A lengyel főpásztorok levele a helyi egyház híveihez

A Lengyel Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa és az egyházmegyés püspökök plenáris ülése január 12-i dátummal levelet intézett a helyi egyház híveihez. A levelet vasárnap minden lengyelországi templomban felolvastak a szentmiséken.
Összefoglaljuk a főpásztorok 6 pontos üzenetének tartalmát:
1.A püspökök mindenekelőtt köszönetüket fejezik ki XVI. Benedek pápának azért, hogy evangéliumi módon, atyai segítséget nyújtott a Stanisław Wielgus, varsói metropolita érsek személye körül kialakult nehéz helyzetben. Döntésének megfelelően a lengyel helyi egyház most bátrabban szembe tud nézni ezzel a rendkívüli időszakkal. A főpásztorok továbbá köszönetüket fejezik ki Józef Kowalczyk érseknek, lengyelországi apostoli nunciusnak is, aki testvéri és szakértő segítséget nyújtott. „Nem a mi dolgunk, hogy ítéletet mondjunk személyiségéről, püspöktestvérünkről, aki éveken át hűségesen szolgálta az egyházat, többek között, mint a lublini Katolikus Egyetem tanára és rektora” – írják a püspökök, majd fájdalommal állapítják meg, hogy a média nem vette figyelembe az ártatlanság vélelmének egyetemesen elfogadott szabályait. Ez nyomást gyakorolt az együttműködéssel vádolt érsekre, és nem segítette őt abban, hogy megfelelő módon megvédje magát a közvélemény előtt, amihez azonban joga lett volna.
2.Ismételten tapasztaljuk, hogy a totalitárius rendszer sötét múltja, amely évtizedeken át uralkodott az országban, továbbra is érezteti hatását – állapítják meg a lengyel püspökök, majd emlékeztetnek rá, hogy a dokumentáció, amely egyes papoknak 1944 és 1989 között a lengyelországi biztonsági szervekkel való együttműködésére vonatkozik, nem teljes. Ha egyoldalúan vizsgálják meg ezeket az iratokat, amelyeket az egyházzal szemben ellenséges kommunista állam elnyomó gépezetének tisztségviselői készítettek, akkor ezzel komoly károkat okozhatnak az érintett személyeknek, és az embertelen rendszer győzelméhez vezethetnek, annak összeomlása után. „Elég könnyen elfelejtik, hogy a kommunista totalitarizmus idején, az egész lengyel helyi egyház, amely szüntelenül ellenállt a társadalmi kényszernek, a szabadság és az igazság oázisa volt”- olvassuk a lengyel főpásztorok levelében.
3.Újfent leszögezik: az Egyház nem fél az igazságtól, még akkor sem, ha ez az igazság szégyenteljes, és olykor nagyon fájdalmas. Mélyen hiszünk benne – írják a lengyel püspökök – hogy az igazság szabaddá tesz minket, mert a felszabadító igazság maga Jézus Krisztus. Az egyház kétezer éve küzd a bűn ellen saját magában és a világban, mivel a bűn lealacsonyítja az embert és eltorzítja benne Isten képmását.
4.Az egyház két évezrede evangéliumi módon ellenáll a rossznak. A bűn igazsága vezesse el a keresztényt arra, hogy személyesen ismerje fel vétkét, bánja és gyónja meg azt, ha szükséges nyilvánosan is, továbbá gyakoroljon bűnbánatot és tegye jóvá vétkét. Mint ahogy ezt Isten szolgája, II. János Pál határozottan hangsúlyozta, az ember „az egyház útja”. Ebben benne foglaltatik minden ember, minden pap és minden püspök is. Mindenkinek joga van a megbocsátásra és az irgalmasságra, és ahhoz, hogy ismét beilleszkedjen az egyházi közösség és a társadalom életébe, ha eleget tesz a keresztény megtérés feltételeinek. Sokan azok közül, akik egykor engedtek a kényszernek, elhallgattatták lelkiismeretüket és megsértették saját méltóságukat, évekig tartó hűséges szolgálattal már megbűnhődtek. A lengyel püspökök február 21-ét, hamvazószerdát, ima- és bűnbánati napnak hirdetik meg, minden pap számára. Az egyházmegyékben minden templomban imádkozzanak az isteni Irgalmassághoz, kérjenek bocsánatot minden alkalomért, amikor az Evangéliumot nem a maga teljességében hirdették. A papok a lengyel társadalom részét alkotják, amelynek teljes egészében arra van szüksége, hogy hátat fordítson a rossznak, és a valódi megtérés útjára lépjen.
5.A lengyel egyház feladata a kiengesztelődés – állapítják meg a főpásztorok, majd kéréssel fordulnak a kormány tagjaihoz és az országgyűlési képviselőkhöz: a Lengyel Népköztársaság idejéből származó archív dokumentumokat úgy használják fel, hogy ne sértsék meg a személyek jogait, ne alacsonyítsák le az emberi méltóságot és tegyék lehetővé, hogy egy független bíróság vizsgálja meg az említett anyagokat. Ne feledjék el, hogy ezek az iratok elsősorban szerzőiket vádolják.
A lengyel helyi egyház mindig együtt érzett a nemzettel, mindig osztozott sorsában, főleg a történelem legsötétebb korszakaiban.
6.Levelüket a lengyel főpásztorok Isten Anyjához, a jasnagórai Szűzanyához intézett fohásszal zárják, kérve közbenjárását Isten áldásáért. Mária mindig erre emlékeztet bennünket – idéznek a vasárnapi evangéliumból a püspökök–: „Tegyétek, amit mond”.