Január 14-e az Elvándorlók Világnapja

A Migrációs Világnap elődjét, az Elvándorlók Nemzeti Napját, Szent X. Piusz pápa 1914-ben hozta létre Olaszországban azzal az elsődleges szándékkal, hogy az egész helyi egyházban felébressze a szolidaritást azok iránt, akik tömegesen kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, hogy máshol keressenek megélhetést. A Szentszék a Vízkereszt utáni második vasárnapot jelölte ki az Elvándorlók és Úton lévők Világnapja időpontjaként. Az egyház az utóbbi években a lelkipásztori gondoskodást az elvándorlókon kívül, az emberi mobilitás más területeire is kiterjesztette: mégpedig a bevándorlókra és menekültekre, a cigányokra, a nomád életet élőkre, az állandóan úton lévőkre, mint a cirkuszok, vidámparkok fenntartói, a tengeri és légi kikötők alkalmazottai.
Agostino Marchetto érsek, az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának titkára a Vatikáni Rádiónak adott interjújában rámutatott XVI. Benedek pápának a világnapra írt üzenetére, amelynek témája, „A vándorló család”, ma is rendkívül időszerű. A Szentatya ismételten leszögezi az egyház elkötelezettségét a vándorló család védelmezésére vonatkozóan, és mindenkit arra szólít fel, hogy támogassa a családot. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a vándorló életet élő, illetve a menekült táborokban élő családokra, valamint a külföldön tanuló diákokra. Marchetto érsek emlékeztetett rá, hogy csaknem 200 millióra tehető azoknak a száma, akik gazdasági okok miatt kényszerülnek vándorló életet élni, 9 millió a menekültek és 2 millió a külföldön tanuló diákok száma. Ehhez hozzá kell még tenni a kitelepítettek, valamint az emberkereskedelem veszélyének kitett személyek magas számát.
A Szentatya üzenetében utal arra a Nemzetközi Konvencióra, amely minden vándormunkás és családtagjainak jogait védelmezi, és amely 2003 júliusában lépett életbe. Az egyház egyrészt támogatja mindazoknak a nemzetközi jogi eszközöknek a ratifikálását, amelyek védelmezik a vándorlók, menekültek és családtagjaik jogait, másrészt különféle intézményei révén jogi képviseletet nyújt az elvándorlók és úton lévők számára, tanácsadó és befogadó központok létesítésével segíti őket.
Pontosan meghatározott, célirányos tevékenységről van tehát szó az egyház részéről, amelynek középpontjában mindig a személy áll – hangsúlyozta Marchetto érsek. Egyrészt el kell ismerni minden elvándorló emberi méltóságát, másrészt a migrációban érintetteknek el kell fogadniuk a befogadó társadalom értékeit. Csak ezáltal lehetséges a bevándorló családok teljes integrációja az illető ország társadalmi, gazdasági és politikai rendszerébe. Itt fontos szerepet kap a vallási dimenzió is – mondta még az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának titkára, majd hozzátette: „Az emberi mobilitás kiegyensúlyozott irányítása, az egész emberi család számára gyümölcsöket hozhat. A kialakuló, új világrend keretében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek kedveznek a szabályosan ellenőrzött migrációnak, és lehetővé teszik a családegyesítést, különösen védelmezve a nőket és a gyermekeket”.