A Pápa az éhség drámájáról beszélt az Úrangyala elimádkozásakor
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében XVI. Benedek pápa
megemlékezett arról, hogy ezen a napon tartották Olaszországban a hálaadás napját,
amelynek témája idén a következő volt: „A föld: ajándék az egész emberi család számára”.
A keresztény családokban már a kicsinyeknek megtanítják, hogy minden étkezés előtt
rövid imával és keresztvetéssel adjanak hálát az Úrnak. Ezt a szokást meg kell őrizni,
illetve ismét gyakorolni kell, mert arra tanít, hogy ne tekintsük nyilvánvalónak a
„mindennapi kenyeret”, hanem ismerjük fel benne a Gondviselés ajándékát. Hozzá
kellene szoknunk, hogy mindenért áldjuk a Teremtőt: a levegőért és a vízért, amelyek
bolygónkon az élet alapjának értékes elemei, csakúgy, mint a táplálékért, amelyeket
Isten, a föld termékenysége révén nyújt számunkra életünk fenntartásához. Jézus azt
tanította tanítványainak, hogy amikor imádkoznak, a mennyei Atyától ne „mindennapi
kenyeremet”, hanem „kenyerünket” kérjék. Ezáltal azt kívánta, hogy minden ember érezze
magát felelősnek testvéreiért, hogy senkinek ne hiányozzon az élet fenntartásához
szükséges táplálék. A föld termékei olyan ajándék, amelyet Isten az egész emberi családnak
szánt. Ezzel egy fájó ponthoz érkeztünk – folytatta beszédében a Szentatya: az
éhség drámája továbbra is súlyos probléma marad, annak ellenére, hogy a közelmúltban
is a legmagasabb intézmények szintjén tárgyaltak róla, mint az ENSZ-ben, és különösen
a FAO-ban. A FAO legutolsó évi jelentése megerősítette azt a tényt, amelyet az
egyház jól ismer a közösségek és a misszionáriusok közvetlen tapasztalatából: vagyis
azt, hogy több mint 800 millió a hiányosan tápláltak száma, továbbá túlságosan sokan
halnak éhen, különösen gyermekek. Hogyan lehet szembenézni ezzel a helyzettel, amely
annak ellenére, hogy már olyan sokszor ráirányították a közvélemény figyelmét, nem
oldódik meg, sőt, bizonyos értelemben egyre súlyosabbá válik? Minden bizonnyal
arra van szükség, hogy kiküszöböljék a világgazdaságot irányító rendszerrel kapcsolatos
strukturális okokat. Ez a rendszer ugyanis a föld erőforrásainak nagy részét a lakosság
kisebbségének juttatja. Ezt az igazságtalanságot tiszteletre méltó elődeim, Isten
Szolgái, VI. Pál és II. János Pál pápák, már különböző alkalmakkal megbélyegezték
– mondta a Szentatya. Ahhoz, hogy széles körben eredményt érjünk el, át kell alakítani
a globális fejlődés modelljét. Ezt igénylik immár az éhség botrányán túl, a környezetvédelmi
és energetikai szükségletek is. Azonban minden egyes személy és minden család tehet
valamit annak érdekében, hogy enyhüljön az éhség a világon, ha életstílusát és fogyasztását
összeegyeztethetővé teszi a teremtett világ megóvásával és az igazságosság szempontjaival
azok iránt, akik az egész világon a földet megművelik. A Pápa végül arra buzdította
a híveket az olaszországi Hálaadás napja alkalmából, hogy egyrészt adjanak hálát Istennek
a földműves munka gyümölcseiért, másrészt kötelezzék el magukat ténylegesen az éhség
csapásának leküzdésére. Mária segítsen bennünket, hogy elismerjük a Gondviseléstől
kapott javakat és a világ minden részén előmozdítsuk az igazságosságot és a szolidaritást. Az
Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa elsőnek a szalézi rend munkatársait
köszöntötte, akik Rómában tartják világkongresszusukat Isten Szolgálója, Margherita
Occhiena, Bosco Szent János édesanyja halálának 150. évfordulója alkalmából. „Margit
mama” a mennyekből óvja mindnyájukat, és a szalézi szerzetesek egész nagy családját.
A Szentatya ezután a francia, majd angol nyelvű zarándokokhoz fordult, majd honfitársait,
illetve a spanyol híveket köszöntötte. A lengyel csoportokhoz intézett szavaival emlékeztetett
rá, hogy a nemzet szombaton ünnepelte az ország szabadsága visszanyerésének évfordulóját.
A Pápa velük együtt örül a szabadság ajándékáért, amelyért olyan sokan áldozták fel
életüket. Bárcsak Lengyelország minden állampolgára javára haladna előre a fejlődés
útján, hűségesen az evangéliumhoz, és az ősök hagyományaihoz.