„Kereszténység és a kultúrák válsága” – megjelent George Weigel új könyve Joseph Ratzinger bíboros erre vonatkozó gondolatairól

Joseph Ratzinger bíboros pápává választása előtt is sokat foglalkozott a hit és az értelem közötti kapcsolattal, valamint vizsgálta e kapcsolat összeomlásának kulturális következményeit. Ezekről alkotott gondolatait gyűjtötte össze George Weigel, a washingtoni Etika és Közérdek Központ professzora új könyvében.
November 20-án a „Relativizmus és a kultúrák válsága XVI. Benedek pápa írásaiban” elnevezésű konferencián vitatták meg a könyv legfőbb témáit. Weigel könyvében megállapítja, hogy vajon miért jelent valós veszélyt a világ számára a nem ész érvekre alapozott hit és az emberi értelembe vetett bizalom elvesztése. Négy fontosabb gondolatot emelt ki könyvéből.
Ratzinger bíboros megállapításai közül elsőként azt hangsúlyozta, hogy olyan világban élünk, amelyben veszélyes egyensúlyhiány uralkodik a Nyugat technológiai képességei és erkölcsi elvei között. Weigel továbbá kiemelte Ratzinger bíboros állítását, miszerint az erkölcsi és a politikai kiábrándultsága, amelyet napjainkban Európa nagy részében tapasztalunk, következménye annak, hogy a kontinens megveti keresztény gyökereit és civilizációját.
A harmadik megállapítás szerint Európa keresztény gyökereitől való elfordulása annak az európai civilizációnak az elvetését jelenti, amely Jeruzsálem, Athén és Róma gyümölcsöző kölcsönhatására épül.
Weigel negyedszer Ratzinger bíborosnak annak az állítására mutat rá, hogy az Istenről, mint „Logoszról” kialakult keresztény felfogás hozzájárult a nyugati civilizáció alakításához. Ennek mai átgondolása elősegítené Nyugaton az emberi értelem megítélésének helyreállítását.
George Weigel megállapította: Ha az emberek elfelejtették, hogy a dolgok igazságáról maguk gondolkodjanak, az valószínűleg összefügg azzal, hogy Európában elfeledkeztek Istenről. Alekszandr Szolzsenyicin ezt tartja a 20. századi civilizációs problémák forrásának – hangsúlyozta. Az amerikai professzor végül a konferencián felvetette, hogy a következőképpen kellene megfordítani a felvilágosodás alapigazságát: „Ha valakinek nem sikerül megtalálni az utat Isten létezésének elfogadásához, mégis meg kellene próbálnia úgy élni, mintha Isten valóban létezne.”