Szombaton kezdődik a Brenner János-emlékév - Veres András püspök gondolatai

December 16-án, a szombathelyi székesegyházban nyitja meg Veres András szombathelyi megyéspüspök a vértanú pap, Brenner János emlékének szentelt évet. Az évforduló jelentőségéről szól Veres András püspök: Az emlékév megkezdésére való tekintettel a főpásztor üzenettel fordult híveihez, amelyet átmásoltunk hallgatóinknak a Szombathelyi Egyházmegye honlapjáról:
Körlevél a Brenner János-emlékév alkalmából

Krisztusban kedves Testvérek!
A második évezred végén az Egyház újra a vértanúk Egyháza lett (TMA) - vallotta II. János Pál pápa, nem véletlenül. Ezen huszadik századi vértanúk egyike egyházmegyénk egykori papja, Brenner János atya, rábakethelyi káplán, akit a kommunista hatalom 1957. december 15-ére virradó éjszaka brutálisan meggyilkoltatott. Nem ő az embertelen diktatúra egyetlen áldozata, de számunkra mégis fontos, hogy rá emlékezzünk, mert ő hozzánk tartozott életében, s hozzánk tartozónak érezzük őt halálában is. Az egyházmegyébe érkezésemkor megtapasztaltam, hogy mekkora tisztelet él az ő életműve és életáldozata iránt sok ezer hívő szívében. Ez arra késztetett, hogy halálának 50. évfordulója alkalmából egyházmegyénkben közös megemlékezésre hívjam a híveket.
Sokakban, akik ismerték őt, él az a szilárd meggyőződés, hogy erényekben gazdag élete tette alkalmassá őt a vértanúságra, amit ugyan nem keresett, de kész volt elszenvedni. Ő nem egy végzetszerű gyilkosság áldozata, hanem önként, tudatosan vállalt áldozat, hiszen a gyilkosság előtt már többször érték atrocitások, halálos fenyegetések. Ezekkel meg akarták félemlíteni, de sikertelenül. Ő nem félt, nem lett kevésbé buzgó a papi munkában, nem lett kevésbé elkötelezett a fiatalok lelki gondozásában. Egyházmegyénk akkori főpásztora, Kovács Sándor püspök úr az alábbiak szerint számolt be haláláról a papokhoz írt körlevelében: Brenner János rábakethelyi káplán 1957. december 15-én hajnalban, hivatásának teljesítése közben, gyilkos merényletnek lett áldozata, amely fiatal életét kioltotta. … Élete példakép volt. Halála pedig ábeli áldozat, amelyet a jó Isten híveink üdvösségéért fogadjon el.
Jézus tanítása szerint: Senki sem szeret jobban, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15,13). Jézus barátainak nevezte övéit, akikért kész volt a legnagyobb áldozatra, a kereszthalálra. Brenner János atya ettől a jézusi szeretettől indíttatva végezte rendkívüli buzgósággal papi szolgálatát az emberek üdvössége érdekében. Krisztus áldozata ma is folytatódik a világban, amely a keresztény ember életének részévé válik. Egyrészt naponta részesei lehetünk a szentmiseáldozat megünneplésében, másrészt a mindennapi életünkben mindannyiszor, amikor a bűn önzőségét legyőzve a szeretet szolgálatát gyakoroljuk, nemegyszer az önfeláldozásig. Ennek legszebb megnyilvánulása az élet odaajándékozása. Minden áldozat, amelyet akár magunk keresünk, akár az állapotbeli vagy a hivatásbeli kötelességeink teljesítése során hozunk másokért, az élő szeretet jele. Nem mindenki képes erre. Elég csak arra gondolnunk, mennyien elmenekülnek a családi élet vagy a hivatásteljesítés áldozata elől. Csak a hitből fakadó hűséges szeretet tesz képessé az áldozatra.
Kedves Szülők! Az áldozatos szeretet készségét minden gyermek már kicsi korban elsajátítja szülei feléje megnyilvánuló áldozatos szeretete által. Akinek életéből ez hiányzik, sőt az ellenkezőjéről szerez tapasztalatot, az egész életében magában hordozza a hűtlenség és az állhatatlanság kísértését. A szülők hite, imádságos élete, áldozatos szeretete mindnyájunk számára egész életünket és személyiségünket meghatározó élmény. Brenner János atya életáldozata is családja vallásos, imádságos, áldozatos légköréből forrásozik. Különösen az édesapa vallásossága volt mindhárom fiúgyermek számára meghatározó élmény, aki naponta vett részt szentmisén, naponta imádkozta a rózsafüzért, elsőpéntekenként imaórát végzett. Kedves Édesapák! Gyermeketek vallásos nevelése nem csak az édesanya, a feleségetek feladata.
