meg, hogy számuk egyre csökkent az elmúlt évtizedekben. Ezen túl súlyos problémát jelent a vallásszabadság kérdése az országban, főként, ami a keresztény egyházak jogi elismerését illeti. Az alkotmányában magát laikusnak valló török állam a gyakorlatban egyetlen vallást védelmez, az iszlámot. Annak ellenére, hogy a Szentszék és a Török Köztársaság negyven éve, XXIII. János pápa ideje óta diplomáciai kapcsolatban áll egymással, a katolikus egyház jogilag nem létezik Törökországban - jelenti ki Giovanni Marchesi atya, jezsuita teológus, aki ezután részleteket idéz XVI. Benedek pápa beszédeiből, amelyeket a török állam vallásügyi vezetőjéhez, Ali Bardakoglu professzorhoz, majd a diplomáciai testülethez intézett.
"A Pápa köszöntötte Törökország minden vallási vezetőjét és a muzulmán híveket, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez az ország nagyon kedves a keresztények számára is, hiszen itt jöttek létre és kezdtek felvirágozni az első egyházi közösségek, főként Szent Pál és Szent János igehirdetése nyomán. (A még ma is élő hagyomány szerint Jézus Anyja, Mária, János apostol házában, Efezusban élt.)
A Szentatya magáénak vallotta boldog emlékű előde, II. János Pál pápa szavait is, aki 1979-ben tett látogatása során így fogalmazott: „a történelmük új szakaszába lépő keresztényeknek és muzulmánoknak el kell ismerniük, és tovább kell fejleszteniük az őket egybekapcsoló spirituális kötelékeket, hogy így együtt mozdítsák elő és védelmezzék a morális értékeket, a békét és a szabadságot.”
XVI. Benedek pápa rámutatott a keresztények és a muzulmánok közös feladatára. Mindkét vallás ráirányítja a figyelmet az emberi személy szent jellegére és méltóságára. Ez az alapja a kölcsönös tiszteletnek, a népek közötti béke szolgálatának és ez a legnagyobb vágya minden hívő, és jóakaratú embernek. A Szentatya ezután a II. Vatikáni Zsinatra emlékeztetett, amely azt tanítja, hogy Isten minden ember Teremtője és földi zarándokútjának végcélja. A keresztények és a muzulmánok olyan emberi családhoz tartoznak, akik az egyetlen Istenben hisznek, és Ábrahámra hivatkoznak."
A vallásszabadság kérdéséről a Pápa a következőket mondta:
"Az a tény, hogy az ország lakosságának nagy többsége muzulmán, jelentős tényező a társadalmi életben, amelyet az államnak figyelembe kell vennie. A török alkotmány azonban az ország minden állampolgára számára elismeri a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Minden demokratikus országban az a polgári hatóságok kötelessége, hogy biztosítsák minden hívő számára a tényleges szabadságot, megengedve, hogy szabadon megszervezzék vallási közösségeik életét. „Természetesen remélem, hogy a hívek, bármilyen vallási közösséghez is tartozzanak, továbbra is élvezni fogják ezeket a jogokat” – mondta a Szentatya. Leszögezte, hogy a vallásszabadság az emberi szabadság alapvető kifejezése és a vallások tevékeny jelenléte a társadalomban, mindenki számára a haladás és a gazdagság forrása. Ez azt jelenti, hogy a vallások nem kívánnak politikai hatalmat gyakorolni, továbbá kifejezetten elutasítják az erőszakot, mint a vallás törvényes kifejezésmódját." - idéz Marchesi atya XVI. Benedek pápa beszédeiből, majd összefoglalóan megállapítja:
A Pápa tehát erőteljesen fölemelte szavát a Törökországban élő keresztény kisebbség védelmében, ugyanakkor I. Bartolomaiosz pátriárkával közös nyilatkozatban kötelezte el magát a keresztények közötti teljes szeretetközösség és összhang megteremtéséért.
Kiemelkedő pillanata volt a pápalátogatásnak a kettejük közti békeölelés, majd amikor a Szentatya és I. Bartolomaiosz pátriárka latinul illetve görögül megáldották a híveket. Egyik utolsó, és a vallásközi párbeszéd szempontjából legemlékezetesebb mozzanata volt XVI. Benedek pápa törökországi apostoli útjának, amikor fölkereste Isztambulban a híres Kék Mecsetet (2006. november 30.). Ez rendkívüli gesztus volt a muzulmánok felé, akik nagyra értékelték azt, hogy a Szentatya, Mekka felé fordulva a Mihráb előtt magába mélyedt, Istenhez emelve gondolatait - írja még P. Giovanni Marchesi jezsuita író, teológus a Civiltà Cattolica-c. folyóiratban megjelent cikkében.