A béke szíve az emberi személy – XVI. Benedek pápa üzenete a 2007. január elsejei Béke Világnapra

1. Az újesztendő elején szeretném eljuttatni jókívánságaimat a béke érdekében a Nemzetek Kormányzóihoz és Felelőseihez és minden jóakaratú férfihez és nőhöz. Elsősorban azokhoz intézem szavaimat, akiket szenvedés és fájdalom sújt, akik erőszak és a fegyverek fenyegetésében élnek, vagy akiket eltaposnak méltóságukban, és akik emberi és társadalmi megbecsülésre várnak. A gyermekekhez is fordulok, akiknek ártatlanságán keresztül a világ gazdagabbá és reménytelibbé válik, és akiknek fájdalma késztessen mindenkit arra, hogy a béke munkása legyen. Éppen azokra a gyermekekre gondolva, akiknek a jövője kockán forog gátlástalan felnőttek gonoszsága miatt, azt akartam, hogy a következő Béke Világnap alkalmából a közös figyelem erre a témára irányuljon: „A béke szíve az emberi személy”. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy a békét az emberi személy tisztelete teremti meg, továbbá, hogy a béke építése által valósul meg a teljes és valódi humanizmus.
Az emberi személy és a béke: ajándék és feladat.
2. A Szentírás kijelenti, hogy „Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette. Az Isten képmására teremtett emberi lény a személy méltóságával rendelkezik, azaz nemcsak valami, hanem valaki, aki képes önmaga felismerésére, birtoklására, szabad önajándékozásra és arra, hogy másokkal közösségre lépjen. Ugyanakkor a kegyelem erejében meghívást kapott arra, hogy szövetségre lépjen Teremtőjével és hittel és szeretettel válaszoljon neki, amit senki más nem tehet meg helyette. Ebben a gyönyörűséges távlatban lesz érthető az emberre bízott feladat, hogy érlelje meg magában a szeretetre való képességet, hogy fejlessze a világot, újítsa meg az igazságosságban és békében. Szent Ágoston szerencsés megfogalmazása szerint: „Isten nélkülünk teremtett meg bennünket, de nem akart nélkülünk megváltani minket.” Ezért tehát az emberi lények számára kötelesség, hogy műveljék magukban az ajándék és feladat kettős szempontjának tudatát.
3. A béke is egyszerre ajándék és feladat. Ha igaz, hogy az egyének és népek közötti béke – azaz az egymás mellett élés az igazságosság és a szolidaritás kapcsolatait szövögetve – folyamatos elkötelezettséget jelent, igaz az is, sőt még inkább igaz, hogy a béke Isten ajándéka. A béke ugyanis jellemzője vonása az isteni cselekvésmódnak, amely megnyilvánul a rendezett és harmonikus világegyetem teremtésében éppúgy, mint az emberiség megváltásában is, amely erre rászorult rendezetlen bűnös mivolta miatt. A teremtés és a megváltás adja meg tehát a kulcsot ahhoz, hogy megértsük földi életünk értelmét. („Tiszteletreméltó elődöm) II. János Pál pápa 1995. október 5-én, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének ezt mondta: nem irracionális vagy értelmetlen világban élünk, mert van egy morális logika, amely megvilágítja az emberi létet és lehetségessé teszi az emberek és a népek közötti párbeszédet.” A transzcendens „nyelvtan”, azaz az egyéni cselekvés szabályainak összessége és a személyek kölcsönös kapcsolatai az igazságosság és a szolidaritás szerint, beíródott a lelkiismeretekbe, amelyekben visszatükröződik Isten bölcs terve. Amint az utóbbi időben is hangsúlyoztam: Mi hisszük, hogy az eredeteknél az örök Ige és az Értelem van, nem pedig az Irracionális. A béke ezért tehát feladat is, amely mindannyiunkat arra kötelez, hogy személyes és következetes választ adjunk az isteni tervre. Az ihlető alapelv nem lehet más, mint annak a „nyelvtannak” a tisztelete, amelyet beírt az ember szívébe Teremtő Istene.