A Brenner család vasárnaponként együtt vett részt a szentmisén. E vallásosság mögött megbúvó mély hit tette képessé a családot az őket ért sokféle, súlyos megpróbáltatás elviselésére. Talán ezért is választotta újmisés jelmondatául: Az istenszeretőknek minden javukra válik (Róm 8,28). Ha egy család a hitből és a hiten alapuló szeretetből él, akkor ott, legalább vágy szintjén, felébred a papi vagy szerzetesi élet utáni vágy is a gyermekekben. Kedves Szülők, ki ne oltsátok gyermeketek lelkéből az egyházi hivatás lángját, hanem inkább óvjátok, segítsétek a kiteljesülés felé. Boldog az a család, amelyből Isten hív gyermeket az ő sajátos szolgálatára! A Brenner családból mindhárom fiúgyermek a papi ill. a szerzetesi életet választotta.
Kedves Fiatalok! Brenner János atyát többek között azért üldözte a politikai rendőrség, és azért oltották ki életét, mert saját tapasztalatából tudta, hogy mekkora kincs a hit, és ebből az ajándékból másokat is részesíteni akart. A fiatalok rendszeres látogatói voltak a plébániának, mert János atyában rendkívül jó lelkivezetőre találtak. Ez a kommunista hatalom számára viszont megbocsáthatatlan bűnnek számított. Valójában ő a veletek egykorúakért és így közvetett módon értetek halt meg. Ebben az esztendőben azért is imádkozom, hogy Ti mindnyájan találjatok jó lelkivezetőket, jól működő vallási közösséget, ahol egymás hitét erősíteni tudjátok. Nem kevésbé azért is imádkozom, hogy legyenek köztetek olyan fiúk, akik készséggel válaszolnak Isten hívására, hogy Brenner János atya nyomába lépjenek, és a papi hivatást válasszák.
Kedves Paptestvérek! Vannak köztünk sokan, akik Brenner János kortársaiként maguk is megtapasztalták a kommunista diktatúra kegyetlen, vallásüldöző brutalitását. Döbbentem hallottam, hogy 1957. tavaszán a politikai rendőrség milyen kegyetlenséggel rontott éjszaka a püspökvárban lelkigyakorlatozó papokra, és hogyan gumibotozták meg őket, egyiket a másik után. Bár gumibotozás, kardlapozás ma is előfordul, reméljük soha nem tér vissza az az idő, amikor valakit azért üldöznek, vagy gyilkolnak meg, mert vallásos. Ma inkább a hitetlen korszellemmel, a kormányzati szintre emelt, magát liberálisnak nevező, kulturális és világnézeti harccal kell szembenéznünk, amely az egyházi intézmények működésének ellehetetlenítésére és a vallásgyakorlás korlátozására törekszik. A vallásszabadságot igyekszik pusztán a templomi liturgikus keretek közé szorítani, kétségbe vonva a vallási értékrend társadalmi szintű létjogosultságát. Brenner János atya és sok más üldözött paptestvérünk példája álljon előttünk, akik az Egyház szabadságáért készek voltak vállalni a szenvedést, s ha kellett, a halált. Legyünk fáradhatatlanok a lelkipásztori munkában, ne riadjunk vissza az áldozatok vállalásától sem! Tudom, kevesen vagyunk, nagyon sok munka jut mindegyikünkre. Olyan sok, hogy nemegyszer szinte roskadozik alatta a vállunk. Mindezeket tudva és mindezek ellenére kérem: A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok (vö. Róm 12,11)!
Isten gazdag kegyelmi áldása kísérje ezt az emlékévet! A közös imádságban, a lelkigyakorlatokban és a zarándoklatokban újuljunk meg hitünkben és az Egyház melletti elkötelezettségünkben. Adja Isten, hogy mielőbb a szentek között tisztelhessük Brenner Jánost, akiben Isten kegyelme ilyen példaértékűen megmutatkozott!
Szombathely, 2006. december 17.
+ András Szombathelyi püspök