Szerdán délelőtt, az általános kihallgatás során XVI. Benedek pápa folytatta katekézisét Szent Pál apostolról.

Pál nemcsak az apostolkodás, hanem a teológiai tanítás óriási alakja is. A Szentatya, előző alkalommal a Népek Apostola tanításának arra a szempontjára mutatott rá, hogy Jézus Krisztus központi helyet foglal el hitünkben. Most pedig azt idézte fel, hogy mit írt Pál apostol a Szentlélekről, a Lélek bennünk való jelenlétéről.
Szent Lukács az Apostolok Cselekedeteiben leírja az első Pünkösd eseményét. Ebből tudjuk, hogy a pünkösdi Lélek életerős lendületet ad ahhoz, hogy magunkra vállaljuk küldetésünk elkötelezettségét és tanúságot tegyünk az Evangéliumról a világban. Az Apostolok Cselekedetei az Apostolok által beteljesített küldetés egész sorát írja le, közöttük Pál három nagy missziós útját. Szent Pál leveleiben nem csak a Szentháromság Harmadik Személyének dinamikus és tevékenyen működő dimenzióját mutatja be, hanem elemzi jelenlétét a keresztények életében. Más szavakkal élve, Pál nemcsak azt mutatja be, hogy a Lélek hogyan hat a keresztények cselekvésére, hanem azt is, hogy milyen hatást gyakorol lényükre, létezésükre. Pál tanítja, hogy Isten Lelke bennünk lakozik, „Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe”. A Lélek tehát Pál szerint mélyen megjelöli legszemélyesebb benső énünket. „A Lélek törvénye, melyet a Krisztus Jézusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól… Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!”.”
Tehát a keresztények, mielőtt még cselekednének, már gazdag és termékeny lelki gazdagsággal rendelkeznek, amelyet a keresztség és a bérmálás szentségében kapnak. Ez pedig egy objektív és eredeti gyermeki kapcsolat Istennel. Ebben áll nagy méltóságunk – folytatta katekézisében a Szentatya. Nemcsak Isten képmása, hanem Isten gyermekei vagyunk. Legyünk tehát egyre inkább tudatában, hogy Isten nagy családjában fogadott gyermekek vagyunk. Arra kaptunk meghívást, hogy ezt az objektív ajándékot szubjektív valósággá alakítsuk át. Isten gyermekeinek tekint bennünket, Jézushoz hasonló, de nem egyenlő méltóságra emelve fel minket. Jézus az egyetlen, teljes értelemben vett Fiú, őbenne kaptuk meg vagy kaptuk vissza a gyermekséget, az Atyához fűződő kapcsolatban a bizalommal teli szabadságot.
A keresztények számára a Lélek nem pusztán Isten Lelke, mint ahogy erre általában az Ószövetség utal. A keresztény hit jellegzetességéhez tartozik az is, hogy a feltámadt Úr eredeti módon osztozik ebben a Lélekben, Ő maga vált „éltető Lélekké”. Nemcsak az Atya látható a Fiúban, hanem Isten Lelke is kifejeződik a keresztre feszített és feltámadt Úr életében és cselekedetében.
Pál arra is megtanít bennünket, hogy nincs igazi ima a Lélek jelenléte nélkül. A Szentlélek, vagyis az Atya és a Fiú Lelke, mintegy lelke a lelkünknek, lényünk legtitkosabb része, ahonnan szüntelenül Isten felé száll az ima, amelynek meg sem tudjuk határozni szavait. A Lélek mindig ébren van bennünk, pótolja hiányosságainkat, felkínálja az Atyának imádatunkat, legmélyebb elvárásainkkal együtt. Ez természetesen csak akkor valósul meg, ha életerős szeretetközösségben élünk a Lélekkel. A Lélek másik jellemzője, amelyre Pál tanít bennünket, az a szeretettel való szoros kapcsolata. A Pápa idézett „Deus caritas est” k. enciklikájából, amelyben Szent Ágoston szavaira utalt: „Ha látod a szeretetet, a Szentháromságot látod”. A Lélek ugyanis az a belső erő, amely a hívek szívét összhangba hozza Krisztus szívével, és arra indítja őket, hogy szeressék testvéreiket, mint ahogy Krisztus szerette őket. A Lélek arra buzdít bennünket, hogy minden emberrel szeretetkapcsolatra lépjünk.
Végül Szent Pál szerint a Lélek az a nagylelkű zálog, amelyet magától Istentől kaptunk, mint eljövendő örökségünk előlegét és biztosítékát. A Lélek cselekvése tehát életünket olyan nagy értékek felé irányítja, mint a szeretet, az öröm, a szeretetközösség, a remény. Ránk vár az a feladat, hogy minden nap eleget tegyünk a Lélek benső indíttatásainak, követve az Apostol tanítását.