Ebben a távlatban a természetes jog szabályai nem úgy tekintendők, mint kívülről jövő parancsok, amelyek korlátozzák az ember szabadságát. Ellenkezőleg, úgy kell elfogadnunk azokat, mint meghívást, hogy hűségesen megvalósítsuk az emberi lény természetébe beírt egyetemes isteni tervet. Ha ezek a szabályok vezetik a népeket – mindegyiket saját kultúráján belül – akkor képesek a legnagyobb titok, Isten titkának megközelítésére. A természeti törvény elismerése és tisztelete ezért ma is a párbeszéd alapját képezheti a különböző vallások hívei, valamint a hívők és nemhívők között. Ez nagy találkozási pont és ezért az igazi béke alapvető feltétele.
Az élethez és a vallásszabadsághoz való jog
4. Az emberi személy méltósága tiszteletének kötelessége visszatükröződik a Teremtő képmása, azzal a követelménnyel jár, hogy nem lehet a személlyel tetszés szerint rendelkezni. Nem tiporhatják el a kevésbé szerencsések jogait azok, akik nagyobb politikai, technológia és gazdasági hatalommal rendelkeznek. A béke ugyanis mindenki javának tiszteletén alapul. Az egyház, amely tudatában van ennek, minden személy alapvető jogainak szószólója. Az egyház elsősorban mindenki számára igényli az élet és a vallásszabadság tiszteletét. Az élet minden fázisban történő tiszteletének joga döntő fontosságú biztos pont: az élet ugyanis ajándék, amely fölött az egyén nem rendelkezhet teljesen. Hasonlóképpen a vallásszabadság jogának igenlése az embert olyan transzcendens Princípiummal kapcsolja össze, amely megmenti őt egy másik ember önkényétől. Az élet és az Istenbe vetett hit szabad megvallásának a joga nem tartozik az emberi hatalom körébe. A békének szüksége van arra, hogy világosan elhatárolódjon egymástól az, ami hozzáférhető és az ami nem. Ily módon el lehet kerülni számtalan illetéktelen beavatkozást abba az érték örökségbe, amely az emberi mivolt sajátja.
5. Az élethez való joggal kapcsolatban kötelességünk, hogy elmarasztaljuk azt a rombolást, ami a mai társadalomban végbemegy ezen a területen. A fegyveres konfliktusok, a terrorizmus és az erőszak különböző formáinak áldozatai mellett ott találjuk az éhség, az abortusz, az embriókon végzett kísérletek és az eutanázia névtelen halottainak sorát is. Mi mást láthatnánk ebben, ha nem a béke elleni támadást? A művi vetélés és az embriókon végzett kísérletezések nyíltan szembeszegülnek azzal, hogy ha valóban meg akarjuk teremteni a békét, akkor el kell fogadnunk másokat. A béke hiányának másik aggasztó jelenségét az alkotja, hogy a keresztények és más vallások követői is, gyakran nem vallhatják meg hitüket a nyilvánosság előtt. Ami sajátosan a keresztényeket illeti, fájdalommal meg kell állapítani, hogy olykor nemcsak akadályozzák őket a hit szabad megvallásában, hanem egyenesen üldözést szenvednek. A közelmúltban is tanúi lehettünk rettenetes erőszakkal végrehajtott tragikus tetteknek. Vannak olyan rendszerek, amelyek egyetlenegy vallást kényszerítenek mindenkire, míg az olyan rendszerek, ahol a közöny uralkodik, nem alkalmaznak ugyan erőszakot, de folyamatosan gúnyolódás tárgyává tesznek minden vallást. Nem tartanak tiszteletben, tehát egy alapvető emberi jogot, és ez súlyos kihat a béke ügyére is. Mindez nyilvánvalóan negatív felfogást és kultúrát fejleszt ki a béke kérdésében.
