"A keresztények és muzulmánok közös tanúsága az alapvető értékekről gazdagítja az egész társadalmat" - mondta a Pápa a vallásügyi hivatal vezetőjével való találkozás során

„Hálás vagyok a lehetőségért, hogy erre a történelemben és kultúrában gazdag földre látogathattam, hogy megcsodálhatom természeti szépségeit, saját szememmel láthatom a török nép kreativitását” – kezdte első törökországi beszédét a Pápa. Eddig lezajlott programja során a Pápa máris lerótta tiszteletét a modern Törökország alapítója, Musztafa Kemál Atatürk előtt is a számára épített Mauzóleumban. A Pápa kiterjesztette köszöntését Törökország minden vallási vezetőjére, főként az ankarai és isztambuli főmuftikra, és az ország minden muzulmán hívőjére. A Szentatya ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez az ország nagyon kedves a keresztények számára is, hiszen itt jöttek létre és kezdtek felvirágozni az első egyházi közösséget, főként Szent Pál és Szent János igehirdetése nyomán. A még ma is élő hagyomány szerint Jézus Anyja, Mária, János apostol házában, Efezusban élt.
Ez a föld később megismerte ugyanakkor az iszlám civilizáció virágkorát, amely az irodalomban, a művészetben és az intézményekben is kifejeződött. Számtalan keresztény és muzulmán emlék tanúskodik Törökország dicsőséges múltjáról – állapította meg a Pápa, majd azt hangsúlyozta, hogy erre a látogatásra készülve ugyanazok az érzelmek vezették, mint, amelyeket Angelo Roncalli érsek fogalmazott meg, amikor pápai delegátusi megbízatással Isztambulba érkezett. A későbbi XXIII. János pápa ezt mondta: „Én úgy érzem, hogy szeretem a török népet, amelyhez az Úr küldetéséből érkeztem.” A Szentatya magáénak vallotta boldog emlékű előde, II. János Pál pápa szavait is, aki 1979-ben tett látogatása során így fogalmazott:
„Azt gondolom, hogy a történelmük új szakaszába lépő keresztényeknek és muzulmánoknak el kell ismerniük, és tovább kell fejleszteniük az őket egybekapcsoló spirituális kötelékeket, hogy így együtt mozdítsák elő és védelmezzék a morális értékeket, a békét és a szabadságot.” XVI. Benedek pápa itt azokra a gondolatokra emlékeztetett, amelyeket az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából Kölnben mondott az iszlám közösségeknek, amikor hangsúlyozta a vallások és kultúrák párbeszédének szükségességét. Ez nem lehet egyfajta fakultatív választás. Életfontosságú kérdésről van szó, amelytől nagymértékben függ az emberiség jövője. A Szentatya rámutatott a keresztények és a muzulmánok közös feladatára. Mindkét vallás ráirányítja a figyelmet az emberi személy szent jellegére és méltóságára. Ez az alapja a kölcsönös tiszteletnek, a népek közötti béke szolgálatának és ez a legnagyobb vágya minden hívő, és jóakaratú embernek. A Szentatya ezután a II. Vatikáni Zsinatra emlékeztetett, amely azt tanítja, hogy Isten minden ember Teremtője és földi zarándokútjának végcélja. A keresztények és a muzulmánok olyan emberi családhoz tartoznak, akik az egyetlen Istenben hisznek, és Ábrahámra hivatkoznak. Ezek a közös emberi és lelki értékek arra sürgetnek bennünket, hogy keressük a korunkra jellemző alapvető közös értékeket, mint az igazságosság, fejlődés, szolidaritás, szabadság és a környezetvédelem. A keresztények és a muzulmánok hiteles közös tanúbizonyságot tehetnek a mai társadalomban világosan felmerülő, az élet értelmét és célját kereső igényről egyéni és társadalmi téren egyaránt. Segítenünk kell a társadalmat, hogy megnyíljon a transzcendenciának és elismerje a társadalomban a Mindenható Istent megillető helyet. Az előrehaladásnak a legjobb módja az, ha a keresztények és a muzulmánok őszinte párbeszédet folytatnak, és az igazság talaján állva törekednek egymás jobb megismerésére, tiszteletben tartva a különbségeket és elismerve azt, ami közös. A Szentatya történelmi példát is felelevenített, nevezetesen azt, hogy 1076-ban VII. Gergely pápa nagy elismeréssel szólt egy észak-afrikai muzulmán hercegről, aki a joghatósága alá tartozó keresztények iránt nagy jóindulatot tanúsított. Végül a Szentatya a hívő emberek számára biztosított vallásszabadság értékről szólt és hálát adott a Mindenható és Irgalmas Istennek, Aki lehetővé tette, hogy nevében most együtt lehetnek.