XVI. Benedek pápa és Rowan Williams canterbury érsek közös nyilatkozatot írtak alá

Negyven évvel ezelőtt, elődeink, VI. Pál pápa és Michael Ramsey érsek, ebben a Péter és Pál apostolok szolgálata és vére által megszentelt városban találkoztak. A kiengesztelődés új útját kezdték meg, amely az Evangélium és az ősi közös hagyomány alapjaira épült. Az anglikánok és katolikusok közötti eltávolodás évszázadait felváltotta a barátságra és együttműködésre irányuló új igény, miután újra felfedezték és leszögezték a két egyház között már létező, de még nem teljes szeretetközösséget. VI. Pál pápa és Ramsey érsek akkor egy olyan párbeszédbe kezdtek, amelyben a múltban elválasztó kérdéseket most az igazság és a szeretet új távlataiból lehet megvizsgálni.
Attól a találkozótól kezdve a Római Katolikus Egyház és az Anglikán Közösség között elkezdődött egy gyümölcsöző párbeszéd folyamata, amelyet a közös hit jelentős elemeinek felfedezése, valamint az a vágy jelöltek meg, hogy a közös ima, tanúságtétel és szolgálat révén kinyilvánítsuk azt, ami közös számunkra. Több mint harmincöt éven át, az Anglikán-Római Katolikus Nemzetközi Bizottság (ARCIC) számos fontos dokumentumot dolgozott ki, amelyek azt próbálják megfogalmazni, ami közös hitünkben. A Pápa és a Canterbury Érsek által legutóbb aláírt Közös Nyilatkozat óta eltelt tíz évben az ARCIC második szakasza beteljesítette küldetését, a következő dokumentumok közzétételével: 1999-ben került sor „A Tekintély Ajándéka”, majd 2005-ben a „Mária: Kegyelem és Remény Krisztusban” c. dokumentum kibocsátására. Hálásak vagyunk a teológusoknak, akik együtt imádkoztak és dolgoztak ezeknek a szövegeknek az elkészítésében, amelyeket tovább kell még tanulmányozni és elmélyíteni.
A valódi ökumenizmus túlhalad a teológiai párbeszéden: érinti lelki életünket és közös tanúságtételünket. Ahogy tovább fejlődött párbeszédünk, sok katolikus és anglikán talált egymásban kölcsönösen Krisztus iránti szeretetre, amely arra szólít fel minket, hogy a gyakorlatban is együttműködjünk, és közösen szolgáljunk. A Krisztus szolgálatában megvalósuló barátság, amelyet világszerte számos közösségünk megtapasztalt, további lendületet ad kapcsolatainknak. A Nemzetközi Anglikán-Római Katolikus Bizottság, amely az Egységet és a Küldetést kívánja előmozdítani (IARCCUM), elkötelezte magát abban, hogyan fedezhetjük fel azokat a megfelelő módokat, amelyeken közös küldetésünk, a Krisztusban való új élet hirdetése a világnak, előrehaladhat és fejlődhet.
A Bizottság jelentése, amely tartalmazza egyrészt az ARCIC központi végkövetkeztetéseit, másrészt javaslatokat tesz arra, hogy hogyan növekedjük együttesen a küldetésben és tanúságtételben, a közelmúltban készült el. A jelentést továbbították tanulmányozás céljából az Anglikán Közösség Hivatalának és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Bizottságának, és mi kifejezzük hálánkat munkájukért.
E testvéri látogatás alkalmával ünnepeljük azt a jót, amely ebből a négy évtizedes párbeszédből származik. Hálásak vagyunk Istennek a kegyelemnek azokért az ajándékaiért, amelyek ezt az időszakot elkísérték. Ugyanakkor hosszú, közös utazásunk szükségessé teszi, hogy nyilvánosan elismerjük azokat a kihívásokat, amelyeket az új fejlődés jelent és amelyek, amellett, hogy megosztják az anglikánokat, komoly akadályt jelentenek ökumenikus előrehaladásunk számára. Sürgős kérdés tehát, hogy miközben megújítjuk elkötelezettségünket, hogy tovább haladunk a teljes, látható szeretetközösség felé Krisztus igazságában és szeretetében, szintén elkötelezzük magunkat a szüntelen párbeszédben, amely során foglalkozunk a legfontosabb kérdésekkel, amelyek egyházi és etikai tényezőként merülnek fel, és amelyek nehezebbé és fáradságosabbá teszik ezt az utat.
Mint keresztény vezetők, akiknek szembe kell nézniük az új évezred kihívásaival, ismét leszögezzük nyilvános elkötelezettségünket az isteni élet kinyilatkoztatása iránt, amelyet Isten kizárólag a mi Urunk, Jézus Krisztus istenségében és emberségében valósított meg. Hisszük, hogy Krisztus, és az üdvözülés őbenne megtalálható eszközei révén kínálta fel Isten nekünk és a világnak a gyógyulást és kiengesztelődést.
A tanúságtétel és szolgálat számos területe létezik, amelyen együttműködhetünk, és amelyek valóban közelebbi együttműködésre szólítanak fel. Ezek: a béke megvalósítása a Szentföldön és a világ többi részén, amelyet konfliktusok, és a terrorizmus fenyegetése sújt,
az élet tiszteletének előmozdítása a fogantatástól kezdve a természetes halálig, a házasság szentségének védelme, a gyermekek megóvása egy egészséges családi élet keretein belül, a szegények, elnyomottak, legkiszolgáltatottabbak megsegítése, különös tekintettel azokra, akiket hitük miatt üldöznek, illetve a materializmus negatív hatásainak leküzdése, a teremtés iránti tisztelet és a környezetvédelem. Elkötelezzük magunkat továbbá a vallásközi párbeszédben is, amely révén elérhetjük nem keresztény testvéreinket.