Természeténél fogva minden ember egyenlő
6. A békét veszélyeztető feszültség eredeténél egészen biztosan az a sok igazságtalanság, egyenlőtlenség húzódik meg, amely tragikus módon jelen van világunkban Ezek között különösen fondorlatosak azok az egyenlőtlenségek, amelyek az alapvető javakhoz való hozzáférés terén mutatkoznak, mint pl. az élelem, a víz, a lakhely és az egészség. Másfelől pedig továbbra is egyenlőtlenséget tapasztalunk a férfi és a nő között az alapvető emberi jogok gyakorlásának a területén.
A béke építésében elsőrendűen fontos annak elismerése, hogy az emberi személyek közös transzcendens méltóságukból eredően lényegileg egyenlők. Ebben a tekintetben tehát az egyenlőség egyfajta jótétemény, amely beíródott abba a természetes „nyelvtanba”, amely a teremtés isteni tervéből származik. Ezt a jót nem lehet elvenni vagy lealacsonyítani, anélkül, hogy ez ne járna súlyos kockázattal a béke szempontjából. Számos nép súlyos nyomorral küzd, főként az afrikai földrészen. Ez erőszakos követelésekhez vezet, és rettenetes sebet ejt a béke ügyén.
7. A nők helyzetének nem megfelelő kezelése is instabilitást okoz a társadalmon belül. Gondoljunk a tárgyként kezelt nők kihasználására, arra, hogy milyen sokféle módon megsértik méltóságukat. Más összefüggésben pedig továbbra is léteznek olyan antropológiai megfontolások, amelyek szerint a nők nagymértékben ki vannak szolgáltatva a férfiak önkényének, ami sértést jelent személyi méltóságuk és alapvető jogaik szabad gyakorlása számára. Nem táplálhatunk olyan illúziókat, hogy a békét biztosítani lehet, mindaddig, amíg létezik ez a hátrányos megkülönböztetés, amely megalázza a női méltóságot, amelyet pedig a Teremtő minden emberbe bevésett.
A béke ökológiája
8. II. János Pál pápa írja Centesimus annus k. enciklikájában: „Isten nem csak a földet adta az embernek, hogy használja azt tisztelve benne az eredeti jót, vagyis azt, hogy a föld adomány. Isten az embert saját magának is ajándékozta, ezért tehát tisztelnie kell azt a természetes és morális felépítést is, amellyel felruházta. A Teremtőnek erre a megbízatására válaszolva az ember, a hozzá hasonlókkal, életet adhat a békés világnak. A természet ökológiája mellett tehát létezik egy olyan – nevezzük azt „emberi” - ökológia is, amely feltételezi a „társadalmi ökológiát”. Ez azzal jár, hogy az emberiségnek, ha valóban a szívén viseli a béke ügyét, akkor egyre inkább szem előtt kell tartania, hogy milyen szorosan egymáshoz kapcsolódik a természeti ökológia – azaz a természet tisztelete – az emberi ökológiával. A tapasztalat azt mutatja, hogy a környezetet nem tisztelő magatartás kárt okoz az emberi együttélés számára és ez fordítva is igaz. Egyre világosabban kitűnik, hogy elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn a teremtéssel való béke és az emberek egymás közötti békéje között. Szent Ferenc Naphimnuszként ismert költői imádsága mindig időszerűnek bizonyul a béke ökológiájának sokszínűségében.
