A Szentatya karácsony másnapján Mária oltalmába ajánlotta a világ számos részén üldözött
keresztényeket
A Szentatya karácsony másnapján, Szent Istvánra, a születő egyház első vártanújára
emlékezett a déli Úrangyala imádság alkalmából, amelyet dolgozó szobája Szent Péter
térre néző ablakából imádkozott el az egybegyűlt több ezer zarándokkal és római hívővel.
Első megközelítésre ellentmondásnak tűnik – mondta a Pápa -, hogy a betlehemi békét
és örömet árasztó karácsonyi ünnepet követő napon István drámai történetére emlékezünk,
akit Jeruzsálemben köveztek meg a születő egyház ellen indított első üldözési hullám
idején. Valójában azonban ez a látszólagos ellentét feloldódik, ha a karácsony misztériumának
valódi értelmére gondolunk. A betlehemi istállóban fekvő gyermek, Isten emberré vált
egyszülött Fia, aki kereszthalála által üdvözíti a világot. Most a pólyába takart
gyermeket látjuk a jászolban, de halála után testét ismét lepelbe pólyázták a sírbatétel
előtt. Nem véletlen, hogy a karácsonyi ikonográfia olykor az isteni újszülöttet szarkofágba
helyezve ábrázolja, jelezve ezzel, hogy a Megváltó azért születik, hogy meghaljon
és életét váltságul adja mindenkiért. Szent István volt az első, aki a vértanúságban
Krisztus nyomdokain járt és úgy halt meg, mint az isteni Mester, aki megbocsátott
gyilkosainak és imádkozott értük. Az egyház által tisztelt szentek az első négy évszázadban
mind vértanúk voltak. Megszámlálhatatlanul sokan voltak, olyannyira, hogy a liturgia
a vértanúk ragyogó seregéről beszél. Az ő haláluk nem keltett sem félelmet sem pedig
szomorúságot, hanem inkább spirituális csodálatot váltott ki és példájuk nyomán egyre
gyarapodott a keresztények száma. A hívő emberek számára a halál és méginkább a vértanúság
napja nem a véget jelenti, hanem az átmenetet a halhatatlan életbe, a végleges születésnap
ez, amelyet latinul dies natalis-nak neveznek. Így megértjük, hogy Krisztus égi születése
és Szent István égi születése között milyen szoros a kapcsolat. Ha Jézus nem született
volna meg a világban, az emberek nem születhettek volna meg az égben. Éppen mivel
Krisztus megszületett, mi újjászülethetünk. Mária, aki ölelő karjában tartotta Betlehemben
a Megváltót, maga is elszenvedte a belső vértanúságot. Osztozott a kínszenvedésben
és ismét karjában kellett tartania a kereszten meghalt Fia testét. Erre az Édesanyára
bízzuk mindazokat, akiket üldöznek és akik különböző módon szenvednek, azért mert
tanúbizonyságot tesznek az evangéliumról. A Szentatya különös lelki megértéséről
biztosította azokat a katolikusokat, akik olykor súlyos szenvedéseket is vállalva
hűségesek maradnak Péter székéhez, kompromisszumok és engedmények nélkül. Az egész
egyház csodálja példájukat és imádkozik, hogy legyen erejük a kitartásra, mert biztos
abban, hogy szenvedéseik a győzelem forrását jelentik, mégha most úgy tűnik is, hogy
kudarc éri őket. A Szentatya a Szent Péter téren összegyűlt hívek ezreit franciául,
angolul, németül, spanyolul és lengyelül is köszöntötte és végül ismét olaszra fordítva
a szót kifejezte azt a jókívánságát, hogy mindenki őrizze meg a szentkarácsony örömének
és derűjének lelki légkörét.