Az örök élet a keresztényeknek egy új életminőséget jelent, melyet áthat Isten szeretete - az Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya utalt Halottak napjára is

XVI. Benedek pápa Mindenszentek ünnepén az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében emlékeztetett rá, hogy csütörtökön van Halottak napja. E két fontos liturgikus ünnep különösen jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk az örök életről. A modern ember még várja az örök életet vagy úgy tartja, hogy az már egy idejét múlt mitológiához tartozik? - tette föl a kérdést a Szentatya. Manapság, még inkább, mint a múltban, teljesen elmerülünk a földi dolgokban, így időnként nehéz úgy gondolni Istenre, mint a történelem és saját életünk főszereplőjére. Az emberi lét viszont, természetétől fogva valami nagyobb felé irányul, hogy az túlmutasson rajta. Az emberi lényben elnyomhatatlan a vágy az igazságosság, az igazság, a teljes boldogság iránt. A halál rejtélye előtt sokakban él a vágy és a remény, hogy odaát találkozzanak szeretteikkel. Ekként erős a meggyőződés az utolsó ítéletről is, hogy az helyreállítsa az igazságosságot, s a végső megmérettetésről, amelyben mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Az "örök élet" nekünk, keresztényeknek nem pusztán az örökké tartó életet jelenti, hanem egy új létminőséget, amelyet teljesen áthat az isteni szeretet, mely megszabadít a gonosztól és a haláltól, s ami vég nélküli szeretetközösségbe helyez minket valamennyi testvérünkkel, akik ugyanannak a szeretetnek a részesei. Az örökkévalóság tehát már a földi és múlandó élet középpontjában is jelen lehet, ha a lélek a kegyelem által Istenhez, végső alapjához kapcsolódik. Minden elmúlik, csak Isten nem változik soha. Valamennyi keresztény, aki az életszentségre kapott meghívást az isteni "kősziklában" gyökerezve él, két lábbal a földön, de szívével már az égben, Isten barátainak végső hajlékában.
XVI. Benedek pápa arra kérte a híveket, hogy gondolkodjanak el a hallottakon, fordítsák lelküket sorsunk utolsó és végső állomása felé, amely értelmet ad mindennapi élethelyzeteinknek. Élesszük föl a szentekkel való szeretetközösség örömteli érzését és hagyjuk, hogy létünk célpontja felé vonzzanak minket: az Istennel való szemtől-szembe találkozáshoz. Imádkozzunk - fohászkodott végül a Szentatya -, hogy ez legyen valamennyi elhunyt hívő öröksége. Szűz Mária, Mindenszentek Királynője vezetésével tudjuk minden pillanatban az öröklétet választani, azt a világot, amelyet már megnyitott Krisztus feltámadása, s amelynek eljövetelét őszinte megtérésünkkel és irgalmas cselekedetekkel siettethetjük.
Az Úrangyala elimádkozása után a Pápa különböző nyelveken köszöntötte a Szent Péter-téren jelen lévő zarándokokat, majd megáldotta a "Párbeszéd fáklyáját", amelyet Szent Ágoston nyomdokain visznek végig Algériából, a szent szülőföldjétől, az ókori Tagastéból indulva Hippón, Tuniszon és Máltán át egészen az ókori Róma egykori kikötővárosáig, Ostiáig, ahol Ágoston édesanyja meghalt. A hitet és békét jelképező fáklya végső állomása Szent Ágoston sírhelye, Pavia lesz.
(Mint ismeretes, 2007-ben a Pápa ellátogat majd Pavia városába, ahol imádkozni fog Szent Ágoston márvány síremléke előtt, mely a VIII. század óta a hippói püspök földi maradványait őrzi.)