 9. Az egyik ökológia és a másik közötti szoros kapcsolat segít bennünket abban, hogy megértsünk egy másik és napról napra súlyosabbá váló problémát, nevezetesen az energia utánpótlást. Az elmúlt években új nemzetek nagy lendülettel kezdenek részt venni az ipari termelésben és ezzel energia szükségleteik megnövekedtek. Emiatt soha nem látott versengés kezdődött a rendelkezésre álló erőtartalékokért. Ezzel párhuzamosan földünk egyes részein még nagy elmaradottság a jellemző, ahol a fejlődés megtorpant éppen az energiaárak megnövekedése miatt. Milyen sors vár ezekre a népekre? Milyen fejlődést, vagy nem-fejlődést kényszerít majd rájuk az energia források megcsappanása? Milyen igazságtalanságokat és viszálykodásokat okoz az energiaforrásokért folytatott verseny? Milyen lesz a reakciója azoknak, akik ebből a versenyből kirekednek? Ezek a kérdések világosan előtérbe helyezik azt, hogy a természet tisztelete milyen szorosan kötődik ahhoz, hogy az emberek és a nemzetek olyan kapcsolatokat építsenek ki, amelyek tiszteletben tartják az emberi méltóságot és ugyanakkor képesek a reális szükségletek kielégítésére. A környezet elpusztítása, féktelen és önző módon történő kihasználása, földünk erőtartalékainak erőszakos megkaparintása szétzilálja a nemzedékek közötti kapcsolatokat, konfliktushoz és háborúkhoz vezet, éppen mivel a fejlődés embertelen eszméjének eredményéről van szó. Az olyan fejlődés ugyanis, amely csak technikai-gazdasági szempontokkal törődik és eltekint a morális-vallási dimenziótól, nem nevezhető integráns emberi fejlődésnek és végül, éppen mivel egyoldalú dologról van szó, még jobban megnövelné az emberi pusztító képességet.
Az embert kisebbítő felfogás
10. A jelenlegi nemzetközi nehézségek és feszültségek között is el kell köteleznünk magunkat, hogy létrejöjjön egy olyan emberi ökológia, amely növeli a „béke fáját”. Ha meg akarjuk kísérelni ezt a vállalkozást, akkor engednünk kell, hogy olyan emberi látásmód vezessen bennünket, amelyet nem rombolnak gyűlöletre és erőszakot szító ideológia, kulturális, politikai, és gazdasági érdekek és előítéletek. Érthető, hogy az embert érintő felfogások változnak a különböző kulturális helyzetekben. Amit azonban nem szabad megengednünk az, hogy olyan antropológiai koncepciók terjedjenek, amelyek magukban hordozzák az összeütközés és az erőszak kórokozóját. Hasonlókképpen elfogadhatatlan az olyan Isten-kép is, amely ösztönzi a másik emberrel szembeni viszályt és az erőszakhoz való folyamodást. A legvilágosabban le kell szögeznünk, hogy soha nem fogadhatjuk el az Isten nevében vívott háborút. Ha egy bizonyos Istenre vonatkozó felfogás bűntényeket eredményez, ez annak a jele, hogy ez a felfogás már ideológiává alakult át.
11. Ma a békét nemcsak az embert leredukáló felfogások, azaz az ideológiák közötti konfliktusok sodorják veszélybe, hanem az ember igazi természete iránti közöny is. Sok kortársunk tagadja ugyanis az ember sajátos igazi természetének létét és így a legfurcsább magyarázatokkal szolgálnak az emberi lény lényegével kapcsolatban. Tisztáznunk kell azonban, hogy az emberi személyről alkotott un. „gyönge” felfogás, amely bármiféle extravagáns nézetnek is helyet ad, csak látszólag segíti elő a békét. A valóságban inkább akadálya az igazi párbeszédnek és megnyitja az utat az önkényes fellépések előtt, végül pedig védelem nélkül hagyja az embert, aki így az elnyomás és az erőszak könnyű prédájává válik.
