A turizmus, sokrétű valóság: lelkipásztori szempontok

Ezt a címet adták záródokumentumuknak az európai turizmus területén folyó lelkipásztori munka országos felelősei, akik november 6-án és 7-én tartották Rómában összejövetelüket. Az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsa által szervezett találkozón 15 ország küldöttei vettek részt, továbbá képviseltették magukat a Római Kúria egyes dikasztériumai és szervezetei, valamint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa és a római vikariátus. Az ülést Renato Martino bíboros, a pápai tanács elnöke nyitotta meg. Beszédében rámutatott az evangelizálás elsőrendű fontosságára, illetve a turizmusban végzett lelkipásztorkodás jelentőségére. Arra buzdította a résztvevőket, hogy járuljanak hozzá a földrész keresztény gyökereinek megőrzéséhez, a II. vatikáni zsinat tanításából kiindulva. A turizmus mindenképpen hozzájárulhat az evangelizáláshoz, mivel Európában a művészeti kincsek, műemlékek nagy része keresztény ihletésű. Az európai kultúra ugyanis három oszlopon nyugszik, amelyek a görög filozófia, a római jog és a Krisztusba vetett hit.
Barnabé Nguyen Van Phuong prelátus, a Népek Evangelizálása Kongregáció hivatalvezetője arra mutatott rá, hogy míg az elmúlt évszázadokban a misszionáriusok Európából indultak ki, hogy a többi földrészen hirdessék az evangéliumot, addig ma messziről érkeznek zarándokok Rómába, hogy meghallgassák a Pápát, hogy meglátogassák a műemlékeket, bazilikákat, keresztény szentélyeket. Ezzel az új jelenséggel szemben a keresztények feladata, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról nem keresztény testvéreik számára. A prelátus két működési területet jelölt meg. Egyrészt Európában, amely keresztény és nem keresztény turistákat egyaránt befogad, szükség van mind az egyének, mind a közösségek tanúságtételére. Fontos tehát, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a helyi egyházak és az utazási irodák, idegenvezetők között, hogy az idegenforgalom valóban az evangelizálás jó alkalmává váljon. Másrészt azok a turisták, akik Európán kívüli földrészekre utaznak, vigyék el magukkal az evangéliumi jó hírt.
A kétnapos ülés befejezésekor Végkövetkeztetések-címmel 32 pontos záródokumentumot fogalmaztak meg az európai turizmus lelkipásztori felelősei. Ebben többek között megállapítják, hogy a szekularizált európai társadalmakban, amelyeket a többféle kultúra és vallás jelenléte jellemez, a turizmus az evangéliumi értékek terjesztésének hasznos eszközévé válhat. A megfelelő módon végzett idegenvezetés a katekézis szerepét töltheti be. Az idegenforgalom sokrétűsége rávilágít egyetemes dimenziójára, amelyben kinccsé kell tenni az egyházi magisztérium tanítását. Külön említésre méltók a zarándokutak, főként azok a célpontok, amelyek kialakították Európa arculatát: a Santiagóba vezető út, a via Francigena, a szentélyek hálózata, a művészet és a hit útvonalai egy olyan földrészen, amely keresztény gyökereiről tesz gazdag tanúbizonyságot.
Róma mint a kereszténység központja nagyon sok zarándokot vonz, ezért a Szentszék illetékes hatóságaival együttműködve fölmerült, hogy szükséges lenne a pápai kihallgatáson részvevő hívek számára biztosítani a helyet és a segítséget bizonyos „nemzetközi” jellegű szentmisék megszervezésére. Ehhez kapcsolódóan többen kifejezték azt a kívánságukat, hogy jó lenne, ha minden zarándok azonnal saját nyelvén követhetné a Szentatya szavait, esetleg többnyelvű szövegek, vagy kis rádiók biztosításával.
Ajánlatos lenne továbbá, hogy a papképzésbe beépítsék a turizmussal és az ezzel kapcsolatos lelkipásztorkodással foglalkozó kurzusokat, valamint, hogy a leendő papok nyelvi képzésben részesüljenek, akár külföldi tanulmányutak révén is.