XVI. Benedek pápa beszéde az Egészségügyi Pápai Tanács Nemzetközi Értekezletének részvevőihez

Az Egészségügyi Pápai Tanács nagyszabású értekezletre hívta össze Rómába november 23-a és 25-e között a világ különböző részeinek kutatóit, teológusait és szakértőket, akik a fertőző betegségek problémájával és a kérdéshez kapcsolódó pasztorális teendőkkel foglalkoznak. Az értekezletet a Vatikánban, Javier Lozano Barragan bíboros, az Egészségügyi Pápai Tanács elnöke vezetésével tartják.
Lozano bíboros a Szentatyát köszöntő beszédében hangsúlyozta: a konferencia célja, hogy Isten Szavában találják meg azt a világosságot, amely révén ebben a globális világban elkötelezettebb és hatékonyabb lelkipásztori tevékenységet végezhetnek.
XVI. Benedek pápa pénteken délelőtt kihallgatáson fogadta a világkonferencia 500 résztvevőjét. Emlékeztetett a korunkban sújtó – gyakran halálos kimenetelű – fertőző betegségek veszélyére, mint pl. a lepra, a pestis, a tüdőbaj, az AIDS, vagy az ebola. Az orvostudomány és a technológia fejlődése és a hatékonyabb társadalmi politikák ellenére a fertőző betegségek mai is nagy számban szedik áldozataikat. Ám az emberi erőfeszítéseknek soha nem szabad hiányozniuk. Amint a Vita consecrata szinódust követő apostoli buzdításban olvassuk: „számtalan Istennek szentelt személy állította életét a ragályos betegségek áldozatainak szolgálatába, tanúbizonyságot téve a hősiességig terjedő odaadásról, amely a megszentelt élet prófétai jellegéhez tartozik.” A dicséretes kezdeményezések és a szeretetszolgálat e nagylelkű gesztusai mellett azonban igazságtalanságok sorozata sújtja az embereket. Hogyan feledhetnénk el a társadalomtól elkülönítve élő fertőző betegeket, akiket olykor megalázó stigmaként jelöl meg betegségük. A Szentatya említést tett a világ északi és déli része közötti társadalmi és gazdasági különbségekről is. Konkrét kezdeményezésekre van szükség, amelyek elősegítik a betegekkel való közellétet, a kultúra evangelizálását és ösztönzést adnak a kormányok gazdasági és politikai programjainak.
Az egyházi közösség mindenekelőtt azon igyekszik, hogy biztosítsa közellétét a fertőző betegek számára. A kereszténység kétezer éves történelme során Krisztus példája megérintett nagyon sok tanítványt. Krisztus ugyanis szakítva a kor előírásaival, magához engedte a leprás beteget, sőt meggyógyította és visszaállította emberi méltóságát. A leprást csókjával illető Assisi Szent Ferenc példája hősies követőkre talált, pl. Boldog De Veuster Damjánban, aki a molokai szigeten a leprásokat ápolva halt meg, vagy Kalkuttai Teréz anyában és a néhány évvel ezelőtt ebola vírus következtében meghalt olasz szerzetesnőkben. Az egyháznak ezt a gazdag hagyományát folytatni kell, a szenvedők iránti szeretetszolgálaton keresztül. A kulturális környezet evangelizálásával kapcsolatban a Szentatya emlékeztetett a fertőző betegségekkel kapcsolatos előítéletek, a közöny és a visszautasítás leküzdésére, amely különösen szembeötlő a fizikai szépséget, egészséget és biológiai életerőt felmagasztaló jóléti társadalmakban. Ez a kulturális tendencia káros, mivel azt jelenti, hogy bezárkózunk saját kis világunkba és nem törődünk a szükséget szenvedők szolgálatának kötelességével. Olyan lelkipásztori kezdeményezésekre van szükség, amelyek valódi támaszt nyújtanak a szenvedőknek és segítik őket abban, hogy fájdalmukat a kegyelem pillanatává tegyék maguk és mások számára, a Krisztus misztériumában való részvételen keresztül. A Szentatya beszédében a hatóságokkal való együttműködés kérdését is érintette. Társadalmi igazságosságra van szükség a fertőző betegségek gyógyításának nem könnyű területén. Pl. arra, hogy mindenki részesüljön a tudományos kutatások eredményeiből és a gyógymódokból, olyan életfeltételek biztosításával együtt, amelyek gátat vetnek e betegségek létrejöttének és terjedésének. Az egyháznak ezen a területen is közvetítő szerepet kell betöltenie az értelem megtisztításában és az erkölcsi értékek felébresztésében, amelyek nélkül nem lehet igazságos struktúrákat kiépíteni és működtetni. A Szentatya végül köszönetet mondott a fertőző betegségekkel foglalkozó világkonferencia résztvevőinek azért, hogy olyan ügyért kötelezik el magukat, amelyben megvalósul a lelkek és testek isteni irgalmas Szamaritánusa, Jézus gyógyító és üdvözítő műve.