Emberi jogok és Nemzetközi Szervezetek
12. Az igazi és szilárd béke feltételezi az emberi jogok tiszteletét. Ha azonban ezek a jogok a személyről alkotott ún. gyönge felfogáson alapulnak, hogyan ne válnának ezek a jogok is gyöngévé? Itt nyilvánvalóvá válik a személy relativista felfogásának elégtelensége, amikor arról van szó, hogy igazoljuk és védjük jogait. Az embernek tulajdonított jogokat csak akkor állíthatjuk teljes bizonyossággal, ha azok a Teremtő által az embernek adományozott természet objektív állításában gyökereznek. Egyértelmű ugyanakkor, hogy az emberi jogokkal együtt járnak a kötelességek is. Helyesen mondta ezzel kapcsolatban Mahatma Ghandi: „A jogok úgy fakadnak a kötelességekből, mint ahogyan a Gangesz ered a Himalájából.” A manapság állandó támadásoknak kitett emberi jogokat csak akkor lehet igazán megvédeni, ha tisztázzuk ezek alapvető előfeltételeit. E tisztázás nélkül ugyanazt az emberi jogok kifejezést a legkülönbözőbb értelemben lehet használni. Egyesek számára az emberi személy megkülönböztető jegye az, hogy állandó méltósággal és mindig érvényes jogokkal rendelkezik. Mások számára viszont az emberi méltóság változó és az emberi jogok tartalmukban, időben és térben mindig újratárgyalhatók.
13. A Nemzetközi Szervezetek állandóan hivatkoznak az emberi jogokra és főként az Egyesült Nemzetek, amikor 1948-ban kihirdette Egyetemes Nyilatkozatát, alapvető feladataként az emberi jogok előmozdításának célját tűzte ki maga elé. Erre a Nyilatkozatra úgy tekintünk, mint az egész emberiség által felvállalt morális elkötelezettségre. Ez akkor kap igazi jelentőséget, ha a Nyilatkozatban foglalt emberi jogokra úgy tekintünk, mint amelyeknek alapja nemcsak az, hogy a közgyűlés jóváhagyta azokat, hanem úgy is, hogy azok magában az emberi természetben, az Isten által teremtett személy elvitathatatlan méltóságában gyökereznek. Fontos tehát, hogy a nemzetközi szervezetek ne tévesszék szem elől az emberi méltóságnak ezt a természetes alapvetését. Ez segíti őket annak a sajnos mindig lappangó kockázatnak az elkerülésében, hogy saját pozitivista értelmezésük sodrásába kerüljenek. Ha ez történne, akkor a nemzetközi szervezetek nélkülöznék a szükséges elismerést ahhoz, hogy betöltsék a személyek és a népek alapvető jogainak védelmét, jóllehet éppen ez igazolja fennállásukat és működésüket.
Nemzetközi humanitárius jog és az Államok belső jogai
14. Abból a tudatból kiindulva, hogy léteznek olyan elvitathatatlan emberi jogok, amelyek az emberek közös természetéhez kapcsolódnak, kidolgoztak egy nemzetközi humanitárius jogot, és az államok elkötelezték magukat arra, hogy ezt háború esetén is megtartják. Ennek következetes megvalósítása sajnos nem történt meg az utóbbi időben kirobbant háborúk estében. Ezt mutatja pl. az a konfliktus, amelynek színtere néhány hónappal ezelőtt Dél-Libanon volt, ahol nem történt meg az ártatlan áldozatok védelme, megsegítése és a polgári lakosság távol tartása a konfliktustól. Libanon keserves esete és a konfliktus új megjelenési formája, főként amióta a terrorista fenyegetés az erőszak eddig ismeretlen módszereit alkalmazta, arra kötelezik a nemzetközi közösséget, hogy figyelmeztessen a nemzetközi humanitárius jogrendre és alkalmazza minden fegyveres konfliktus esetében, beleértve azokat is, amelyekkel a jelenleg érvényben lévő nemzetközi jog eddig nem foglalkozott. A terrorizmus fenyegetése továbbá sietteti az elmélyültebb mérlegelést, az etikai határvonalakat illetően, a nemzet biztonság védelmének ma alkalmazott eszközeivel kapcsolatban. Egyre gyakrabban az történik ugyanis, hogy a konfliktusokról nem tájékoztatnak, főként amikor azokat terrorista csoportok robbantják ki, amelyek semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy