Isten azért teremtett bennünket a világba, hogy szentek legyünk - pápai szentmise
Mindenszentek ünnepén
A szentek és a holtak kihívást jelentenek a modern ember számára az „örök élet” értelmét
illetően. Ezt a valóságot ugyanis napjainkban gyakran túlhaladott „mitológiának” tartják
– mondta XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt, a Szent Péter bazilikában bemutatott
ünnepélyes szentmise során. Ahhoz, hogy szentté váljunk, nincs szükség rendkívüli
karizmákra. A „halál rejtélye” olyan életre ad reményt, amely nem fejeződik be a földön.
A szentek, férfiak és nők, az egyház gyermekei, legyenek híresek vagy ismeretlenek,
évszázadok óta tiszteljék őket, vagy rejtezzenek a hétköznapi élet eseményeiben, mindenképpen
azok az emberi példaképek, akik az eget közelebb hozzák a földhöz. A szentek Krisztus
mellett döntöttek, választásukat megvédték, és nem menekültek következményei elől,
még a legdrámaibb pillanatokban sem. Egészen odáig jutottak el, hogy – szándékukon
túl – megmutatták: a keresztény élet legmagasabb rendű célkitűzése nemcsak a rendkívüli
emberek, hanem mindenki és minden kor számára egyforma. XVI. Benedek pápa ismételten
leszögezte ezeket a tanításokat a november elsejei hagyományos ünnepélyes szentmisén,
amelyet a Szent Péter bazilikában mutatott be. A zsúfolásig megtelt bazilikában
a Szentatya feltette Isten egy híres embere, clairvaux-i Szent Bernát kérdését: „mi
szükség van arra, hogy dicsérjük a szenteket?” – vagyis hozzá tudunk-e járulni nagyságuk
növeléséhez? Az ezer évvel ezelőtti válasz ma is időszerű: a szenteknek nincs szükségük
a mi elismerésünkre, de rájuk gondolva buzgó vágy éget – mondta Szent Bernát. Ez tehát
a mai ünnep jelentése: a szentek ragyogó példájára tekintve ébresszük fel magunkban
a vágyat, hogy mi is hozzájuk hasonlóakká váljunk, törekedjünk arra a boldogságra,
hogy Isten közelében élhetünk. Szentnek lenni annyi, mint Isten közelségében, családjában
élni. Ezt az igazságot a II. Vatikáni Zsinat újra erőteljesen leszögezte, és most
ünnepélyesen ismét erre irányítjuk figyelmünket. De miben is áll az életszentség?
– tette fel a kérdést a Szentatya. Mindenekelőtt ahhoz, hogy szentek legyünk, nem
szükséges rendkívüli tetteket végrehajtanunk, vagy sajátos karizmával rendelkeznünk.
Egyszerűen csak szolgálnunk kell Jézust. Meg kell hallgatnunk szavát, és követnünk
kell őt, anélkül, hogy elbátortalanodnánk a nehézségek láttán. Az életszentség szüntelen
erőfeszítést igényel, de mindenki számára elérhető, mert sokkal inkább, mint emberi
cselekvés eredménye, mindenekelőtt Isten ajándéka. Az ajándék nagysága révén szemünkbe
tűnik saját eszközeink szegényessége. A keresztény bizonyosság azonban, amely távolról
sem jelent gőgös büszkeséget, éppen ebben áll: Isten azért teremtett meg bennünket
a világba, hogy szentek legyünk, mint ahogy szentek voltak az Ószövetség alakjai:
az „igaz” Ábeltől kezdve Ábrahámig, a hűséges pátriárkáig.