Isten tagadása az embert a reménytelenségbe és kétségbeesésbe taszítja – mondta XVI. Benedek a Pápai Gergely Egyetemen

A Szentatya ismételten leszögezte, hogy a vallásközi párbeszéd csak akkor lehet építő jellegű, ha kerüli a kétértelműséget, majd megköszönte a Jézus Társaságának, amely több mint négy évszázada vezeti az intézményt, azt a nagy szolgálatot, amelyet az egyetemes egyháznak tesz.
Napjaink világi kultúrája egyre inkább arra irányul, hogy tagadja Isten jelenlétét az emberek életében. Ez a szakadás félelmet és kétségbeesést kelt – mondta a Szentatya, a Pápai Gergely Egyetemen tett látogatása során. Az intézményt 450 évvel ezelőtt loyolai Szent Ignác alapította, ma 3000 hallgatója van, akik több mint 130 országot, képviselnek, 821 egyházmegyéből, 84 szerzetesrendből érkeztek. A Pápa beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a vallásközi párbeszéd csak akkor lehet építő jellegű, ha kerül minden kétértelműséget. A Szentatyát pénteken délelőtt Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelési Kongregáció prefektusa, valamint a Jézus Társaságának gondozására bízott egyetem nagykancellárja, Peter-Hans Kolvenbach jezsuita atya, továbbá P. Gianfranco Ghirlanda rektor fogadták, jelen volt Camillo Ruini bíboros, a Pápa római helynöke is.
„Nem elég, hogy ismerjük Istent, ahhoz, hogy valóban találkozzunk vele, szeretnünk is kell őt. Az ismeretnek szeretetté kell válnia” – ezzel a buzdítással fordult a Szentatya a Pápai Gergely Egyetem tanáraihoz és hallgatóihoz. Beszédében utalt rá, hogy 1972-ben teológiai dogmatikából tartott kurzust az intézmény falai között. A loyolai Szent Ignác által alapított egyetem mai kihívásait elemezte: nem lehet figyelmen kívül hagyni a világi kultúrával való szembesülést, amely a világ számos részén egyre inkább arra törekszik, hogy tagadja Isten jelenlétének minden jelét a társadalom és az egyén életében, sőt, ezen túl, különféle eszközökkel félrevezeti és elhomályosítja az emberek helyes lelkiismeretét, arra irányulva, hogy megakadályozza Isten szavának meghallásában. Nem lehet továbbá elvonatkoztatni a többi vallással való kapcsolattól sem, amely csak akkor lehet építő jellegű, ha kerül mindenféle kétértelműséget, amely valamilyen módon gyengítheti a minden ember egyetlen Üdvözítőjébe, Krisztusba, valamint az Egyházba, az egész emberiség üdvösségéhez szükséges szentségbe vetett keresztény hit alapvető lényegét.
A Jézus Társaságának gondjaira bízott egyetem küldetése egyszerre könnyű és nehéz – mondta a Szentatya. Könnyű, mivel a Gergely Egyetem önazonossága és küldetése egyértelmű kezdettől fogva, vagyis attól az időtől kezdve, amikor Római Kollégium volt a neve, mégpedig azoknak az útmutatásoknak az alapján, amelyeket annyi római pápa megerősített, és akik közül 16-an az intézmény diákjai voltak. Ugyanakkor az egyetem küldetése nehéz is, mivel arra van szükség, hogy állandóan hűséges legyen saját történelméhez és hagyományához, hogy ne veszítse el történelmi gyökereit, ugyanakkor nyitottnak kell lennie a jelenlegi valóság felé, hogy alkotószellemben válaszolhasson az egyház szükségleteire a mai világban”. XVI. Benedek a humán tudományok jelentőségére helyezte a hangsúlyt: ezek a szakterületek, éppen, mivel az emberre vonatkoznak, nem vonatkoztathatnak el Istentől. Az embert ugyanis csak akkor érthetjük meg a maga teljességében, ha elismerjük a természetfeletti iránti nyitottságát.
„Az ember, ha figyelmen kívül hagyja Istent, nem válaszolhat azokra az alapvető kérdésekre, amelyek szívében felszínre törnek, léte célját és értelmét illetően. Következésképpen a társadalomban sem lehet megvalósítani azokat az etikai értékeket, amelyek egyedül képesek arra, hogy biztosítsák a személyek emberhez méltó együttélését. Az ember elhivatottsága, Isten nélkül, nem lehet más, mint a szorongató félelem reménytelensége, amely kétségbeeséshez vezet. Az ember csak akkor találhat választ léte értelmére, és akkor élhet reménykedve, annak ellenére, hogy megtapasztalja a személyét és a társadalmat megsebző rosszat, ha nem vonatkoztat el Istentől, aki maga a Szeretet és aki Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát.” A Pápa rámutatott arra az erőre, amely ebből a reménységből származik, és amely megváltoztatja a világot:
A remény következtében az ember nem zárul be egy bénító és terméketlen nihilizmusba, hanem megnyílik a társadalom nagylelkű szolgálata felé, hogy azt jobbá tegye. Ezt a feladatot Istentől kapta, amikor Isten őt saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ez a feladat minden embert a legnagyobb méltósággal tölt el, de ugyanakkor végtelen felelősséggel is felruházza. A teológiai tudományokról szólva a Pápa kifejtette: a kánonjog, a teológia tanulmányozása nem pusztán a hit történelmi megfogalmazásainak, gyakorlati alkalmazásának ismeretére vezet el bennünket, hanem annak megértésére hitben, reményben és szeretetben. Csak a Lélek fürkészheti ki Isten mélységét, tehát csak a Lélek szavának meghallgatásában fürkészhetjük Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélységét. A Lélek szavát az imában halljuk meg, amikor szívünket megnyitjuk Isten misztériuma szemlélésének, aki Fiában, Jézus Krisztusban, a láthatatlan Isten képmásában nyilatkoztatta ki magát.
A Pápa beszédében a Gergely Egyetem gondozását a jezsuiták egyik legnagyobb szolgálatának nevezte, amelyet az egyetemes egyház javára végeznek. Ez az elkötelezettségük az egyház iránti szeretetből születik meg. A Pápa elismerő szavakkal illette az egyetemen oktató jezsuita atyák önmegtagadó életstílusát, majd emlékeztetett rá, hogy loyolai Szent Ignác és társai, a párizsi egyetemen érlelték lelkükben azt az égő vágyat, hogy segítsék testvéreik lelkét, Istent szeretve és szolgálva mindenben, Isten nagyobb dicsőségére. Ezért a Szentatya arra buzdította a Gergely Egyetem hallgatóit és tanárait, hogy őrizzék meg az intézményt átható „szent ignáci szellemiséget”. Arra is utalást tett, hogy az egyetem idén indított be a világiak számára egy kurzust, amely arra képezi őket, hogy hogyan éljék meg etikai elkötelezettségük sajátosan egyházi hivatását a közéletben.
Peter Hans Kolvenbach jezsuita generális a Szentatyának ajándékozta az „Archivum Historiae Pontificiae” folyóirat egy példányát, amelybe bejegyezték Joseph Ratzinger pápává választását.
A Szentatya felkereste az egyetem Matteo Ricci nevét viselő konferencia központját, ahol megtekintette a Gergely egyetem kiadványait bemutató kiállítást, valamint a történelmi archívum dokumentumait. Mielőtt visszatért volna a Vatikánba, magánjellegű találkozáson vett részt a jezsuita atyák közösségével, illetve az egyetem előcsarnokában köszöntötte a Pápai Német-Magyar Kollégium kórusát.