elérjék céljaikat. Az utóbbi évek döbbenetes eseményei láttán az Államok nem tehetnek úgy, mintha nem tudnák, hogy szükség van világosabb szabályok lefektetésre, amelyek képesek a drámai vészhelyzetek hatékony megfékezésére. A háború mindig kudarcot jelent a nemzetközi közösség számára és az emberiesség súlyos elvesztésével jár együtt. Amikor mindenek ellenére egy háború mégis kirobban, gondoskodni kell arról, hogy megvédjék az emberiesség lényeges alapelveit és azokat az nélkülözhetetlen értékeket, amelyekre minden polgári együttélés épül. Le kell fektetni továbbá azokat a magatartás formákat, amelyek a lehető legjobban korlátozzák a károkat és enyhítik a civil lakosság és a konfliktusban érintettek szenvedéseit. 15. Egy másik nagy aggodalomra okot adó tény az, hogy néhány Állam nemrég bejelentette azt az akaratát, hogy nukleáris fegyverekkel lássa el magát. Ennek következtében növekedett a bizonytalanság és a félelem egy lehetséges atom katasztrófa miatt. Az emberek emlékezetébe ismét visszatér az ún. hidegháború időszakának kínzó aggodalma. A hidegháború végével mindenki azt remélte, hogy az atomfenyegetés végleg megszűnt és az emberiség huzamosabb időre fellélegezhet. Mennyire időszerűnek tűnik ezzel kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat figyelmeztetése: „Minden háborús tett, amely megkülönböztetés nélkül egész városok, területek elpusztítására törekszik, a lakossággal együtt, bűntény Isten és az ember ellen, amelyet határozottan és habozás nélkül el kell ítélni.” Sajnos fenyegető árnyak sűrűsödnek továbbra is az emberiség horizontján. A béke jövőjének biztosítása mindenki számára a nukleáris fegyverek leszerelésére vonatkozó nemzetközi megegyezések mellett attól is függ, hogy milyen határozottsággal kötelezzük el magunkat az említett fegyverek mennyiségének csökkentésére és végleges felszámolására. Mindent meg kell tenni azért, hogy megállapodásokon keresztül valósítsuk meg e célokat. Ettől függ ugyanis az egész emberi család jövője.
Az egyház az emberi személy transzcendenciájának védelmezője
16. Szeretnék végül nyomatékos felhívással fordulni Isten Népéhez: minden keresztény érezze kötelességének, hogy a béke fáradhatatlan munkása és az emberi személy méltóságának kitartó védelmezője legyen. A keresztény ember, aki hálával tartozik az Úrnak, mert meghívta, hogy egyházához tartozzon, soha nem fáradhat bele abba, hogy könyörögjön az Úrhoz a békéért, amely alapvető jótétemény és amelynek oly nagy jelentősége van mindenki életében. A keresztény ember továbbá jogosan büszke lehet arra, hogy nagylelkű odaadással szolgálja a béke ügyét azáltal, hogy segíti embertársait, elsősorban is azokat, akik a szegénység és a nélkülözések mellett még a béke értékes jótéteményét is nélkülözik. Jézus kinyilatkoztatta, hogy az „Isten szeretet” és hogy minden ember számára a legnagyobb hivatás a szeretet. Mi Krisztusban megtaláljuk azokat a felsőbbrendű indítékokat, amelyek az emberi méltóság védelmezőivé és a béke bátor építőivé tesznek bennünket.
17. Ne hiányozzon tehát a hívő emberek hozzájárulása az igazi teljeskörű humanizmus kibontakoztatásához a Populorum progressio és a Sollicitudo rei socialis enciklikák tanítása szerint. Éppen ebben az évben ünnepeljük a két enciklika megjelenésének 40. illetve 20. évfordulóját. A Béke Királynője, Jézus Krisztus, a „mi békénk” Édesanyja oltalmába ajánlom buzgó imáimat az egész emberiségért a 2007-es év elején. A veszélyek és problémák ellenére reménységgel teli szívvel tekintünk a most kezdődő évre. Mária mutassa meg nekünk Fiában a béke Útját és Mária adja meg a világosságot szemünknek, hogy felismerjük Krisztus arcát minden emberi személy arcában, aki a béke szíve.