2006-12-27 17:12:36

A Szentatya karácsony másnapján Mária oltalmába ajánlotta a világ számos részén üldözött keresztényeket


A Szentatya karácsony másnapján, Szent Istvánra, a születő egyház első vártanújára emlékezett a déli Úrangyala imádság alkalmából, amelyet dolgozó szobája Szent Péter térre néző ablakából imádkozott el az egybegyűlt több ezer zarándokkal és római hívővel. Első megközelítésre ellentmondásnak tűnik – mondta a Pápa -, hogy a betlehemi békét és örömet árasztó karácsonyi ünnepet követő napon István drámai történetére emlékezünk, akit Jeruzsálemben köveztek meg a születő egyház ellen indított első üldözési hullám idején. Valójában azonban ez a látszólagos ellentét feloldódik, ha a karácsony misztériumának valódi értelmére gondolunk. A betlehemi istállóban fekvő gyermek, Isten emberré vált egyszülött Fia, aki kereszthalála által üdvözíti a világot. Most a pólyába takart gyermeket látjuk a jászolban, de halála után testét ismét lepelbe pólyázták a sírbatétel előtt. Nem véletlen, hogy a karácsonyi ikonográfia olykor az isteni újszülöttet szarkofágba helyezve ábrázolja, jelezve ezzel, hogy a Megváltó azért születik, hogy meghaljon és életét váltságul adja mindenkiért.
Szent István volt az első, aki a vértanúságban Krisztus nyomdokain járt és úgy halt meg, mint az isteni Mester, aki megbocsátott gyilkosainak és imádkozott értük. Az egyház által tisztelt szentek az első négy évszázadban mind vértanúk voltak. Megszámlálhatatlanul sokan voltak, olyannyira, hogy a liturgia a vértanúk ragyogó seregéről beszél. Az ő haláluk nem keltett sem félelmet sem pedig szomorúságot, hanem inkább spirituális csodálatot váltott ki és példájuk nyomán egyre gyarapodott a keresztények száma. A hívő emberek számára a halál és méginkább a vértanúság napja nem a véget jelenti, hanem az átmenetet a halhatatlan életbe, a végleges születésnap ez, amelyet latinul dies natalis-nak neveznek. Így megértjük, hogy Krisztus égi születése és Szent István égi születése között milyen szoros a kapcsolat. Ha Jézus nem született volna meg a világban, az emberek nem születhettek volna meg az égben. Éppen mivel Krisztus megszületett, mi újjászülethetünk. Mária, aki ölelő karjában tartotta Betlehemben a Megváltót, maga is elszenvedte a belső vértanúságot. Osztozott a kínszenvedésben és ismét karjában kellett tartania a kereszten meghalt Fia testét. Erre az Édesanyára bízzuk mindazokat, akiket üldöznek és akik különböző módon szenvednek, azért mert tanúbizonyságot tesznek az evangéliumról. A Szentatya különös lelki megértéséről biztosította azokat a katolikusokat, akik olykor súlyos szenvedéseket is vállalva hűségesek maradnak Péter székéhez, kompromisszumok és engedmények nélkül. Az egész egyház csodálja példájukat és imádkozik, hogy legyen erejük a kitartásra, mert biztos abban, hogy szenvedéseik a győzelem forrását jelentik, mégha most úgy tűnik is, hogy kudarc éri őket.
A Szentatya a Szent Péter téren összegyűlt hívek ezreit franciául, angolul, németül, spanyolul és lengyelül is köszöntötte és végül ismét olaszra fordítva a szót kifejezte azt a jókívánságát, hogy mindenki őrizze meg a szentkarácsony örömének és derűjének lelki légkörét.







All the contents on this site are copyrighted ©.