XVI. Benedek pápa beszéde az ad limina látogatást végző német püspökökhöz

„Közös német és bajor hazánk kedves püspökei nagy örömmel fogadlak benneteket a Pápa házában” – a Szentatya ezekkel a kedves szavakkal köszöntötte az ad limina látogatást végző német főpásztorok második csoportját szombaton délelőtt. Az ad limina látogatás célja az, hogy megerősítse az egységet és a közösséget, hogy egyre növekvő mértékben hűséges és bölcs kiszolgáltatói lehessenek az Úr által rájuk bízott lelki javaknak. A Szentatya beszédében számos témát érintett: az egyházi megújulás, a fiatalok, a házasság és a család, a német katolikus karitatív szervezetek és az ökumenizmus kérdését. Az egyháznak állandóan megújulásra van szüksége, ha hűséges akar maradni az Úrhoz és önmagához. Ahhoz, hogy erre a kihívásra válaszolni tudjunk mindenek előtt az Egyház Feje, Krisztus akaratát kell keresnünk és világosan fel kell ismernünk, hogy az egyház reformja a katolikus hit igazságának mélyebb megértéséből és az erkölcsi megtisztulásra és az erényekre való állandó törekvésből fakad. A reformok keresése olykor külső aktivizmus felé vezet bennünket és ez érvényes az egyház minden tagjára, a püspökökre, a papokra, a szerzetesekre és a laikusokra egyaránt. Nagy Szent Gergely pápa lelkipásztori regulájában néhány megjegyzést tart tükörként a püspök elé. Pl. a következőkre figyelmeztet: „A püspök a külső szolgálattal szemben ne hanyagolja el belső életét…vagy „kívülről alkalmatlan dicséreteket kap, ám bensejében elveszíti az igazságot”. A szolgálat középpontjába mindig az élő Krisztussal való találkozást kell helyeznünk – hangsúlyozta a Pápa -, mert ez a találkozás adja meg életünk számára a döntő irányvonalat. Isten megajándékoz bennünket megbocsátó, gyógyító és megszentelő szeretetével. Ő mindig felénk siet igéjében, a szentségekben és főként az eucharisztiában és olyan embereken keresztül, akikben feltűnik az eucharisztia. Természetesen az egyháznak szüksége van struktúrákra, intézményekre, lelkipásztori programokra és jogi formákra, de csak egy bizonyos pontig, mert nem ez a valóban lényeges. Ezek a struktúrák akkor felelnek meg igazi jelentésüknek, ha mértékük és irányuk a hit igazságának kritériuma. Végső során tehát maga a hit az, ami mutatja az egyház igazi nagyságát, világosságát, szépségét, a reform ütemét, amely valóban fontos és amelyre szükségünk van..
A Szentatya ezután beszédében utalt a német püspökök aggodalmaira, ami a papi hivatások és a gyakorló katolikusok számának csökkenését illeti. Több német nyelvű egyházmegyében átalakítások történnek, újraszervezik a lelkipásztorkodást, melynek következében a plébános, azaz a pap alakja, mint Isten embere és mint a plébániai közösség vezetője elhalványulóban van. Szükséges, hogy ebben a helyzetben a püspökök csak olyan újításokat fogadjanak el, amelyek teljes mértékben összhangban vannak a papságra vonatkozó egyházi tanítással, annak jogi normáival és gondoskodnak arról, hogy a reformok alkalmazása ne kisebbítse a papi szolgálat vonzerejét. Ha a világi hívek nem is vesznek részt minden egyházi szolgálatban, a számukra lehetséges területek igen szélesek és nyitottak – állapította meg a Szentatya. Ezek között felsorolta a következőket: katekézis gyermekek és felnőttek számára a plébániákon, karitatív szolgálat, elkötelezettség a média területén és az emberi élet védelmében, különböző liturgikus szolgálatok, mint az áldoztatás, a felolvasás és ige-liturgia vezetése.
A fiatalok ma szekularizált környezetben növekednek fel, amely teljes mértékben az anyagi dolgokra tájolt. A hétköznapi életben - a munkában, a szabadidőben és a médiában - olyan kulturális környezettel találkoznak, amelyben Isten nincs jelen, ám ők mégis Istenre várnak. Erről tanúskodik pl. az Ifjúsági Világtalálkozók tapasztalata vagy pl. a ministránsok nagy római találkozója. Az egyház válaszának a fiatalok elvárásaira sokrétűnek kell lennie. A zsinat után a Szentlélek megajándékozta az egyházat a lelkiségi mozgalmakkal, amelyek a hit helyei, mégha néha a plébánosok vagy a püspökök egy kissé idegenkednek is tőlük. Olykor ezek a mozgalmak korrekcióra szorulnak, ám tiszteletben kell tartanunk a kegyelmi adományok sajátos karakterét, különbözőségét és örülnünk kell annak, hogy a hitnek olyan új közösségei jönnek létre, amelyekben Isten szava életté válik. A német karitatív szervezetek dicséretes működésével kapcsolatban a Szentatya figyelmeztetett arra, hogy programjaik és tevékenységük ne kerüljön politikailag függéségi helyzetbe, hanem egyedül mindig a hitből fakadó szeretet és az igazságosság követelménye vezesse azokat. A házasság és a család kérdésével kapcsolatban a Szentatya aggodalmának adott hangot, amiatt, hogy a házasság intézménye egyre inkább elveszíti a teremtésben meghatározott értelmét. Az új világ építésére törekvő ember egyre inkább megkérdőjelezi saját létének a teremtésben meghatározott rendjét és úgy gondolja, hogy tetszése szerint, szétfolyó szabadság jegyében. határozhatja meg önmagát. Így azok az alapok, amelyeken saját és a társadalom léte nyugszik, ingadozni kezdenek. A fiatalok számára egyre nehezebbé válik, hogy végleges döntéseket hozzanak és így az is, hogy gyermekeket vállaljanak. „Mindezért arra kérlek benneteket –mondta a Szentatya a német püspököknek -,hogy tegyetek meg minden lehetségest a házasság és a család védelmére és bátorítására.” XVI. Benedek pápa végül a német püspökökhöz intézett beszédében az ökumenizmussal kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az elkötelezettségnek nem szabad dokumentumok megszövegezésében kimerülnie. Az ökumenizmus akkor válik láthatóvá és hatékonnyá, ha a vallással szemben egyre idegenebbé váló társadalmi környezetben a különböző keresztény közösségek együttesen és meggyőzően hirdetik a hitet, a keresztény értékeket, valamint ha politikai és társadalmi tevékenységükben mindez világosan testet ölt.